Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nyilván ön is tisztában van vele, hogy a Hawaiin tavaly nyáron pusztító erdőtüzeket az amerikai fegyveres erők által tesztelt titkos időjárási fegyver indította. Hogy amerikai NGO-k terjesztették a dengue-lázat Afrikában. Vagy hogy Olena Zelenszka, Ukrajna first ladyje 1,1 millió dolláros bevásárló körútra indult a manhattani Ötödik sugárúton.
Ezek a történetek természetesen mind hamisak. A dezinformáció példái: olyan valótlanságok, amelyek célja a megtévesztés. Az ilyen történeteket egyre kifinomultabb kampányokkal terjesztik világszerte. A mesterséges intelligencia eszközeit és a közösségi médiafiókok bonyolult hálózatait arra használják, hogy meggyőző fotókat, videókat és hanganyagokat készítsenek és osszanak meg, összekeverve a tényeket a fikcióval. Egy olyan évben, amikor a fél világon tartanak választásokat, mindez felerősíti a félelmeket, hogy a technológia lehetetlenné teszi a dezinformáció elleni küzdelmet, és végzetesen aláássa a demokráciát.
Mennyire kell aggódnunk emiatt?
A dezinformáció a történelem hajnala óta létezik. Julius Caesar beszámolója a gall háborúkról éppúgy politikai propaganda, mint történelmi elbeszélés. A nyomtatás is újabb hullámot hozott. Az 1640-es évek angol polgárháborúja idején a sajtó ellenőrzése összeomlott, ami komoly aggodalmat vont maga után a „trágár és fiktív röpiratok” miatt – írja elemzésében a The Economist.
Az internet megjelenése még sokkal súlyosabbá tette a problémát. A közösségi médián keresztül alacsony költséggel lehet hamis információkat terjeszteni; a mesterséges intelligencia pedig olcsón előállíthatóvá is teszi azokat. A Zelenszka elleni orosz kampány például egy YouTube-videóval indult, majd afrikai álhíroldalakon keresztül jutott el a szélesebb nyilvánosságba, és más oldalak és a közösségi média is felerősítette. Mindennek eredménye a hitelesség megtévesztő látszata.
Az álhíreket terjesztő fiókok a futballról vagy a brit királyi családról szóló posztokkal szereznek követőket, bizalmat építve ki, mielőtt dezinformációt kevernek a valós hírek közé. A dezinformációval kapcsolatos kutatások nagy része általában egy adott témára összpontosít egy adott platformon, egyetlen nyelven. Kiderült azonban, hogy a legtöbb kampány hasonló módon működik. A kínai dezinformációs műveletek által a dél-koreai cégek közel-keleti lejáratására használt technikák például figyelemre méltóan hasonlítanak az orosz eredetű, valótlanságok terjesztésére irányuló európai kampányokhoz.
A bizalom aláásása a cél
Számos művelet célja nem feltétlenül az, hogy rávegyék az embereket, hogy egy politikai pártot támogassanak egy másikkal szemben. Néha a cél egyszerűen a közszféra beszennyezése, vagy a bizalmatlanság szítása a médiával, a kormányokkal és az igazság megismerhetőségével szemben. Ilyen például a Hawaii-szigeteken lévő időjárási fegyverekről szóló kínai történetek, vagy Oroszország azon törekvése, hogy több, egymással versengő narratíva népszerűsítésével elrejtse a maláj utasszállító repülőgép lelövésében játszott szerepét.
Mindez aggodalomra ad okot, hogy a technológia a dezinformáció felismerhetetlenné válásával magát a demokráciát is veszélyezteti.
Vannak azonban módszerek a probléma minimalizálására és kezelésére. Biztató, hogy a technológia éppúgy a jó, mint a rossz oldalon is felhasználható. Bár az MI sokkal olcsóbbá teszi a dezinformáció előállítását, segíthet a nyomon követésben és a felderítésben is. Még ha a kampányok egyre kifinomultabbá válnak is, és az egyes terjesztői fiókok csak annyira változtatják a nyelvezetüket, hogy hihetőek legyenek, a mesterséges intelligencia-modellek képesek felismerni a hasonló narratívákat. Más eszközök a hamisított hangfelvételek azonosításával, vagy a valódi szívverés jeleinek keresésével képesek kiszűrni a deepfake videókat, amelyeket az emberek homlokának bőrszínében […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!