Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Fekete ruhás nők a színpadon, vállukon horgolt kendő, amelynek a mintázata kirajzolódik a díszleten, hatalmasra nő, mintája betölti a teret – és egy börtön négyzetrácsos falaivá válik. Hét nő áll a színpadon, és bár hatan fekete ruhát viselnek, azonnal tudjuk, ki kicsoda.
Az anya ruhája és fejéke a legdíszesebb, tartása, tekintélyparancsoló alakja azonnal kitűnik a szereplők közül. Négy lánya egyforma feketében, mégis mindegyiküknek saját karaktere, egyénisége van, és ezt az anyával szemben is próbálják megmutatni: amikor anyjuk férje halála után nyolc év gyászra és szobafogságra ítéli eladósorban lévő lányait, párbajra hívják, a tánc nyelvén szállnak szembe vele, de alulmaradnak. „Asszonynak, lánynak ez a sorsa…” Nem juthat tér a zsarnok anya velük élő édesanyjának és egy idősebb szolgálónak sem.
Csalódottság, irigység, féltékenység
A bezárt lányok aztán a varrógépek melletti munkára kárhoztatva élik a mindennapjaikat, egyre inkább elfojtva vágyaikat, mígnem egy napon egyikük életében megjelenik a férfi. A hírre felbolydul a ház, felszínre törnek az érzelmek, a másik három lány utat enged a dühének, csalódottságának, irigységének, féltékenységének: ha ők nem lehetnek boldogok, akkor a testvérük se legyen az. A szabályok nem lazulhatnak, a pattanásig feszült helyzet „megoldása” csak az lehet, hogy
a bezártságra és boldogtalanságra ítélt lány kilép ebből az életből.
A Fitos Dezső Társulat anyanyelve és a mű kiindulópontja a magyar néptánc, de a színpadkép, a zene és a mozgás sem hagy kétséget efelől, hogy Andalúziában vagyunk: a spanyol flamenco elemei, a legyezők, a temperamentumos lépések finoman, de egyértelműen jelzik a környezetet, miközben a táncosok egyetemes emberi érzésekről mesélnek, elképesztő intenzitással.
A díszlet egyszerre letisztult és rafináltan összetett. A dráma átélhetőségét számos színpadi megoldás segíti, mégsem válik zsúfolttá a tér, a guruló varrógépek, a vetítés, az árnyjátékok, a magasba nyúló állványok és a két deszka – amelynek ötletes felhasználásával a táncosok hol csúszdáznak, hol egyensúlyoznak – szépen belesimul a történetbe, a szálak összefutnak, akárcsak a varrógépen. A férfi például csak árnyként jelenik meg, illetve valahol a magasban fütyörészve, mintha a vele való jelenetek – vagy talán ő maga is – csupán a képzelet szüleménye lenne.
Ősi dallamok, kortárs elemek
A bemutatót rendhagyó módon kerekasztal-beszélgetés követte, ahol megismerkedhettünk további – női – alkotókkal és az alkotói folyamattal. A rendező-koreográfus Kocsis Enikő a házastársa, Fitos Dezső mellett a társulat vezetője is, és nagyon érzékletesen beszélt arról, hogy neki először le kellett válni a férjéről ahhoz, hogy önálló színpadi művet tudjon létrehozni.
Lenyúztam a bőrömet, csupasz testtel kellett beleállnom a munkába.
A beszélgetésen részt vevő Fitos Dezső is beismerte, hogy neki vissza kellett húzódnia, és művészi tanácsokat, ötleteket se igen adott. Viccesen azt mondta, hogy ő díszítő és kellékes volt az előadásban, de az nyilvánvalóan érződött, hogy ő is nagyon szorított a produkciónak.
Az előadás dramaturgja Pallai Mara, akinek egy háromfelvonásos drámát kellett néhány mondatnyira meghúznia úgy, hogy a történet megmaradjon, és még a legfontosabb mondatok száma is csökkent a próbák során.
Tényleg azt mondjuk csak ki, amit nem tudunk eltáncolni
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!