Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Amikor 2020. július 24-én egy créteil-i lakos kihívta a rendőrséget, mert két gyanús alak ólálkodott a szomszédja háza körül, nem sejthette, hogy Franciaország egyik legbizarrabb bűnügyi szálát kezdi el felgombolyítani. A kiérkező járőr két fiatal férfit igazoltatott, akik a környéken parkoltak – töltött fegyverrel, hamisított rendszámtáblákkal, és egy olyan magyarázattal, amit a legjobb forgatókönyvíró sem találna ki.
Azt állították, hogy a francia állam megbízásából vannak ott és, hogy a szomszédban lakó Marie-Héléne Dini, egy üzleti coach, valójában az izraeli Moszadnak dolgozik, és az ő feladatuk a likvidálása. A rendőrök nyilván nem erre számítottak, de a történet itt még csak elkezdődött.
A két férfi – Pierre Bourdin és Carl Esnault – a DGSE, a francia külföldi hírszerzés ejtőernyős kiképzőközpontjának katonái voltak. Nem amatőrök, nem megzavarodott figurák, hanem képzett fegyveresek, akik meggyőződéssel hittek abban, hogy állami parancsot teljesítenek. Csakhogy nem az állam küldte őket. Hanem egy 69 éves üzleti coach, aki történetesen egy szabadkőműves páholy mestere volt, és akit zavart, hogy üzleti riválisa szakmai szövetséget alapít.
Az ár? Hetvenezer euró – plusz ÁFA. Igen, ÁFA-val dolgoztak a bérgyilkosok.
Az ember, aki a páholyt fegyverré változtatta
„A szabadkőművesség, miként minden misztérium, a hermetizmus és az alkímia, elrejti titkait mindenki elől, kivéve az adeptusokat és a kiválasztottakat… Szándékosan hamis magyarázatokkal és a szimbólumok félreértelmezésével vezeti félre azokat, akik csak a felszínt látják.” (Albert Pike, Morals and Dogma, 1871)
Jean-Luc Bagur nem úgy nézett ki, mint egy maffiafőnök. Hatvankilenc éves, üzleti tanácsadó, fegyvergyűjtő, a Puteaux-i Athanor szabadkőműves páholy Tiszteletreméltó Mestere. A páholy neve az alkímia szótárából származik – az athanor az a kemence, amelyben az alkimisták a nemtelen fémeket arannyá próbálták alakítani. A belső átalakulás szimbóluma. Hogy ebből a szimbólumból miként lett végül bérgyilkos-közvetítő iroda, az a per központi kérdése.
A páholy a Grande Loge de l’Alliance Maçonnique Française-hez tartozott, egy viszonylag fiatal obedienciához, amely 2012-ben jött létre egy másik nagy szervezet, a GLNF belső válságából. Körülbelül 15 ezer tagja van és 700 páholya. Az Athanor ezek közül az egyik legkisebb volt – alig húsz taggal. De milyen tagokkal.
A húsz ember között ott volt négy DGSE-katona, két-három rendőr, egy nyugalmazott belföldi hírszerző tiszt, hat üzletember, egy orvos, egy mérnök, egy fegyverkereskedő és egy közgazdász. Az az egyveleg, amit máshol „az állam sötét oldala” néven emlegetnek – itt egyszerűen testvéreknek hívták egymást.
A hálózat, amelyben mindenki ismer mindenkit
Az ügyészség szerint a rendszer úgy működött, mint egy franchise. A megrendelő – jellemzően egy olyan ember, akinek pénze volt és problémája – eljuttatott egy kérést a páholyon belüli közvetítőhöz. Ez a közvetítő Frédéric Vaglio volt, ötvenhárom éves, aki pályáját a Le Dauphiné Libéré című regionális lapnál kezdte újságíróként, majd átnyergelt a magánbiztonsági szektorra. Vaglio volt az, aki a megrendelést továbbította Daniel Beaulieu-nek, a hetvenkét éves nyugalmazott DGSI-tisztnek.
