A nők és az ital lett a veszte

Krúdy Gyula akár fogantatása és születése történetéből is írhatott volna regényt. Édesapja jómódú ügyvéd volt, aki beleszeretett a családnál szolgáló szobalányba. Amikor ez kiderült, a várandós cselédet elkergették a háztól, az író édesapja azonban nem hagyta magára szerelmét, szobát bérelt neki. A terhes nőnek azért nem volt rózsás a helyzete, hónapokig kőművesként dolgozott, de végül Krúdy nagyapja megenyhült, és visszafogadta Csákányi Juliannát a birtokra. Az írónak még kilenc testvére született, és szülei csak ekkor, a tizedik gyerek után házasodtak össze.

Papok nevelték

Krúdy Gyula így foglalta össze saját életét Vallomások című könyvben:

„Születtem 1878-ban, késő őszidőben. Nyíregyházán egy nádfödeles, hosszú, visszhangos, kisablakos házban, amelynek manapság már nyoma sincs a Nagykállói utcán. Úgy emlékszem, hogy gyermekkorom kedvemre való módon telt el. Csavargó, öreg vadászokkal jártam a tiszai kiöntésekhez, a lápokon, nádasokban, a tengeriföldeken, a Nyírség puha homokjában. Szigorú neveltetés végett előbb a szatmári Jézus-társasági atyákra, majd a podolini (Szepes megyei) kegyesrendi papokra bízott atyám, és ezeket az esztendőket sohase felejtettem el, mint ahogy élete végéig a legtöbb ember szívesebben emlékezik gyermekkorára, mint későbbi idejére. Még vidéki hírlapíró koromra is némi büszkeséggel gondolok vissza, Debrecenben és Nagyváradon sokkal többet reméltem az élettől, mint a legszomjasabb örökös. […]

Pesten a Józsefvárosban laktam, a kezdő írók akkoriban könnyűnek tetsző, reményteljes, nem csüggedő hangulataival. Beöthy László a Budapesti Hírlapban írta rólam az első biztató sorokat. Aztán elrepült sok esztendő, amelyet elviselhetővé tett a folytonos munkálkodás, holott írói sikerem szinte elátkozottan, némán elkerült körülbelül harmincöt esztendős koromig.

A Szindbád-novellák nagyszerű ellenségeket, váratlan olvasókat szerzettek. Sok sápadt, gyűlölködő arc lett ismerősöm. A könyvkiadó bátorságot kapott. A könyvecskéket kezdték venni Pesten és a Felvidéken. A sorsom mindenfelé taszigált, a város egyik negyedéből a másikba. Mindig messzi Budán szerettem volna lakni, de csak a Margitszigetig jutottam, egy régi házba, a hosszú, elgondolkoztató őszöket, emberhangtalan teleket töltöttem. Itt álmoskönyvet írtam.”

Hirdetés

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2024/05/12/krudy-gyula-iro-szindbad-voros-postakocsi-megemlekezes-kviz/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!