Aki ma Oroszországban túl sokat kérdez, könnyen az „idegen ügynökök” listáján találhatja magát. Ez a sztálini tisztogatások modern változata. Így járt Alekszandr Baunov is, aki Berlinbe és Firenzébe kényszerült, miután megírta az utóbbi évek egyik legfontosabb politikai elemzését. A Helikon Kiadó gondozásában megjelent kötet nem száraz történelemkönyv, hanem egyfajta „diktatúraanatómia”, amely tűpontosan leírja a hatalom működését és elkerülhetetlen szétesését.
Amikor a rendszer lebontja önmagát
Baunov egyik legizgalmasabb példája a francóista Spanyolország. Francisco Franco tábornok egy véres polgárháború után vette át a hatalmat, és évtizedekig vasmarokkal irányította az országot. Aztán jött a csavar, amikor halála után pont azok a politikusok vezették át az országot a demokráciába, akik korábban a rendszer oszlopai voltak.
Ez volt az egyeztetett átmenet, egy békés demokratizálás, ahol a régi elit inkább lemondott a kiváltságairól, mert jobban féltek egy újabb polgárháborútól, mint a szabadságtól. Baunov szerint ez a „történelmi józanság” példája.
a hatalom belátta, hogy a bezárkózás és a „mi nem változunk, mindenki más hibás” retorikája hosszú távon fenntarthatatlan.
A szerző párhuzamot von a spanyol diktátor és Portugália korábbi miniszterelnöke, António de Oliveira Salazar között. Míg Francisco Franco a laktanyából, Salazar az egyetemi katedráról érkezett. A „Professzor” nem fegyverrel, hanem a gazdaság rendbetételével alapozta meg hatalmát. Bár mindketten gyűlölték a kommunizmust, Salazar ügyesebben játszott, miután a nyugati szövetséghez csatlakozva (NATO-tagság, Marshall-segély) elkerülte azt az elszigeteltséget, amibe Franco belebukott.
Portugáliában végül a „kapitányok mozgalma” hozott fordulatot, az alacsonyabb rangú tisztek lázadása ugyanis 24 óra alatt söpörte el a rendszert. Ez a híres szegfűs forradalom, ami arra tanít, hogy nem mindig az ellenzék váltja le a kormányt, hanem néha a rendszer saját fiai (mint nálunk anno a késői Kádár-kor technokratái) fordítanak hátat a múltnak.
A történelem matematikája
A könyv második fele már nem köntörfalaz, és Alekszandr Baunov egyértelmű párhuzamokat von a múlt diktátorai és Vlagyimir Putyin között. Szerinte az orosz elnök a huszadik század „válogatott slágereit” játssza:
- A kilencvenes évek káosza utáni rendteremtő, mint Franco.
- A gazdaságot stabilizáló technokrata, mint Salazar.
A birodalmi múltat és a nemzeti büszkeséget hirdető „erős ember”, mint a görög katonai junta vezetői. Baunov szerint Putyin ugyanazt az utat járja, mint elődei, vagyis a kezdeti gazdasági fellendülés után jön a megmerevedés, majd a bezárkózás. A nemzetközi […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2026/04/02/oroszorszag-alekszandr-baunov-a-rezsim-vege-helikon-kiado-konyv/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!