Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Mielőbbi gyógyulást kívánunk Nádasdy Ádámnak! Ez a kívánság lengte be a Vörös Neon sűrű, vöröses homályát, amikor kiderült, hogy a szerző betegség miatt nem tud jelen lenni a Hanem zenekarral közös estjén. Bár a hiánya miatt érezhető volt egy kollektív sóhaj, az este végül nem az űrről, hanem egy szakrális intimitásról szólt: az előadók és a közönség egy emberként, közös energiával üzenték Nádasdynak, hogy várják vissza. Miközben a asztalokon sorra fogytak a sörök, borok és a remek pizzák, a várakozást egyfajta családias zsongás váltotta fel.
Pimasz intellektualizmus
Az este két éles vonal mentén hasadt szét, hogy aztán valami egészen különleges egységben forrjon össze. A Hanem zenekar a produkció motorjaként egyfajta „bölcsész-punk rituálét” vezényelt le, amit stílszerűen az Idegenszív című dallal kezdtek meg. Fellépésük olyan volt, mint egy irodalmi gőzhenger: bevonuló dalukban a világirodalmi kánon Catullustól Shakespeare-ig nem poros tananyagként, hanem dacos, lüktető névsorolvasásként jelent meg. A zenekar nyers ereje, a sanzonba oltott fanyar pesti valóság azonnal feloldotta a hallgatóságot. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a közönség időről időre egyre lazább lett:
eleinte csak a visszafogott fejbiccentések és apró lábdobolások domináltak, de a „pimasz intellektualizmus” hamar utat tört magának.
A zenekar zsenialitása abban a bátor és provokatív gesztusban rejlett, amellyel Erdős Virág Én vétkem című, kíméletlenül őszinte társadalomkritikai versét a közismert népdal, az Oly távol, messze van hazám… dallamára illesztették. Ez a fúzió gyökeresen átértelmezte a „haza” fogalmát: a dalban már nem egy földrajzi távolság okozta a fájdalmat, hanem az az erkölcsi és szociális szakadék, amely az egyén és a kortárs magyar valóság között tátong. A népdal melankóliája itt nem a múltba révedt, hanem a jelen bűneivel, a közönyünkkel és a közös felelősségünkkel szembesített, amitől a jól ismert dallam hirtelen fojtogatóan maivá vált.
Karcosan, de igazul
A zenei kitörések közötti csendet Hajduk Károly töltötte meg, aki sebészi pontossággal adagolta a Londoni levelek sűrű mondatait.
Hajduk nem próbált meg Nádasdy lenni; nem a nyelvész-költő pengeéles báját másolta, hanem színészi fegyelemmel magát a szöveget játszotta el.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!