Ismét nagy port kavar a Kossuth-díj az irodalmi életben: nyílt levélben fordultak a jelölő és döntéshozó testületekhez a magyar kulturális szereplők, miután felmerült az összeférhetetlenség gyanúja a díjazási folyamatban. A levél – amelyet Nagy Ákos jegyez – nem egy konkrét életművet bírál, hanem azt kérdőjelezi meg, összeegyeztethető-e a szakmai és etikai normákkal, hogy egy jelölőbizottsági tag saját családtagját terjeszti fel a rangos állami kitüntetésre. A szerzők szerint a vita túlmutat az egyedi eseten: a Kossuth-díj hitelessége és a közbizalom forog kockán.
Szakmai és etikai normák
Nagy Ákos nyílt levelét, amely Szabad aHang oldalán jelent meg, az alábbiakban teljes terjedelmében közzétesszük.
„Nyílt levél a Kossuth-díj jelölő grémiumaihoz, a díjat odaítélő testületekhez, a díjazottakhoz és a teljes magyar művészeti közösséghez 2026 márciusában olyan kérdés merül fel a magyar kulturális életben, amely nem pusztán egyetlen jelölésről vagy személyről szól, hanem a közbizalomról, a művészeti közösség erkölcsi önképéről és a mára már egyébként is megtépázott, sok esetben a szekértáborok közötti gúny és cinikus megjegyzések tárgyává vált Kossuth-díj intézményének hitelességéről.
Mi, a levél aláírói, a magyar kulturális és művészeti élet résztvevőiként, egy alapvető kérdést kívánunk nyilvánosan feltenni a Kossuth-díj jelölési és odaítélési folyamatában részt vevő minden testületnek.
Összhangban áll-e a szakmai és etikai normákkal az a gyakorlat, hogy egy jelölőbizottság tagja saját családtagját jelöli Kossuth-díjra?
A jelenlegi helyzetben konkrétan arról van szó, hogy Mezey Katalin jelölőbizottsági tagként Lackfi Jánost jelölte Kossuth-díjra, aki a fia. Nem a jelölt életművéről kívánunk ítéletet mondani, és nem a jelölt személyét kívánjuk minősíteni. A kérdés ennél általánosabb és alapvetőbb: megengedhető-e egy ilyen helyzet egy nemzeti rangú állami kitüntetés jelölési folyamatában.

A Kossuth-díj a magyar kulturális élet egyik legmagasabb elismerése. Éppen ezért a jelölési és döntési folyamatnak nemcsak tisztességesnek kell lennie, hanem annak is kell látszania. A közbizalom alapja az átláthatóság és az összeférhetetlenségi helyzetek egyértelmű kezelése.
Ezért mi, a levél aláírói, a következő kérdéseket és kéréseket fogalmazzuk meg:
- Van-e a Kossuth-díj jelölő és döntéshozó testületeinek nyilvános etikai kódexe?
- Szabályozza-e ez az etikai kódex az összeférhetetlenség kérdését?
- Ha igen, kiterjed-e arra az esetre, amikor egy jelölőbizottsági tag közvetlen családtagját jelöli a díjra?
- Ha nincs ilyen szabályozás, nem lenne-e szükséges annak megalkotása és nyilvánossá tétele?
Úgy gondoljuk, hogy minden olyan intézmény, amely a nemzeti kultúra legmagasabb kitüntetéseiről dönt, köteles világos, nyilvános és ellenőrizhető etikai normák szerint működni. Nem azért, mert a művészeti teljesítmény önmagában ne lenne mérvadó, hanem azért, mert a döntések körülményei ugyanúgy alakítják a díj tekintélyét, mint maguk a díjazottak.
A magyar művészeti közösségnek – minden világnézeti, generációs és esztétikai különbség ellenére – közös érdeke, hogy a Kossuth-díj presztízse megkérdőjelezhetetlen maradjon. Ez csak akkor lehetséges, ha a jelölési és döntési folyamatok átláthatók, és az összeférhetetlenségi helyzeteket egyértelmű szabályok kezelik.
Ezért tisztelettel, de határozottan kérjük a Kossuth-díj jelölő és odaítélő testületeit, hogy hozzák nyilvánosságra az etikai kódexüket és az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályaikat, valamint adjanak egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy elfogadhatónak tartják-e azt a gyakorlatot, amelyben egy jelölőbizottsági tag közvetlen családtagját jelöli a díjra.
Mi, a levél aláírói, abban bízunk, hogy a magyar kulturális élet képes nyíltan és méltósággal szembenézni ezekkel a kérdésekkel. A Kossuth-díj tekintélye és a művészeti közélet iránti közbizalom megőrzése mindannyiunk közös felelőssége.
A levél aláírói:
- Bali János Liszt Ferenc-díjas furulyaművész, zeneszerző, karnagy, egyetemi tanár, SZIMA tag
- Balázs Attila József Attila-díjas, Sinkó Ervin-díjas, Forum regénydíjas, többszörös Magyar Rádió nívódíjas, Szirma Károly-díjas, Herceg János-díjas újvidéki író, újságíró, műfordító, szerkesztő
- Bárász Péter belarusz műfordító
- Barna Imre József Attila-díjas műfordító, kritikus
- Bátofi Szabolcs képzőművész
- Berta Ádám Baumgarten-díjas, Hévíz Irodalmi-díjas, Versum-díjas író, műfordító
- Bojár Iván András művészettörténész, író
- Csathó Gábor mesterpedagógus
- Cselenyák Imre író, zenész, dalszövegíró
- Czutor Zoltán Artisjus-díjas, Arany Zsiráf-díjas, Emberi Hang-díjas dalszerző, előadóművész
- Csuha István Clevelandi József Attila-díjas, Sinnyei Júlia-emlékdíjas magyar kritikus, esszéista, műfordító, szerkesztő
- Deczki Sarolta Déry Tibor-díjas, Szépíró- és Üveggolyó-díjas irodalomtörténész, kritikus, filozófus
- Dés László Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész, dzsesszzenész, zeneszerző, érdemes művész
- Dér András Balázs Béla-díjas, Ezüst Toll-díjas, Sík Ferenc-díjas filmrendező, operatőr
- Farkas Rózsa Liszt Ferenc-díjas cimbalomművész
- Fekete Vince József Attila-díjas, Artisjus-díjas, Erdélyi Magyar Írók Ligája nagydíjas, Pro Literatura-díjas, Látó-nívódíjas, Szép Könyv-díjas, Magyarország Babérkoszorúja-díjas, Romániai Írók Szövetségének-díjasa romániai magyar költő, szerkesztő, műfordító
- Fodor Tamás Jászai Mari-díjas, a Színházi Kritikusok életmű díjasa, Hazám-díjas színész, rendező, a Stúdió K színház alapítója, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, SZIMA tag
- Forgács Zsuzsa Bruria Artisjus-díjas író
- Frankl Ildikó színész, rendezőasszisztens
- Gáncs Anna irodalomkritikus, egyetemi oktató
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!