Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A hatvanhárom éves Paolo Fanciulli kiskora óta horgászik az olaszországi Talamone környékén. Az 1980-as években kezdte észlelni, hogy az illegális vonóhálós halászat mekkora pusztítást okoz a vízi élővilágban, arról nem beszélve, hogy ezzel a helyi halászok megélhetése is veszélybe kerül. Azóta igyekszik szembeszállni a jelenséggel – írta meg az olasz National Geographic.
2006-ban megkereste Talamone önkormányzatát, illetve néhány környezetvédelmi szervezetet, és együtt nagy betonoszlopokat engedtek le a Földközi-tenger fenekére, hogy „víz alatti bástyaként” próbálják védeni a területet. Az akció felkeltette a média figyelmét, és
Fanciulli nemzeti hős lett.
Ez azonban nem rettentette el az illegális halászhajókat, sőt a helyi maffia visszavágott, és fenyegetésekkel elérte, hogy a férfi ne tudja eladni a halait a piacon.
A halásznak más utat kellett találnia, és egyszer csak ezt gondolta: „Olaszországban vagyunk, művészek vagyunk. A művészet és a természetvédelem egyesítésével nagyobb eredményt érhetünk el.”
Világhírű szobrászok csatlakoztak
2013-ban a carrarai kőbányák működtetőihez fordult, és megkérdezte, adományoznának-e néhány kőtömböt. Franco Barattini, Carrara egyik legismertebb kőbányájának (Michelangelo-kőbánya) vezetője száz márványtömböt ajánlott fel a célra. Amúgy ez az a kőbánya, ahonnan Michelangelo a XV. század végén, a XVI. század elején beszerezte a fehér márványt, hogy aztán olyan híres és ikonikus alkotásokat hozzon létre, mint például a Dávid-szobor vagy a Pieta.
A víz alatti művek elkészítéséhez aztán olyan világhírű szobrászokat kértek fel, mint a brit Emily Young vagy az olasz Giorgio Butini és Massimo Lippi.
Young szerint ez gyönyörű projekt és remek módja annak, hogy egy problémára felhívják a figyelmet.
A halász és az egyik legjobb barátja, Ippoli Turco 2015-ben megalapította a La Casa dei Pesci kulturális és környezetvédelmi egyesületet. Közösségi finanszírozásból és adományokból pénzalapot hoztak létre, aztán a helyi kapcsolataikat latba vetve megszervezték a szobrok szállítását és tengerfenékre helyezését. A „baráti árak” ellenére a logisztika mintegy ötezer euróba (csaknem kétmillió forintba) került szobronként.
A márványszobrok fizikai akadályt jelentenek a vonóhálós halászoknak, és egyben egyedülálló víz alatti múzeumot alkotnak, amely szervezett vagy egyéni merüléssel bárki számára elérhető.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!