Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Március 10-én egy olyan bejelentés érkezett Brüsszelből, amely első hallásra talán technikai részletnek tűnik, valójában azonban jóval többről szól. Az Európai Bizottság új stratégiát tett le az asztalra, felgyorsítaná a kis moduláris atomreaktorok – röviden SMR-ek – telepítését. A háttérbeszélgetésekben már egy ideje téma volt, hogy valami készül, most viszont hivatalossá vált a fordulat. A kialakuló helyzetről az Indexnek most megszólalt Kamocsay-Berta Eszter, a KCG Partners Ügyvédi Társulás ügyvédje, aki egyben a Nemzetközi Nukleáris Jogi Szövetség tagja is.
De először is, mik is ezek az SMR-ek, és miért kezdtek el hirtelen ennyire érdekesek lenni? A válasz nem egyetlen döntésben vagy technológiai áttörésben keresendő, hanem abban a lassan, majd egyre gyorsabban kibontakozó felismerésben, hogy az energiabiztonság már korántsem magától értetődő. Az elmúlt évek eseményei – az orosz gázszállítások leállása, vagy éppen a Hormuzi-szoros körüli feszültségek – egymás után mutattak rá arra, mennyire sérülékeny a jelenlegi rendszer, ráadásul a kínálati oldalon.
Európa, és vele együtt a világ számos gazdasága, hirtelen szembesült azzal, hogy az importált energiaforrásoktól való függés nemcsak gazdasági kérdés, hanem stratégiai kockázat is. Ebben a bizonytalan környezetben kezdett újra felértékelődni az atomenergia szerepe – és ezen belül is egy új generációs megoldás, amelytől sokan a rugalmasságot és a kiszámíthatóságot remélik.
Új atomkorszak a válság árnyékában: miért kerültek reflektorfénybe az SMR-ek?
„A helyzet hasonlít az 1970-es évek olajválságaihoz, amely világszerte elindította az atomenergia ipari célú hasznosítását. Az energiabiztonság és az energia függetlenség a nemzeti energiapolitikák kulcsfontosságú céljaivá válik, és a kis moduláris atomreaktorok fontos támogató szerepet játszhatnak ezek elérésében” – mondta az Indexnek Kamocsay-Berta Eszter. A kis moduláris atomreaktorok olyan fejlett technológián alapuló atomreaktorok, amelyek legfeljebb 300 megawatt elektromos teljesítménnyel rendelkeznek, és alkalmasak arra, hogy alacsony környezeti terhelés mellett nagy mennyiségű villamos energiát termeljenek.
De mit is takar egészen pontosan ez a mostanában sokat emlegetett kifejezés?
- A „kis” jelző szó szerint értendő: ezek a berendezések méretükben jóval szerényebbek, mint egy hagyományos atomerőmű.
- A „moduláris” már inkább a gondolkodásmódot tükrözi, arra utal, hogy az elemek előre gyártva, blokkokban készülnek, majd a helyszínen állítják össze őket, rugalmasabban és gyorsabban, mint a klasszikus építkezéseknél.
- A „reaktor” pedig nem jelent mást, mint hogy ugyanarról az alapelvről beszélünk, itt is a maghasadás során keletkező hőenergiát alakítják át hasznos energiává, csak éppen egy új, kompaktabb formában.
Kamocsay-Berta Eszter hozzátette: „a szinte folyamatos újratöltést igénylő fosszilis tüzelőanyagokkal ellentétben az atomenergia sokkal kevésbé érzékeny a rövid távú tüzelőanyag-ellátás és az árak ingadozására. Az erőmű-tulajdonosok gyakran évekkel előre aláírt szerződésekkel rendelkeznek a nukleáris tüzelőanyagokról, rögzített árakkal és szállítási ütemtervekkel.”
A hagyományos könnyűvízreaktorok esetében megszokott, hogy nagyjából 18–24 havonta újra kell tölteni az üzemanyagot – ez a működés természetes része. Az SMR-ek viszont ennél jóval hosszabb ciklusokra vannak tervezve, ami már önmagában is másfajta logikát vetít előre. Ezeket teljesen feltöltve szállítják a helyszínre, ahol akár 10–30 éven keresztül megszakítás nélkül működnek. Amikor pedig elérik élettartamuk végét, nem a helyszínen bontják meg őket, hanem egyszerűen visszaszállítják egy központi létesítménybe, ahol elvégzik a leszerelést és az újratöltést.
