Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az élénkülő idegenforgalom már régóta érlelte egy modern szálloda létesítését a tolnai megyeszékhelyen, végül az 1971-es Vadászati Világkiállítás gyorsította fel az eseményeket. A hajdani mulatságok színhelye, a szekszárdi Gemenc Szálló ma arra vár, hogy újra felkerülhessen a turizmus térképére.
„A kiállítást ugyan a fővárosban rendezik meg, de a vendégek meg akarnak ismerkedni hazánk vadászterületeivel és turisztikai nevezetességeivel is. Ebből következik, hogy a kiállítási programhoz így vagy úgy jóformán az egész ország közvetlenül kapcsolódik. Mivel megyénkben két világhírű rezervátum – Gemenc, Gyulaj – van, és értékesek a kisvadas területek is, Tolna megye hangsúlyozottan, kiemelkedően érdekelt a programban. Az előkészületi teendők az elmúlt télen a megyei tanács vb-ülésének napirendjén is szerepeltek, és szinte lehetetlen lenne felsorolni a sok egyéb ezzel kapcsolatos tárgyalást, intézkedést. A közelmúltban ellátogattunk a fontosabb »színhelyekre«, és meggyőződhettünk arról, hogy a tárgyalások után a gyakorlati tettekben sincs hiány. A szekszárdi Gemenc Szálló javában épül. Mint ismeretes, fontos szerepe lesz a kiállítási vendégek ellátásában, és az építők mindent elkövetnek, hogy kellő időben elkészüljön. Nem sok létesítmény épült olyan gyors ütemben, mint ez.” (Tolna Megyei Népújság, 1971. május 6.)
Az 1971-ben megrendezett Vadászati Világkiállítás kiemelt szerepéről a dobogókői Nimród Szálló hányattatott sorsáról szóló cikkében írt korábban az Építészfórum. A turizmus és a népgazdaság számára kiemelt jelentőségű eseményre kétmillió látogatót vártak, közülük igen sok külföldit, magán a kiállításon 52 ország mutatkozott be saját standdal. A kiállítás nemzetközi vonzereje nagy lehetőséget nyújtott Magyarország számára, hogy bezártságát valamelyest ellensúlyozza. Budapest és környéke mellett más régiók is bemutatkozhattak egy-egy vadászat vagy erdőjárás erejéig, így jelentősebb külföldi delegációk kereshették fel az ország egyéb térségeit is.
A megnövekedett turizmus kiszolgálására, a külföldi látogatók ellátására azonban nem igazán állt rendelkezésre megfelelő infrastruktúra. A második világháború után számos szálloda már nem nyílhatott meg, az államosítás pedig tovább rontott a helyzeten, hiszen a hajdan volt elegáns vendégváró helyek egy részét funkcionálisan átalakították, a megmaradó szálláshelyek pedig a megfelelő karbantartások híján elmaradtak a kor színvonalától.
Az 1960-as évek enyhülésének időszakában már felmerült, hogy a külföldi vendégek és egyúttal a létfontosságú nyugati valuta becsábításához
magasabb színvonalú szállodákat kell létesíteni.
Az évtized végén látványos szállodafejlesztések indultak el országszerte, aminek külön lendületet adott a Vadászati Világkiállítás. Új, modern elgondolású szálloda épült az említett Dobogókő mellett Visegrádon – a nemrég ismét lángra kapott Silvanus –, Szombathelyen, Székesfehérváron, a Balatonnál, valamint Szekszárdon.
Szarvasok, őzek, vaddisznók
A főleg bor- és szőlőkultúrájáról ismert tolnai megyeszékhely a Vadászati Világkiállítás ideje alatt a városhoz közeli Gemenc miatt vált fontossá. A Gemenc nagyrészt erdővel borított, vadregényes tája rendkívül sokszínű növény- és állatvilággal rendelkezik. A vadászat szempontjából nemzetközi szinten jegyzett területnek kiemelkedő a gímszarvas-, őz- és vaddisznóállománya.
A világkiállítás idejére a Gemenci és a Gyulaji Rezervátumba szervezett tolnai vadásztúrákra háromezer külföldi érdeklődő jelentkezett, ami komoly szervezési kérdések elé állította a régió vezetését. A megyei tanács kiemelt feladata lett a szép számú külföldi delegált fogadása, kalauzolása, amelyhez sebtében számos kisebb-nagyobb beruházást kellett eszközölni. Javítani, szélesíteni, adott esetben burkolni a vadászerdők felé vezető utakat:
ez rendkívül fontos, mert az eddigi keskeny és rozoga kövesút bizony nem volt alkalmas nagyobb forgalom lebonyolítására. Márpedig a kiállítás idején rendkívül sok – és főként sietős – turistára lehet számítani
– jegyezte meg a Tolna Megyei Népújság helyszíni tudósítója három hónappal a várható vendégözön érkezése előtt. Emellett új vadászvendéglőt húztak fel az erdőben, a már meglévő vadászati központot felújították, és a millenniumi vadászkastélyban állandó vadászati kiállítást rendeztek be.
A helyi szakemberek és a megyei vezetők már egy ideje úgy tapasztalták, hogy Tolna és Szekszárd irányában egyre nagyobb a turisztikai érdeklődés, ezért szorgalmazták a szálláshelyek bővítését, egy szálloda építését. Ennek helyét már a városrendezési tervben is kijelölték, majd a megvalósításhoz a végső löketet a Vadászati Világkiállítás szolgáltatta.
A szálloda számára meghatározott városközponti terület eléggé szűkösen behatárolt, hiszen kelet felől a Mészáros Lázár utca, délről a városi múzeum hátoldala, nyugatról a ma Művészetek Házaként működő korabeli zsinagóga, „északról pedig a mindinkább városképet csúfító garázssor” határolta. Három oldalról utak és utcácskák jelölték ki az építendő szálloda telkét. Keserű tény, hogy a szálloda néhány évtizedes életét gond nélkül túlélte az 1970-ben már erőteljesen kritizált garázssor, ami mind a mai napig szegélyezi az utcát.
Időprésben a tervezők és a kivitelezők
A szálloda terveit 1970-ben készítette el Link Péter és Váczi Imre, a Tolna Megyei Tanácsi Tervező Vállalat két helyi építésze a Pannónia Szállodai és Vendéglátóipari Vállalat megbízásából. A tervezés idején és az építkezés megkezdésekor még nem volt biztos, hogy a kivitelezésre, amelyet már a Tolna Megyei Beruházási Vállalatra bíztak, rendelkezésre áll-e majd a megfelelő pénzügyi keret, mint ahogy az is bizonytalan volt, hogy a megépülő szállodának ki lesz az üzemeltetője.
A nagy szállodák államosítása után, 1965-ben, a nyitás kezdetén azzal a céllal hozták létre a Hungária Szálloda és Étterem Vállalatot, valamint a Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalatot, hogy a meglévő és leendő szállodákat működtesse – a szekszárdi végül ez utóbbi üzemeltetésébe került.
A szűk területre való telepítés mellett más komoly kihívásokkal is szembe kellett néznie a két építész vezette tervező- és kivitelezőcsapatnak.
A legnagyobb problémát az időprés jelentette, hiszen a beruházásról határozó döntés és a világkiállításra tervezett megnyitó között egy szűk év maradt a teljes tervezésre, felépítésre és beüzemelésre. Ez meghatározta az építkezéshez használható technológiát is, amit végül Univáz szerkezettel valósítottak meg. „Az épület külső megjelenését a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/jardasziget/2024/03/31/gemenc-szallo-szekszard-vadaszat-bezart-uresen-all/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!