Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Buda fejlődéstörténetének jól felgöngyölíthető, reprezentatív lenyomata a mai Margit körút, ahol az idők folyamán volt kórház, fogház, vasöntöde, de ma is áll templom, mozi, színház, és a vendéglátás is egyre hódítja vissza a korábban időnként elátkozott útvonalat.
Szinte naponta villamosozom végig Buda jóformán kikerülhetetlen főútvonalán, a Margit körúton. Azt gondoltam, hogy viszonylag jól is ismerem, ezért bátran vágtam bele történetének felkutatásába, megismerésébe. Hamar rádöbbentem azonban, hogy hatalmas fába vágtam fejszémet – amit persze sejthettem volna már vállalkozásomat megelőzően is –, hiszen egy sokszorosan összetett, számos elemet, korszakot és épülettípust magába foglaló, igen tömör, mondhatjuk tömény városi szövetről van szó, amely önmagában is megérne egy teljes monográfiát.
Hadiút és légiós tábor
A mai Margit körút vonalvezetését a földrajzi adottságok már az ókorban meghatározták, mivel a római időkben is fontos átjáró rajzolódott ki ezen a helyen a Dunántúl (azaz Pannónia provincia) és a Duna-part, valamint az azon létesített átkelőhely között. A Várhegy és a Rózsadomb között húzódó természetes átjárón létesített
római hadiút maradványait a Csalogány utcai építkezések során lelték fel a régészek;
a folyóparton, a mai Bem József téren pedig az I. században már kőfallal körbevett légiós tábor alakult ki. Az útvonal és a mostani Margit híd helyén létesített dunai átkelés jelentősége leginkább abban rejlett, hogy ilyen módon lehetett elérni az Alföld mezőgazdasági területeit. Ez a később jenői révnek nevezett helyszín a honfoglalás után is megmaradt kiemelt átkelőnek.
A tatárjárás után újjáépült Várhegy mellé, attól északra, a mostani Széna tér és a Bem József utca vonala között külváros épült. Ennek főútvonala a XIV. század legelejéről származó okiratok tanúsága szerint is fontos kapcsolatot teremtett a nyugati irányú utakkal, amelyek a mai Széll Kálmán téren ágaztak el Nyék és Budakeszi, valamint Fehérvár felé.
A törökök a XVI. század második felében építettek ki jelentős védművet ezen a területen, amely az Esztergomi rondellától indult és a mostani Széna téren keresztül haladt a Duna partjáig, ahol az Alsóvárost az úgynevezett Kakas rondella védte, a Vízi kapu pedig a mai Fő utca vonalán engedte át a forgalmat. Budavár 1686-os ostroma során a védmű hatalmas károkat szenvedett, nem sokkal később nagyrészét teljesen le is bontották, de az észak felé tartó falszakasz, végén a Kakas kapuval még a XVIII. század végéig állva maradt, amely jól kivehető az 1760 körüli budai határtérképen is.
Az így kialakult városfal mentén jött létre a Bécs felé tartó országút, amely
csaknem két évszázadig a Landstrasse nevet viseli, ennek felső szakasza — a mai Széna tértől a Bem József utcáig — Obere Landstrasse. A városfalon kívül eső városrész kiépülésével a jelenlegi Mártírok útjának [Margit körút – a szerk.] a Bem József utcától a Török utcáig terjedő szakasza Alte Hauptgasse, végül a Margit-hídig terjedő része Bischofgasse néven szerepel. (Horler Miklós, 1962)
Az 1770 körül készült térképen már jól megmutatkozik, hogy a Várhegyet északról ölelő Víziváros egyre jobban tovább terjeszkedik, és a Rózsadomb és a Duna vonala között kezd kialakulni az Országút nevű városrész. A falusias megjelenésű utcák közötti főútvonal maga az Országút (Landsrasse), és ehhez északról kapcsolódik Felhévíz és annak gyógyító erejű fürdője, a Császár. A századfordulóra az Országút alapvetően egyszerű parasztházakkal épült be, a mai Mechwart liget helyén pedig egy méretes téglaégető telep működött – akárcsak a mai Széll Kálmán tér helyén.
A Rózsadomb oldalában már a XIV. század elejétől állt az 1262-ben alapított Ágoston rend konventje, majd a török dúlás után is itt építtették fel kolostorukat, amelyhez 1700-ban kaptak érseki engedélyt. Az első templomépület, amelyet két mellékkápolna és kripta egészített ki, még igen kezdetleges volt. Ez az egyhajós, toronnyal ellátott templom 1707-re készült el, és akkori formájában 1762-ig működött.