Beaulieu az ügy legsötétebb figurája. Húsz éven át kettős életet élt két partnerrel, és az ügyészség szerint egyszerre koordinálta a páholy „műveleti ágát” és toborozta az operatívokat. A végrehajtó szinten Sébastien Leroy állt, egy volt katona, aki magánbiztonsági ügynökké vált – és aki, ez fontos, nem volt szabadkőműves. Leroy a fogvatartása alatt beismerte, hogy ő, vagy a társai hajtották végre a hálózat erőszakos akcióinak zömét. Azt állítja, Beaulieu azzal manipulálta, hogy kilátásba helyezte: ha jól végzi a munkáját, a DGSI informátora lehet. Vagyis a volt titkosszolgálati tiszt egy fiktív titkosszolgálati karrierrel vette rá az embert arra, hogy valódi embereket öljön meg.
Amikor a rendőrök letartóztatták Beaulieu-t, az öngyilkosságot kísérelt meg. Túlélte, de azóta mozgáskorlátozott, csökkent koncentrációképességű. A per egyik kérdése, hogy mennyire lesz képes részt venni a saját védelmében.
Egy autóversenyző, aki túl sokat tudott – vagy túl keveset fizetett
A Dini elleni sikertelen merénylet volt a szál, amelyen a nyomozók elindultak. De ahogy visszafelé tekerték az idő kerekét, egy sokkal sötétebb történet bontakozott ki.
2018. november 29-én egy Laurent Pasquali nevű autóversenyző tűnt el Levallois-Perret-ből, Párizs északnyugati elővárosából. Pasquali népszerű alak volt a motorsport világában, a szomszédok kedvelték, az ismerősei szerint mindig vidám volt. Aztán egyszer csak eltűnt.
Tíz hónappal később, 2019. szeptember 1-jén egy kiránduló talált rá a maradványaira egy erdőben, Cistrières közelében, Haute-Loire megyében. Ez ötszáz kilométerre van Párizstól. Pasqualit a saját háza alagsorában lőtték le, majd a holttestét autóba tették és jóval messzebb elásták.
Pasquali állítólag kétszázezer eurós tartozást halmozott fel, mert nem helyezte el megfelelően a szponzorok logóit az autóján. Egy Oise megyei házaspár – az egyik biológus orvos, a másik a házastársa – úgy döntött, hogy nem a bíróság, nem az ügyvéd, hanem a bérgyilkos a megfelelő megoldás erre a problémára.
A megrendelés a hálózaton keresztül jutott el a végrehajtókhoz. Egy DGSI-tiszt – vagyis egy ember, akinek az lett volna a feladata, hogy a francia állampolgárokat védje – adta meg Pasquali magánlakcímét.
Egy ember meghalt, mert nem ragasztott fel, pontosabban nem megfelelően ragasztott fel egy logót.
A szakszervezeti aktivista, akit csak a véletlen mentett meg
Ha a Dini-merénylet nem bukik le 2020 júliusában, valószínűleg Hassan Touzani sem élt volna már sokáig. Touzani a CGT szakszervezet aktivistája volt az izernore-i Apnyl műanyaggyárban, és a sárgamellényes mozgalom helyi szervezője. A gyár vezetői kellemetlennek tartották – az a fajta ember volt, aki sztrájkot szervez, aki jogokat követel, aki nem hajlandó csendben maradni.
Touzani nem kellemetlen volt. Touzani veszélyes volt. Legalábbis a munkáltatói szerint, akik 75 ezer eurót fizettek a likvidálásáért. A terv már készen állt, a pénz gazdát cserélt, az operatívok várták az indítójelet. Aztán Créteil-ben lefüleltek két ejtőernyőst egy töltött fegyverrel, és a dominók elkezdtek dőlni.
Touzani ma is él, de nem azért, mert a rendszer megvédte. Hanem azért, mert egy szomszéd kinézett az ablakon.
A politikus, aki kémkedett a riválisa után
A hálózat nem csak magánemberek megbízásait teljesítette. Az ügyészség szerint Henri Plagnol, egykori államtitkár, a 2014-es önkormányzati választások előtt a hálózatot bérelte fel, hogy kémkedjen politikai riválisa, Sylvain Berrios után Saint-Maur-des-Fossés-ban.
Két évvel később, 2016 októberében Jean-François Le Helloco, Berrios barátja és megyei tanácsos, otthonánál két maszkos férfi támadta meg. A nyomozók szerint ez sem volt véletlen.