Tehát az a modell nemcsak technológiai, hanem logisztikai szempontból is új fejezetet nyit az atomenergia világában.
A felszín alatt azonban egyre több feszültség gyűlik össze az energiarendszerekben. Számos régióban már most is előfordul, hogy a csúcsigény időszakában egyszerűen nem áll rendelkezésre elegendő villamos energia. A hálózatok üzemeltetői egyre nehezebb helyzetben vannak, miközben elvárás a folyamatos, stabil ellátás, a rendszer több irányból is egyszerre kerül nyomás alá.
Így gyorsítja fel a világ az atomenergia visszatérését
A háttérben több, egymással összeadódó folyamat zajlik. A fosszilis tüzelőanyagokra épülő erőművek és sok helyen az atomenergia fokozatos kivezetése miatt csökken a hagyományos, jól szabályozható kapacitás. A szárazság visszaveti a vízerőművek termelését, miközben egyre nagyobb szerepet kapnak azok a megújuló források, amelyek természetszerűleg nem állnak folyamatosan rendelkezésre. Nem véletlen, hogy a 2022-es nyári és téli időszakban több országban is valós veszéllyé váltak az áramkimaradások.
Ezek az események a kulisszák mögött komoly újragondolást indítottak el, olyan államok is elkezdték felülvizsgálni az atomenergiával kapcsolatos, régóta változatlan politikájukat, amelyek korábban már lezártnak tekintették ezt a kérdést. Kamocsay-Berta Eszter néhány példát is hozott erre:
- Svédország egykor azt tervezte, hogy 2010-re fokozatosan megszünteti, kivonja az atomenergia-termelést, de 2009-ben elállt ettől a politikától. A jelenlegi kormány most két új nagy reaktor 2035-ig történő befejezését, valamint további 10 nagy vagy kis reaktor 2045-ig történő megépítését szorgalmazza.
- A holland kormány az atomenergia fokozatos kivezetésére vonatkozó döntésének visszavonása után az utolsó működő atomerőműve üzemidejének meghosszabbítását tervezi, és két SMR-re különített el finanszírozást, amelyek üzembe helyezését 2035-re tervezi.
- 2025-ben a belga parlament megszavazta a 2003-as atomenergia-kivezetés visszavonását. 2022-ben két régebbi erőmű üzemidejét is 10 évvel meghosszabbították.
„A 2025 áprilisában Spanyolországban és Portugáliában bekövetkezett nagyszabású áramkimaradás újra ráirányította a figyelmet az áramhálózat sebezhetőségére” – hívta fel erre a figyelmet Kamocsay-Berta Eszter, majd hozzátette, hogy a közelmúlt eseményei csak még élesebben megvilágították ezt a problémát. Elég felidézni a 2021-es texasi áramkimaradás napjait, amikor egy fejlett energiarendszer is váratlanul térdre kényszerült, vagy a 2022-es japán energiatakarékossági kampány időszakát, amikor már előre próbálták kezelni a hiányt.
Ezek a helyzetek egy irányba mutatnak: a villamosenergia-hálózatoknak szükségük van olyan stabil és jól szabályozható kapacitásokra, amelyek nem függnek az időjárástól vagy külső körülményektől, és ilyen például az atomenergia.
És itt lépnek be a képbe az SMR-ek egy kevésbé hangsúlyozott, de kulcsfontosságú tulajdonsággal. Az úgynevezett osztott hálózati működésük nemcsak azt teszi lehetővé, hogy rugalmasan kövessék a fogyasztás ingadozásait, hanem azt is, hogy aktívan hozzájáruljanak a rendszer stabilitásához. Sőt, egy igazán kritikus helyzetben még ennél is többet tudnak, képesek az úgynevezett „black start”-ra. Ez azt jelenti, hogy egy teljes áramszünet után – amikor a hálózat gyakorlatilag „sötétbe borul” – ezek az egységek külső segítség nélkül is újra tudnak indulni, és […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!