Mindeközben körülötte elindult a kolostorépítés, majd 1752-ben kezdték el a mostani barokk templom felépítését Nepauer Máté építőmester tervei alapján. Mire 1770-re a templom elkészült és a dekorációk, valamint a főoltár is a helyére került, majd megtörténhetett a felszentelés, addigra a régi épületet fokozatosan lebontották. A rendet azonban 1785-ben II. József feloszlatta, ezért az elkészült templomot és a kolostort a ferencesek vették át.
Árpád-házi Szent Margit és a mártírok
1870-től az útvonal szakaszainak elnevezését már magyarul használták: Felső országút, Ófő utca és Püspök utca, majd néhány évvel később egy szakaszt Alsó főútra, egy másikat Török utcára neveztek át, végül 1879-ben a Felső országút Országút lesz, a Püspök utca pedig megtartja régi nevét. Időközben 1876-ra elkészült a főváros második állandó dunai átkelője, a Margit híd, majd elkezdődik a hídtól a Széna téren át az Attila út felé folytatódó budai körút tervezése. 1894-ben fognak hozzá a körút nyomvonalának a kialakításához, aminek több épület is áldozatául esik – ekkor bontják le a Ferences templom előkertjét és kerítését is –, majd ezzel egy időben megszületik Árpád-házi Szent Margitra utalva a Margit körút elnevezés.
Az újonnan kialakuló körút központja ekkor a Vár lábánál elterülő korábbi Johannes Platz volt – 1879 óta Széna tér –, ahol katonai objektum és kórház is helyet kapott: közel egy évszázadon keresztül itt állt a mostani Szent János Kórház elődje. Továbbá az útvonal mentén volt a Polgári löveldő is, azaz az „1754-ben készült és 1827-ben szerény klasszicista szárnnyal kibővített lövölde”. Ez 1883-ig működött, és otthont adott az időközben megalakuló Országos Nemzeti Lövész Egyletnek is, majd átköltözött a mai Marczibányi térre – innen kapta a nevét az oda vezető Lövőház utca –, a régi helyszínt pedig megvásárolta a főváros és a kórházhoz csatolta.
A XIX. század második felében még keveredtek a kültelki és a városi funkciók. A Margit körút mellett több fatelep volt, Ganz Ábrahám vasöntödéje is csak egy sarokra működött. Később a Mechwart András vezette új üzemterület már lényegesen nagyobb részt hasított ki a Rózsadomb előtti sík térségből, sarkában pedig a közvilágítást szolgáló Budai gázgyár terült elé. Szintén ezen a részen laktanya is működött, amelyet később
hírhedt katonai fegyházzá alakítottak át
– itt végezték ki Schönherz Zoltánt, de meggyilkolása előtt ezen falak között raboskodott Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János altábornagy is –, az itt kivégzett, többnyire antifasiszta áldozatok emlékére nevezték át az utat 1945-ben Mártírok útjává. Az 1870-es években a Ferences templom tőszomszédságában iskola is épült, amely mára bezárt, épületét a nemrégiben mellé került Homework iroda- és apartmanház építésével egy időben felújították.
Az Átruim és a Dugattyús ház
A XIX. század végén még csak elvétve találkozhattunk volna itt sokemeletes, a körút rangjához méltó bérházakkal. A földszintes és egyemeletes lakóházakat – közöttük két, 1800 körüli, copf stílusú épületet – a XX. század első felében elkezdték felváltani a többnyire négyemeletes, új építésű tömbök. A látványos változások első fele a századfordulóra és az 1910-es évtizedre esett, amikor több korszerű lakóház valósult meg a főváros Bárczy István polgármester nevével fémjelzett építési programjának köszönhetően. 1912-re készült el például a Margit körút 64. számú, főleg tehetős köztisztviselőket célzó bérház, amelynek lakásai a legkeresettebbek közé tartoztak. A Nagy Virgil tervezte épület igyekezett sok szempontból a korszerűség elvét szem előtt tartani:
Az utcára nyitott udvarral elérték, hogy ne legyen a házban udvari lakás. Ebbe az irányba csak a kiszolgálóhelyiségek (konyha, cselédszoba) tájoltak. Az udvar trapéz alakja benapozás szempontjából kedvező. Az utcai fronton, a legfelső szinten műteremlakások épültek, a ház pozitív sarkain télikerteket helyezett el a tervező. (Budapest100)
Az építési hullámnak az első világháború és az azt követő gazdasági válságok vetettek véget közel két évtizedig. Az 1930-as években viszont a Margit körút és környéke a főváros kiemelten fejlesztendő területeinek egyike lett, ahova az építési vállalkozókat jelentős adókedvezményekkel igyekeztek csábítani. A korábban megmaradt egyszintes épületek bontásával felszabaduló telkekre alig öt év leforgása alatt húsz modern, korszerű és magas építészeti minőséget képviselő, többnyire már öt-hét emelet magas lakóház épült, bennük kényelmes, komfortos lakásokkal.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!