Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 
Az ukrán Break the Fake projekt azért jött létre, hogy szembeszálljon az orosz propagandával, ezért Mihajlo Dankanics, a Break the Fake menedzsere, valamint a projekt nagykövete, Vlad Zadorin, egy orosz hadifogságot megjárt gyalogostengerész európai körútra indultak, első államosuk pedig Magyarország volt, ahonnan Franciaországba utaznak.
Mihajlo Dankanics előadásában elmesélte, hogy a teljes körű háború kirobbanásakor első dolguk volt az orosz kommunikációs csatornákat letiltani Ukrajnában, így betiltottak több olyan televíziócsatornát is, amelyet Oroszországból finanszíroztak, mert olyan üzeneteket közvetítettek, hogy azokkal megtörjék az ukrán ellenállást.
Tudjuk, hogy nem a legdemokratikusabb megoldás, de ez a leghatékonyabb
– magyarázta a projekt menedzsere.
Mihajlo Dankanics hozzátette, tisztában vannak azzal, hogy nem tudnak minden álhírt kiszűrni, mivel azok a közösségi médiában is terjednek, ezért döntöttek úgy, hogy Vlad Zadorin történetét a lehető legtöbb emberhez eljuttatják, hogy mindenki megismerje, mi történik Oroszországban az ukrán foglyokkal.
Így került fogságba Vlad Zadorin, és ez a legendás utótörténete
A 679 napot fogságban töltő katona első mondata az volt, hogy megköszönte a magyaroknak a támogatást, mert szerinte nem szabad elfelejteni, hogy mennyi támogatást kaptak a magyar állampolgároktól, és csak ezt követően kezdte el mesélni saját történetét.
Elmondta, hogy 2019-ben, amikor belépett az ukrán hadseregbe, akkor azt hitte, a hároméves szolgálata után hazatér családjához, sőt még 2022 februárjában sem hitték el, hogy valóban háború lesz, hiába látták az orosz csapatokat gyülekezni a határon.
2022. február 24-én, hajnali négykor riasztották őket, hogy készüljenek, mert elkezdődött az orosz offenzíva. Az első orosz hadihajó reggel nyolckor jelent meg a Kígyó-sziget közelében, ahol szolgálatot teljesített. A hajó lőtt is rájuk, de nem találta el őket. Délben jelent meg a sziget mellett a Moszkva cirkáló. Mivel a szigeten civilek is dolgoztak, ezért megegyeztek az orosz féllel, hogy biztosítanak egy folyosót arra, hogy ők elmenekülhessenek, akkor lett volna lehetőségük nekik is elmenni a szigetről.
A parancsnokunk felajánlotta, hogy letehetjük a fegyvert, és hazamehetünk. Senki sem egyezett bele. Mindannyian esküt tettünk, hogy védjük Ukrajnát
– emlékezett vissza Zadorin.
Ahogyan az utolsó civil is elhagyta a szigetet, az oroszok felajánlották, hogy adják meg magukat a védők. Akkor hangzott el a világhírű mondat, amely az ukrán katonák bátorságának szimbólumává vált:
Orosz hadihajó, menj a francba!
Válaszul a hadihajó lőni kezdett, majd hallották, megérkezik az orosz légierő, amelynek bombái megsemmisítették katonai eszközeiket és egy múzeumot, majd hallották, ahogy orosz katonák érkeznek motorcsónakokon.
Ők várták, hogy azt a parancsot kapják, harcoljanak, ehelyett olyan üzenet érkezett, hogy adják meg magukat, mert teljesen körülvették őket. Vlad Zadorin akkor beszélt utoljára a szüleivel, mielőtt az orosz katonák elvették a telefonját és az iratait is.
Őt és bajtársait kivitték a stégre, ahol arccal lefelé kellett feküdniük a hidegben, úgy, hogy a Fekete-tenger hullámai elérték őket. Délután fél 5-kor vitték ki őket a stégre, ahol másnap reggel fél 5-ig kellett feküdniük.
Azt hittük, ott fagyunk meg
– mondja Zadorin.
Az oroszok azért várakoztatták őket ilyen sokáig a stégen, mert átvizsgálták a szigetet egy titkos biokémiai labor után kutatva, ilyen létesítmény azonban nincs a szigeten.
A világhírűvé vált mondat eredetileg nem okozott az elfogott ukrán katonák számára problémát, ugyanis az orosz fogvatartók csak nevettek rajta, és poénkodtak azon, hogy hírességekkel vannak összezárva. Azonban, amikor elsüllyedt a Moszkva, akkor elkezdték keresni azt, hogy ki üzent az egykori rettegett cirkálónak, és a fogvatartottaktól hangmintát vettek, hogy kiderítsék, ki volt az.
A háború végéig megerősítjük azt az információt, hogy a híres üzenetet Roman Hribov küldte el, mivel ő egy hónappal a fogságba esése után szabadult. A teljes igazságra azonban csak a háború lezárását követően kerül sor
– mondta Zadorin, aki szerint erre azért van szükség, hogy megvédjék a még fogságban lévő bajtársaikat.
Az első állomás: fogságban a Krímben
A katonákat először Szevasztopolba, majd Szimferopolba szállították. Itt találkoztak egy nemzetközi segélyszervezet tagjaival, akik azért mentek a Kígyó-szigetre, hogy összeszedjék az ukrán katonák holttesteit, mivel mindenki úgy tudta, hogy a sziget védői meghaltak. A nemzetközi szervezet tagjait is elfogták az orosz katonák, és az információhiány miatt akkor temette el Zadorin családja először – de nem utoljára – a katonát. A nemzetközi szervezet tagjai végül egy hónapon belül szabadultak, nekik pedig azt mondták kezdetben, hogy néhány napon belül szabadon engedik őket. Ez azonban hazugság volt.
Egyesével hallgattak ki minket. Amíg a sorunkra vártunk, addig órákon keresztül kellett térdelnünk a fagyban. A kihallgatáskor pedig elektromos sokkolóval kínoztak minket, kábeleket erősítettek a mellünkre és a nemi szervünkre, és áramot vezettek belénk. Ettől az ember azt is bevallja, ami igaz, és azt is, ami nem igaz
– fogalmazott Zadorin.
A foglyokat később Kurszkba, majd Sebekinóba vitték, ahol embertelen körülmények között tartották őket. Két napig, az átszállításukig, nem kaptak enni, és még mosdóba sem mehettek el, így maguk alá kellett elvégezniük a dolgukat, az átszállításkor pedig tíz embert szállítani képes járművekbe zsúfoltak be harminc embert.
Mindennapok a börtönben
A hadifoglyok rendszeresen ki voltak téve fizikai és pszichológiai kínzásoknak. Zadorin leírja, milyen kegyetlen bánásmódban részesültek:
Hetente egyszer engedtek minket zuhanyozni, de csak úgy, hogy teljesen lehajoljunk, nehogy lássuk, mi vesz minket körbe. A zuhanyzásra tizenöt másodpercünk volt, de előtte volt egy szoba, ahol levetkőzhettünk és felöltözhettünk. Ott katonák álltak, és különböző eszközökkel meg kézzel lábbal vertek minket, amíg öltöztünk.
Az ukrán hadifoglyokat gyakran kényszerítették megalázó cselekedetekre. Volt, hogy arra utasították őket, csókolózzanak egymással, hogy ezzel a Nyugat támogatását kifigurázzák, és hogy bizonyítsák, az ukránok az LMBTQ-közösség tagjai. Voltak, akiket meg is erőszakoltak, ebből fakadóan különböző nemi betegségeket […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!