A boltok azért használják a hűségkártyát, mert nem tudnak mindenben a legjobbak lenni: az az éjjel-nappaliban is ki van zárva, hogy mindenből a legjobbat a legolcsóbb áron adják. Akkor ugyanis tönkremennének. Ezért aztán kitalálták a hűségprogramot, ami pont annyira bonyolult, mint egy masni: minden vásárlásod után pontot kapsz, amit gyűjthetsz és beválthatsz majd. Egyszer, valamire.
Hűséges vagy, de nincs szíved beváltani
Ezek a pontok ugyanis elég gyorsan elszakadnak attól az értéktől, amire azokat be lehet váltani. Egyre inkább akkor érnek valamit, ha gyűlnek, ha sok van belőlük, ha a beváltási potenciáljuk nagy. Az az ezer, kétezer, tízezer pont többet ér, mint amire beválthatod. Ezért aztán beváltás helyett tovább gyűjtöd szorgalmasan a pontjaidat, és egyszer csak azon veszed észre magad, hogy már nem is azért vásárolsz, mert kell valami, hanem azért, hogy a pont több legyen. És aztán már nem múlhat el nap, hogy ne tegyél hozzá még ötvenet.
Tescóék és a nosztalgia
Az angliai Tesco abban hisz, hogy vásárlói nyakig dagonyáznak abban, hogy hűségkártyájuk használatával ezer és egy engedményt, hozzáadott értéket, és természetesen térdig leengedett árakat kapnak jutalomként.
A Tesco hűségkártyája, illetve ahogy ők nevezik, klubkártyájuk idén lett harminc éves, és ezt egy reklámfilm keretei között kívánták megosztani a nagyérdemű közönséggel.
Nos én sose értettem, hogy színjózan, drogokat és más tudatmódosító szereket sem fogyasztó emberek miért gondolják, hogy egy hűségkártyának vagy más tárgynak, épületnek, eszköznek, szolgáltatásnak lehet születésnapja, ráadásul ezt a születésnapot értelmes dolog a földi civilizáció szabályai szerint megünnepelni, de fogadjuk el, hogy a világ tele van színes, érdekes, a racionalitást mellőző, érzelmi szempontból pedig teljes mértékben átélhetetlen kezdeményezéssel, jelenséggel, történéssel, emberi eredetű kreálmánnyal.
Viszont a film során megismert történetben a Tesco erősen nosztalgikus hangütéssel, valamint látvánnyal és díszlettel azt próbálja elhitetni velünk, nézőkkel, akár megéltük ezt az elmúlt harminc évet, akár nem, akár Angliában, akár itthon, hogy
a Tesco klubkártyájával valóban értékes tárgyakat vásárolhattak, autótól kezdve utazásig, sőt kocsmában, étteremben is fizethettek vele az emberek.
A nosztalgiának az a legnagyobb előnye, hogy arra is képes emlékeztetni minket, ami meg sem történt. Képes előállítani azt az élményfaktort, hogy a régmúlt idők történéseit újra átélve megtapasztalhassuk, milyen jó is volt az a valami, ami velünk történt. Így aztán újraírjuk emlékezetünk […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/reklam/2025/03/26/tesco-huseg-kartya-bolt-film-kritika/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!