Tőkés László nem akart sokat, csupán azt, hogy a templomába járó hívek élete jobb legyen. Ehhez nem folyamodott fegyveres harchoz, vagy politikai puccshoz, mindössze annyit tett, amit egy lelkész tehet, amikor hitét, gondolatait, érzéseit nem csupán Isten, hanem a közösség felé is ki akarja nyilatkoztatni.
Beszélt. Szónokolt. Kimondott olyan dolgokat, amiket 1989 decemberében Temesváron még nem volt szabad.
A lelkipásztor felhívta az emberek figyelmét a közösség nehéz társadalmi és gazdasági helyzetére, aminek híre eljutott a megyei pártapparátusig. Az a döntés született, hogy Tőkés Lászlónak mennie kell, amit a hívek nem engedtek. A lelkészt Szilágy megyébe, Menyő falvába akarták áthelyezni, azonban a közösség nem hagyta, hogy elvegyenek tőlük egy olyan embert, aki végre valóban értük szólal fel. Ez a felszólalás pedig hamarosan egy forradalom első mozzanata, egy országot megváltoztatni vágyó akarat első kinyilatkoztatása lett.
Kutassák fel a bűnösöket!
Látva, hogy több tucat ember védi a lelkészt az eltávolítástól, a helyi pártfőtitkár és a polgármester is kénytelen volt lépéseket tenni. Mégis, hiába minden ígéret és szép szó, hogy a pásztort békén hagyják, a tömeg nem akart oszolni, Tőkés Lászlót nem hagyták magára. Eleinte békés tiltakozás volt, amihez egyre több és több tüntető csatlakozott. Néhány nap alatt a parókiát védő emberi kordonból hömpölygő, többezres tömeg lett, ami már nem csupán azzal a céllal vonult utcára, hogy Tőkés László mellett kiálljon, hanem hogy a kommunista rezsim elnyomásának is véget vessen, az emberek érdekeit érvényesítse a kormány előtt.
Nem sok időbe telt, hogy százezret meghaladó embersereg lepje el Temesvárt, ahol kirobbant a romániai kommunista diktatúra elleni forradalom. Bár a keleti blokk egyes országaiban sikerült nyílt harcok nélkül felszabadulni a diktatúrából, Romániában véres összecsapások voltak. 1989. december 17-én lőttek először a tüntetőkre, innentől pedig nem lehetett megálljt parancsolni az eseményeknek. Az elnyomók tankokkal és felfegyverzett katonákkal vonultak utcára, a tüntetők pedig jobb híján egyszerű eszközökkel harcoltak, így eleinte a leghatásosabb fegyverük a Molotov-koktél volt.
A kiküldött egységek végül nem tudták megfékezni a temesvári forradalmat, ami pár nap alatt egész Romániára kiterjed. December huszadikán este az ellenállók felolvasták saját 12 pontjukat, amiben azt követelték, hogy:
- Ceaușescu mondjon le,
- a kormány is mondjon le,
- rendezzenek szabad választásokat,
- állítsanak fel vizsgálóbizottságot a temesvári események tisztázásra,
- kutassák fel a bűnösöket,
- a politikai foglyokat azonnali hatállyal helyezzék szabadlábra,
- mondják el, ki adta ki a tűzparancsot Temesváron,
- a halottakat adják vissza a családoknak tisztes, keresztény temetésre,
- Ceaușescu jelenjen meg a tévében és tájékoztassa a polgárokat a valós temesvári eseményekről,
- sajtószabadságot,
- a rádiózás és a televíziózás szabadságát a népnek
- és kezdődjenek oktatási reformok.
Válaszul a diktátor bevezette a rendkívüli állapotot, később pedig Bukarestben beszédet tartott, azonban utóbbi fordítva sült el. Ahelyett, hogy a kormány narratívája erősödött volna az emberekben, tüntetés alakult ki, amiről Ceaușescu el kellett meneküljön feleségével. A diktátort végül elkapták, gyorsított eljárásban perbe fogták és elítélték, december 25-én pedig ki is végezték.
Temesvárt nem tudták megtörni
Tőkés László beszédét követően – onnantól számítva, hogy a lelkészt […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!