Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 
„Az írókkal szemben erősödő elvárással párhuzamosan szűkül a művészet szabadsága. Ám mintha jelenleg az egész világon szűkösebb lenne a művészeti szabadság. Oroszországban a művészek egyenesen életveszélyben vannak, de a napi politika a demokráciákban is roncsolja a szabad alkotást” – vetette fel Nyáry Krisztián moderátorként a Művészet a hatalom árnyékában című kerekasztal-beszélgetésen, a budapesti CEU-n. Példaként felhozta, hogy az Egyesült Államokban mostanában valóságos könyvtári háború dúl. Majd arra kereste a választ, mi az oka a művészeti szabadság csorbulásának, illetve kinek vagy minek van felelőssége.
Krusovszky Dénes szerint ez nehéz kérdés, megoldása sincs, részleteit nem érti, a jelenséget viszont látja, és azt tapasztalja, hogy több irányból vannak törekvések, amelyekkel kapcsolatos indulatok és érzelmi reakciók felerősödtek. „Bizonyos nézőpontból a szólásszabadság csorbulásának tűnik, máshonnan józan eszű folyamatba állítható be.” Szerinte a mögöttük álló társadalmi folyamatokról kellene beszélni, ahol a markánsan autokrata rendszerek a klasszikus cenzúra eszközeivel élnek.
Magyarországon azt látjuk, hogy a kormányzat részéről identitáspolitikai mázzal van bekenve, de a háttérben látszik, hogy nincs valódi ideológia, hanem a hatalompolitikai elgondolás működteti a folyamatot
– fogalmazott Krusovszky, aki szerint nehéz szétszálazni, mire és hogyan kellene reagálni, ami azért van, mert a hatalom időnként olyan dolgokat dob be, amelyre nem lehet reagálni. Úgy véli, hogy 2010 óta hullámzó, de erőteljes fásultság lett úrrá, és a kulturális élet egyes szereplői kiállnak valami mellett, de aztán jön a következő. „Valódi elmozdulás nem látszik, ahogy az sem, hol van a játéktér pereme, amerre el lehet menni. Az elmúlt hónapok vitái azt mutatják, hogy a 2010-es évek elején könnyebb volt pozitivitást kialakítani, most nehezebb. Amikor jön egy kezdeményezés, tiltakozási kísérlet, azok szinte a lehetetlenségbe futnak bele.”
Dragomán György megfogalmazása szerint a világ olyan lett, hogy a hatalom mindent elér, amit akar, és mindig is ezt akarta. Kemény Zsófia úgy véli, már mindenki elfogadja azt, amiben vagyunk, és már nincs olyan, hogy díjakat visszaadnak, vagy egyáltalán nemet mondanak. „Mintha mindenki magába süllyedt volna, minthogy nemet mondanák.”
Életveszélyes fenyegetéseket kapott
Arra a kérdésre, hogy az írónak feladata-e állást foglalni a közéleti kérdésekben, Dragomán György szerint nincs szabály. „Az ember megszólal, ha úgy érzi, de az sem jó, ha mindig teszi. Összességében írója válogatja.” Krusovszky Dénes esetében ez nem eldöntendő kérdés, mert ideje nagy részét civilben újságírással tölti, a Magyar Narancsnál. Nyáry ekkor rákérdezett, hogy elválasztja-e az írót és a szépírót.
El kell választani, mert más játékszabályok vannak. De íróként úgy érzi, nincs olyan helyzet, ahol ne adódna olyan nézőpont, ahonnan bármilyen irodalmi mű politikai állásfoglalásnak ne tűnjön. Én megpróbálhatom ezt, de úgyis lesz olyan nézőpont, ahonnan politikai tartalmakat fognak a szövegek mögé látni. Másfelől egy csomó olyan döntéshelyzet adódik egy irodalmi működésben, ami nem is az írás, hanem a jelenlét, amely politikai tartalommal töltődik fel. Hova menjek el írni, hova olvasni, hova ne menjek el felolvasni, milyen újságnak küldjön, milyen újságnak ne küldjön szöveget, melyik felkérést utasítsa vissza durván, és melyiket gyerekekre hivatkozva, finomabban.
Kemény Zsófia slammerként is érezte az elvárást, hogy közéleti kérdésekben megszólaljon. A pályája elején, 17-18 évesen a slamszövegeit írta, amely után tüntetésekre hívták, ahol az írásait bömbölve kiabálta, de egy ponton abbahagyta.
Amikor életveszélyes fenyegetéseket kaptam, rájöttem, hogy ez nem nekem való. És leálltam a tüntetéseken való szerepléssel.
Ám azóta is minden, amit ír, Magyarország beltömegpolitikai helyzetéről szól.
Krusovszky Dénes szerint a Térey-ösztöndíj esetében egyszerűbb a helyzet, mert a hatalom akart létrehozni egy ösztöndíjat, ami korábban nem volt, sok pénzzel, viszonylag sok szerzőnek, és elvileg nem kértek cserébe sok mindent.
Mégis Demeter Szilárd állt mögötte, aki belenyúlt a listába, szerinte javított, és nem rontott rajta. Mindegy. De volt egy vita, hogyan viszonyuljunk egy hatalmi gesztushoz, a vita személyeskedő része hasonló volt, azokat a szerzőket találták meg, akik a mi oldalunkon elfogadták.
Nyáry Krisztián szerint itt a kollaboráció kérdése merül fel. Úgy véli, hogy Daniel Kehlmann frissen megjelent,
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!