Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A 90-es évek elején találkoztam először Michael Moorcock (1939–) nevével. A Corum kardjai volt az első fantasyregény, amelyet még kisgyerekként olvastam el. Akkoriban nagy hatással volt rám, és szerepe volt abban, hogy örök barátságot kössek a könyvekkel. Később több más regényét is elolvastam, ám Moorcock életműve sajnos csak töredékesen jelent meg itthon.
A Corum kardjai – tulajdonképpen egy trilógia egy kötetben – 1992-ben, a Tájfun Records gondozásában látott napvilágot. A folytatás, A bika és a dárda, 1995-ben érkezett, már az AMON kiadónál, amely azonban nem zárta le Corum második trilógiáját.
A kétezres években a Delta Vision is megpróbálkozott Moorcock műveinek kiadásával, néhány könyve megjelent (például a Harcikutya – amelynek már 1991-ben is volt kiadása – és Az Örökkévaló Bajnok), de a sorozat végül abbamaradt. Ennek oka feltehetően az, hogy Moorcock sosem tudott Magyarországon akkora népszerűségre szert tenni, mint például Tolkien vagy George R. R. Martin.
Melnibonéi Elric: a hős, aki antihős
Kétségkívül stílusa jelentősen eltér az övékétől, nem klasszikus high fantasyt írt, és nem is olyan aprólékosan, minden részletre kitérően, ahogyan Martin teszi a Trónok harcában. Akadnak, akik ezért túl egyszerűnek, ponyvának tartják regényeit, noha gondolatai a lét nagy kérdései körül forognak. Történeteiben ott vannak Goethe Faustjának nagy felvetései, de Nietzsche „szelleme” és az egzisztencializmus dilemmái is rendre megjelennek.
Moorcock a modern fantasy megkerülhetetlen alkotója, akinek munkássága jelentősen formálta a dark fantasy irányzatát. Szakított a klasszikus hősmítosszal, főszereplői tépelődő, töprengő, filozofikus alkatok, akik nagyobb erők markában vergődnek, illetve sorsuk bilincseit viselik.
Történetei nem az abszolút Jó és a totális Gonosz harcáról szólnak, hanem inkább a Rend és a Káosz viaskodásáról, miközben ezeknek a fogalmaknak a jelentését is értelmezi, sőt megkérdőjelezi. A hősiesség és a pusztítás határai összemosódnak nála, háttérként pedig mindig jelen van a dekadencia, a régi világ hanyatlása és az új világ kíméletlensége, kiszámíthatatlansága.
Melnibonéi Elric Moorcock életművének legjelentősebb hőse, pontosabban fogalmazva, tulajdonképpen ő egy antihős. Mégpedig azért, mert szándékoltan szöges ellentétben áll a klasszikus, erkölcsileg egyértelmű hősképzettel. Elric egy több ezer éves, ősi, kegyetlen, egykor fenséges, mára hanyatló, magába forduló és dekadenciába süllyedt birodalom uralkodója. Morálisan bizonytalan, önmarcangoló figura, aki az istenek szeszélyeinek és az elrendelt sors összefonódásának következtében sodródik tragikus végzete felé.
Elric egész lénye az ellentmondások tükröződése: albínó, teste beteg és gyenge, ám hatalmas mágikus erők birtokosa, és egyben kiszolgáltatott eszköze is azoknak. Erejét kardja, a Viharhozó táplálja, de ez a gyenge pontja is. Környezete, uralkodói udvara megosztott, a hűség és az árulás egyaránt jelen van benne, végzetének katalizátoraként.
Elric más szempontból is központi szereplője Moorcock univerzumának, vagyis multiverzumának, amelynek minden világában megjelenik az Örökkévaló Bajnok (és a Káosz elátkozott bajnoka is). Ennek egyik inkarnációja Melniboné albínó máguscsászára. Moorcock egymással párhuzamosan létező világaiban az Örökkévaló Bajnok rendeltetése, hogy a Rend és a Káosz örök küzdelmében egyensúlyt teremtsen (Corum herceg is ennek az archetípusnak az egyik megtestesülése).
Majdnem elfelejtettük, most „feltámadt”
Nem kérdés, hogy Moorcock kedvenc hőse és multiverzumának kulcsszereplője Elric, akiről számos regényt írt, és több novellájában is megjelenik. Sajnos azonban magyarul mindössze […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!