Hirben.hu Hírben jók vagyunk! John McCrea mindössze néhány interjút adott. A képregényrajzoló az Indexnek többek között arról beszélt, hogy:
- ki a kedvenc szuperhőse,
- milyen a közös munka Garth Enisszel,
- milyen speciális technikával dolgozik,
- hogyan változott a képregényipar az elmúlt évtizedekben,
- és mit gondol a feltörekvő tehetségekről.
Már gyerekként is állandóan rajzoltam, a szüleim négy-öt évesen vettek nekem egy Bosszúállók-képregényt. Stan Lee és Jack Kirby munkája teljesen lenyűgözött. Amikor befejeztem, ránéztem a szüleimre, és közöltem velük, hogy ha felnövök, képregényrajzoló leszek. Ők persze azt gondolták, ez csak egy gyerekes ötlet, de én továbbra is képregényeket olvastam.
A legnagyobb hatással Jack Kirby és Steve Ditko volt rám
– ő alkotta Pókembert, aki a kedvenc szuperhősöm. Később olyan alkotók is hatottak rám, mint John Byrne, vagy az inkább független vonalon mozgó Frank Miller. Elég sokféle dolgot szeretek: mangát, európai képregényeket, amerikai és brit alkotásokat is. Szóval széles a paletta, de a „mag” számomra Jack Kirby és Steve Ditko.
Sosem gondolkodott másban?
Egyáltalán nem. Négyéves koromtól kezdve csak ez létezett számomra, semmi más, teljesen rákattantam. Az őrületbe kergettem a szüleimet, minden másban borzalmas voltam – egyszerűen nem érdekelt semmi, csak a rajzolás. Folyamatosan rajzoltam, rajzoltam, rajzoltam. Aztán 18 éves koromban rájöttem, hogy ezt komolyan kell venni, és elkezdtem beküldeni a munkáimat különböző képregénykiadóknak. Három-négy évig csináltam, mire megkaptam az első munkámat. A szüleim részéről azért volt sok hajtépés meg aggódás, ők inkább azt szerették volna, ha orvos vagy fogorvos leszek. Ráadásul Észak-Írországban nőttem fel, és arról beszéltem, hogy amerikai képregényeken akarok dolgozni, amit teljesen irreálisnak tartottak. Amikor azonban elkezdtem ténylegesen munkát kapni, és pénzt keresni vele, már ők is úgy voltak vele, hogy „oké, talán mégis működhet”.
Van olyan apró művészi szokása, amit a rajongók talán észre sem vesznek, de önnek fontos?
Az úgynevezett „hatching” technikám: amikor nagy fekete felületeket kellene kitölteni tussal, én inkább tollal firkálok bele, és hagyok kis vonalakat, fehér részeket. Kicsit a satírozáshoz lehet hasonlítani. Szinte terápiás folyamat, miközben csinálom, lelassulok, megnyugszom, lejjebb megy a pulzusom.
A közös munka titka
Olyan sztárírókkal dolgozott együtt, mint Garth Ennis. Mitől működik jól egy író-grafikus kapcsolat a képregények világában?
Szerintem az a lényeg, hogy hasonló legyen az ízlésünk, a gondolkodásunk. Ennisszel például mindketten Belfastból származunk, együtt jártunk iskolába, hasonló a humorunk és a politikai nézetünk is. Ha egy hullámhosszon vagyunk, akkor sokkal könnyebb együtt dolgozni. Mi már majdnem negyven éve dolgozunk együtt, szóval valószínűleg működik.
Volt, hogy kompromisszumot kellett kötniük?
Persze. Amikor olyan nagy kiadóknak dolgozol, mint a Marvel vagy a DC,
gyakran kell kompromisszumokat kötni, például az erőszak vagy a szexualitás ábrázolásában.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!