Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Elment a „Tanár úr”. Elment az ember, aki megtanított minket arra, hogy ne féljünk a saját nyelvünktől. Nádasdy Ádám halálával a magyar szellemi élet egyik legderűsebb, legszuverénebb alakja távozott, aki úgy tudott egyszerre lenni európai polgár és ízig-vérig magyar értelmiségi, hogy abban semmi ellentmondás nem feszült.
Halálhírét Török András Budapest-történész jelentette be Facebook-oldalán. A szerző úgy fogalmazott, hogy a család kérésére „szomorúan tudatja”, hogy 2026. március 29-én elhunyt az „Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, a Magvető Kiadó szerzője”.
A tanár, aki nem félt a haláltól sem
Karácsony Gergely főpolgármester az egyik legszabadabb emberként emlékezett rá. Kiemelte, hogy fájó pont marad, hogy Nádasdy a „rossz kompromisszumoktól való irtózása” miatt az utolsó éveit Londonban töltötte, bár lélekben mindig budapesti maradt.
Tartozunk annyival Nádasdy Ádámnak, hogy olyan országot teremtünk, ahol úgy élhetne, ahogy mindig, mindenhol: hazugságok nélkül.
Alföldi Róbert egy „szellemi fekete lyukhoz” hasonlította a távozását, és megrendülten búcsúzott. „Ádám, nagyon felemelő volt veled dolgozni, néhanapján egy-egy mondatot váltani.”
A Magvető Kiadó Turi Tímea soraival idézte fel Nádasdy páratlan stílusát és azt a 2022-es írótábori pillanatot, amikor a szerző tanárosan felemelt mutatóujjal figyelmeztette hallgatóságát. „Akik ott voltunk, sosem felejtjük el, milyen volt, amikor Nádasdy Ádámot a FISZ-táborban 2022 nyarán körbeülte népes, figyelmes közönsége. Most ezen a különösen szürke, esős reggelen furcsa vigasz visszagondolni arra a verőfényes délutánra, amikor a susogó lombok alatt megkérdezte Károlyi Csaba, hogy újabban miért ír olyan sok istenes verset. Nádasdy körülnézett, és azt mondta: „Van egy rossz hírem, egyszer mindannyian meghalunk” – és tanárosan felemelte mutatóujját, úgy nézett körül, mintha egyszerre mindenkire –, »nem most, de kivétel nélkül.« Hát akkor ő most.
Akik ismertük, sosem felejtjük el páratlan stílusát, édes humorát, szigorú tudását – és hogy a legszigorúbb mégis önmagával volt. Akik vele dolgozhattunk, akik voltunk olyan megátalkodottan szerencsések, tőle tanulhattuk, hogy a távolság nem elválaszt, hanem összeköt, hogy a munka gyógyír majdnem minden bajra, és most tőle tanultuk meg azt is, hogy csak majdnem. Pontos volt, precíz és fáradhatatlan, és teljesen unortodox módon lett széles körben is népszerű – nemcsak költőként, de nyelvészként, műfordítóként is. Mert hiteles volt, és ellenállhatatlan.
Turi Tímea így folytatta az emlékezést.
Akik olvasták őt, sosem felejtjük el, hogy bármiről írt, az érdekes volt. Nem volt az a száraz nyelvészeti összefüggés, az a verstani kérdés, ami ne lett volna eszméletlenül izgalmas úgy, ahogy ő mesélte el.
A memoárírástól határozottan – és persze milyen udvariasan – elzárkózott, de amikor történeteket mesélt a gyerek- vagy a fiatalkoráról, az mind-mind feledhetetlen stílusú elbeszéléssé vált. Amit emlékeiből közössé tett, azt is pedagógiai célból tette: okuljunk e példákból. Ugyanígy a verseiben is minden apróság fontos lett: egy nipp, egy reggeli vagy egy esernyő; minden fontos volt, amit a figyelme azzá tett. A tőle tanultak kapcsoljanak össze műveivel és minket ezután is” – fogalmazott Turi Tímea.
Nyáry Krisztián az <a href="https://www.facebook.com/nyary.krisztian/posts/pfbid0pPuUfo41snmFcHmLJsgeZ9nLaG4eQqYTyyrs9iyQi38qJwU4g1DynzeT3DafSjQGl" […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2026/03/30/nadasdy-adam-gyasz-meghalt-emlekezes-kolto-mufordito-szinhaz/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!