Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Új-Kaledónia egy szigetcsoport a Csendes-óceán délnyugati részén. A gyönyörű trópusi paradicsom nagyjából 269 ezer ember állandó otthona. Azonban a festői táj mélyen gyökerező ellentéteket rejt. Az őslakosoknak, valamint a francia telepesek leszármazottainak merőben eltérő elképzelései vannak a szigetek jövőjéről.
Az európaiak azt szeretnék, hogy a terület továbbra is Franciaország része maradjon, az eredeti lakók, a kanak népcsoport viszont évtizedek óta saját országról álmodozik.
A két népcsoport közti feszültség a múlt hét elején erőszakba csapott át Új-Kaledónián. Az események miatt Emmanuel Macron elnök szükségállapotot hirdetett a korábbi francia gyarmaton, és háromezer rendfenntartót vezényelt Európából a „törvény és a rend” helyreállításának érdekében a szigetországba.
A kanak őslakosság egy része azután fordult szembe a francia állammal és a nem őslakókkal, hogy a párizsi parlament alsó és felső háza elfogadott egy alkotmánymódosítást, ami nagyjából 25 ezer európai bevándorlónak és gyermekeiknek adna szavazati jogot az új-kaledóniai választásokon.
10
Sokan mennének, de még többen maradnának
A kanakok a szigetcsoport népességének mintegy 40 százalékát teszik ki, és nem először próbálják erőszakosan kivívni a függetlenségüket a korábbi gyarmattartótól. A 1980-as években polgárháborús állapotok uralkodtak a szigeten. A konfliktus rendezésének érdekében 1998-ban aláírták a sziget fővárosában az úgynevezett nouméai megállapodást, amely jelentősen kibővítette a sziget önrendelkezését, és egy 20 éves elszakadási tervet vázolt fel Franciaországtól.
A párizsi kormány, a lojalisták, valamint elszakadáspárti őslakosok között létrejött háromoldalú szerződés azt is kikötötte, hogy a két évtizedes időszak végén, azaz 2018-ban függetlenségi népszavazást kell kiírni Új-Kaledónián, amelyet további kettőnek kell majd követnie.
Azonban mindhárom alkalommal, 2018-ban, 2020-ban, majd 2021-ben is a lojalisták – azaz a Francia Köztársaságban maradni kívánók – győztek.
Viszont a teljes képhez hozzátartozik, hogy az utolsó, 2021-es referendumot az őslakosok egy jelentős része bojkottálta, mert a francia parlament nem volt hajlandó elhalasztani a koronavírus-járvány kellős közepén tartott népszavazást. Az elszakadáspártiak a népszavazást tehát illegálisnak ítélték meg, így a szigetvilágot meghatározó két fontos poltikai tömörülés, a lojalisták és a kanak önrendelkezésért küzdő koalíció között három évvel ezelőtt megszűnt a párbeszéd, a két csoport politikusai innentől kezdve nemes egyszerűséggel nem voltak hajlandók szóba állni egymással. Ez a társadalmi és politikai megosztottság pedig egyre nagyobb feszültséget szült Új-Kaledónián.
Ezért áll a bál
A francia parlament áprilisban úgy gondolta, hogy ideje locsolni egy kis benzint a már amúgy is parázsló tűzre, és egyoldalúan kezdeményezte a 1998-as megállapodás módosítását. A tervezet szerint – amelyet már mind a szenátus, mind a francia nemzetgyűlés elfogadott – minden Új-Kaledónián született, vagy ott 10, illetve annál több éve ott élő személy részt vehet majd a választásokon. Ezzel mintegy 25 ezer helyben élő európai, polinéz, vagy ázsiai bevándorló kap majd szavazati jogot.
A kanakokat viszont rettenetesen feldühítette ez az intézkedés. A korábbi nouméai megállapodásban ugyanis a felek megegyeztek, hogy sem a területre 1988 után érkező bevándorlók, sem azok gyermekei nem vehetnek részt a parlamenti képviselők választásán.
A kanak politikusok szerint a választójog korlátozására azért van szükség, hogy az őslakosokat idővel ne szoríthassák ki a franciák a kormányzati és önkormányzati kulcspozíciókból.
Másként fogalmazva, azt akarják biztosítani, hogy az eredeti lakosok politikai befolyása ne csökkenhessen a tömegével betelepülő franciák miatt. Az Európában élő franciáknak Új-Kaledónia egyébként népszerű új otthona nyugdíjazásuk után – körülbelül 45 ezren érkeztek a szigetekre a megállapodás aláírását követően.
Még maguk az őslakosok is megosztottak a zavargások megítélésében. A legtöbben azon az állásponton vannak, hogy hallatniuk kell a hangjukat, azonban nem emberi életek árán. Mások azonban teljesen kilátástalannak látják a helyzetet, és úgy érzik a francia állam cserben hagyta, átverte őket, és továbbra is gyarmattartóként lép fel velük szemben.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!