A hálózat „szolgáltatási palettája” egyébként megdöbbentően széles volt. A bérgyilkosság volt a csúcs, de lejjebb ott volt a megfigyelés, a megfélemlítés, az autógyújtogatás, a laptoplopás – ez utóbbit úgy hajtották végre, hogy az operatív pizzafutárnak öltözött –, és az egyik különösen kreatív módszer: döglött patkányok elhelyezése az áldozat kertjében.
Ha létezett volna katalógus, valószínűleg csomagajánlatok is lettek volna benne.
A Chevaline-szál, ami sehová sem vezetett, vagy mégis?
Az egyik legizgalmasabb mellékszál a 2012-es chevaline-i mészárláshoz kapcsolódik. Ez egy máig megoldatlan négyes gyilkosság az Annecy-tó közelében, ahol egy brit családot és egy francia kerékpárost lőttek agyon. Az ügy évtizede foglalkoztatja a francia és brit nyomozókat, és a megoldásnak nyoma sincs.
Amikor a rendőrök átkutatták Daniel Beaulieu otthonát, ritka Luger P06-os lőszert találtak – olyan típusút, amely megegyezik a Chevaline-ban használttal. A lőszer annyira ritka, hogy a nyomozók azonnal felkapták rá a fejüket. Ellenőrizték a gyanúsítottak mozgását és mobiltelefonadatait a 2012-es időszakra vonatkozóan. Az eredmény: nem meggyőző.
Ez nem jelenti azt, hogy nincs összefüggés. De azt sem, hogy van. Egyelőre ez a szál ott van a levegőben, mint egy kérdőjel.
A CIPAV-ügy – amikor a testvérek nyugdíjpénzt lopnak
„A szabadkőművesség titka a maga természeténél fogva sérthetetlen. A szabadkőműves ugyanis nem azért ismeri, mert megtanulta, hanem mert intuíció útján megérezte… Aki pedig megértette a titkot, pontosan tudja, hogy annak kiejtése vagy leírása is lehetetlen, így ez a titok mindig titok marad.” (Giacomo Casanova)
Mintha az Athanor-per nem lenne elég, Franciaországban párhuzamosan egy másik, szabadkőműves szálú bűnügy is zajlik – ez viszont nem gyilkosságról, hanem korrupcióról szól.
A CIPAV a francia szabad foglalkozásúak nyugdíjalapja, mintegy hatszázezer ember pénzét kezeli. 2024 októberében négy ember ellen indult hivatalos vizsgálat, köztük Marie-Laure Schneider, az alap volt elnökségi tagja és jelenlegi vezérigazgatója ellen. A vádak: korrupció, összeférhetetlenség, szervezett csalás, okirathamisítás, köztisztviselői zsarolás.
A Libération tudósítása szerint a vizsgálóbíró feltűnően sok szabadkőműves kapcsolatot talált az ügy szereplői között. Az ingatlanfejlesztők, ügyvédek, közjegyzők és alapkezelő tisztviselők egymás között „testvérnek” szólították magukat, „a kalapács alatt” – azaz bizalmasan – egyeztettek, és „testvéri megbeszélésekre” hívták egymást. A gyanús ügyletek között egy párizsi épület szerepel a 16. kerületben, amelyet tizenegy és fél millió euróért vettek meg, majd hamarosan tizenhat millióért adtak tovább.
Tárgyalási időpont egyelőre nincs. De a két ügy együtt – az Athanor és a CIPAV – olyan képet fest a francia szabadkőművesség bizonyos zugairól, amelyet sem a nagy obedienciák, sem a tagok zöme nem szívesen lát nyomtatásban.
Mi az a szabadkőművesség, és miért éppen Franciaországban ilyen erős?
Ahhoz, hogy az Athanor-pert a helyén tudjuk kezelni, érdemes pár lépést hátralépni. A szabadkőművesség a világ legrégibb és legnagyobb testvéri szervezete. A gyökerek a középkori kőfaragó céhekig nyúlnak vissza – a legrégibb ismert dokumentum, a Regius Poem körülbelül 1425-ből származik. De
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!