Heroin helyett francia sajt, érzelgősség helyett orosz megszállás

Amikor a biztos kezű hivatalnoklírát szembeállítják a kreatív káosz poklával, sokszor hangzik el az érv, amely szerint Itália földjén háborúztak, gyilkoltak, de ebből lett például a reneszánsz, viszont Svájc, a testvériség földje csak a kakukkos órát adta a világnak.

Könnyű lenne ezt átrakni a drogkalandokban leépült The Libertines zenekarra, amelynek két vezéregyénisége, a bulvárlapokkal is meghitt viszonyt ápoló Carl Barat és Pete Doherty is háborúzott, verekedett, folyt a vérük. Szóval minden adott volt az ihlethez, ami két kellemes, garázspunkot és bömbölő beatet kínáló albumot (Up the Bracket, 2002, The Libertines, 2004) eredményezett, és számos The Sun-címlapot.

Drog nélkül lázadó

Aztán még egy korrekt visszatérő albumot 2015-ben (Anthems for Doomed Youth), de a kiválóságukat igazán akkor tudták megmutatni, amikor pár hete megtisztulva, újjászületve megjelentették az All Quiet on the Eastern Esplanade című valószerűtlen remekművüket. Valószerűtlen, mert a kétezres évek elején Pete Doherty élete olyan volt, mint egy valóságshow, talán a fogadóirodáknál még arra is lehetett tenni, hogy túléli-e a 27. életévét, ami nem sikerült sem Hendrixnek, sem Kurt Cobainnek. De ami meglepő: egyszer csak a drága francia sajtokat választotta a még drágább heroin helyett, és a francia tengerpartos családi fészket a Camden Town kocsmái helyett.

Itt a szabadság, megjelent a szabadság

És most minden együttható összeállt, ráadásul a fiúknak volt kilenc évük arra, hogy készítsenek egy tisztességes albumot. Az All Quiet on the Eastern Esplanade a zenekar eddigi fő műve, ami akár furcsán is hangozhat, hiszen a 27 év alatt mindössze négy albumot sikerült írniuk. Végre a producerükre figyeltek (Dimitri Tikovoï), nem a dílerükre, ugyanakkor megmaradtak a punkos energiák, de a Clash-en kívül beszivárgott a dalokba a Blur és Tom Waits világa is. Viszont még mindig maradt annyi kosz a produkcióban, hogy inkább érezzük izgalmas demónak, mint egy jól megkevert anyagnak. A zenekar végre nem saját magával volt elfoglalva, hanem társadalmi kérdésekkel, a menekültválsággal, Ukrajna megszállásával, az eltűnő Albion világával.

Hirdetés

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/zene/2024/04/28/stenk-zene-pop-the-libertines/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!