Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Pálinkás Zsolt az Indexnek arról is beszámolt, hogy
- mi vár a kereskedelemre, miután fogytán a pénz a háztartásoknál;
- a gyakorlatban mit jelentett az élelmiszerárstop és az extraprofitadó;
- mi áll a kötelező akciók utáni árazás hátterében;
- túl a hipermarketeken, milyen szegmensekre koncentrálnak;
- illetve mi lesz a következő három év három kulcstényezője.
Megosztja a gyártókat és a forgalmazókat is a féléves átmenet után július 1-jén éles rajtot vett kötelező visszaváltás, a DRS-rendszer. Milyenek az eddigi tapasztalatok?
Minden kezdet nehéz. Várható volt, hogy egy ekkora váltás nem megy zökkenőmentesen egyik napról a másikra. Még vannak problémák a rendszerrel, de bízunk benne, hogy egyre gördülékenyebben működik majd a mindennapokban, rajtunk nem múlik. Örömteli, hogy a vásárlók is partnerek, a visszaváltási arány a kezdeti 50 százalékról az elmúlt hetekben már felkúszott 85 százalékra. Viszonyításképp más országokban jellemzően két-három év alatt érik el a 90 százalékot, a Tesco berkein belül például a szlovákiai áruházakban nem volt sétagalopp ennek az aránynak az elérése.
Ennél is aktuálisabb: a mai napon, szeptember 12-én hosszú idő után nyitott újra áruházat Magyarországon a Tesco. A plázastop vagy a kihívásokkal teli gazdasági környezet miatt kellett erre ilyen sokáig várni?
Igen, ma nyitottuk meg a 198. boltunkat, szuper helyszínen, prémium választékkal. Nagyon büszke vagyok erre a legújabb mérföldkőre. Ha ugyanis a Shell töltőállomásokon egyébként folyamatosan nyíló Tesco minishopoktól most eltekintünk, saját áruházat valóban nem nyitottunk hosszú évek óta. Az organikus növekedést, terjeszkedést biztosan nem segítik a külön engedélyeztetési körök, és az egyik ok valóban a plázastop, de az is tény, hogy a fizikai boltnyitás szép és jó, fontos lépés, de nekünk már nem erre épül a stratégiánk. Multichannel retailer, vagyis több csatornás kiskereskedelmi lánc vagyunk, fizikai és online kiszállítás lábakkal, partneri együttműködésekkel. Úgy gondoljuk, hogy így tudunk közelebb kerülni a vásárlókhoz. Ezzel együtt az új velencei áruház a lefedettség miatt lényeges. Az ország legtöbb településén ott vagyunk, az e-kereskedelemben majd 90 százalékát érjük el a háztartásoknak, az áruházak vonzáskörzeteivel is a hazai lakosság 75–80 százalékát.
Hullámvasúton a fogyasztás
A kormány a fogyasztásra is épít az újbóli növekedésben, és bár enni, inni így is, úgy is kell, meglehetősen gyászos időszak áll a kiskereskedelem mögött. Voltak, vannak nyertesek és vesztesek, de melyek azok a legfőbb trendek, amelyek az utóbbi időszakban meghatározták a szektort?
A GDP valóban nagyban összefügg a fogyasztással, azt viszont, hogy az ukrajnai háború és az energiaválság, az infláció hogyan illeszkedik a hosszú távú trendekbe, még ma is nehéz megmondani. Ezeknek az eseményeknek a sorozata sokként érte az országot bő két és fél éve, és azóta a nyoma is eltűnt már a régi kerékvágásoknak. És akkor a kormányzati intézkedésekről vagy az uniós források akadozásáról nem is beszéltünk. Egy előadásomban hullámokkal próbáltam illusztrálni, milyen hatások érték a vásárlók pénztárcáját és gondolkodásmódját, de hétnél abbahagytam.
A biztonságérzet is meghatározó része a vásárlás pszichológiájának, amit úgy fogalmaztam meg, hogy körülbelül egy év alatt az emberek kifogytak az alkalmazkodási taktikákból, ténylegesen elkezdett fogyni az a pénz, ami rendelkezésre áll. Nehezen hagyták el a szokásaikat, de sokan mégis rákényszerültek, az akciókat, a saját márkás termékeket részesítve előnyben.
A benzinárstop után az üzemanyag-fogyasztás is mérlegelés kérdése: lehet, hogy a nagy áruház eddig nagybevásárlást is jelentett, de a vásárlók jelentős része inkább nem ül be az autóba, hanem a kisebb formátumú boltokat keresi a közelben. Fontos trend az is, hogy a határmenti üzleteknél már azt látjuk, érdemi negatív hatása van a határon kívüli vásárlásoknak. Eddig is voltak ki-be mozgások, de ezzel idáig Magyarország nettó szinten jól járt, most már nem. Említhetem Szerbiát, Romániát, Szlovákiát, de a nem közvetlen szomszéd Lengyelországot is, aminek a déli része egy északi fekvésű hazai településről már elérhető távolságra van.
A nagy áruházláncok ritkán örülnek a piaci folyamatokba beavatkozó kormányzati lépéseknek. Elég csak az extraprofitadóra gondolni, de említhetném az élelmiszerárstopot, az online árfigyelőt vagy a kötelező akciókat is. Melyik hogyan érintette a Tescót?
Mi sose vitatkozunk azzal, hogy mi kell a gazdaságnak, mert nem látjuk át úgy a nagy képet, mint a gazdaságpolitikai döntéshozók, márpedig, ha a költségvetésnek forrás kell, természetes, hogy jönnek a kormányzati intézkedések. Abban viszont tudunk segíteni – sőt szeretnénk is, hogy az illetékes döntéshozók partnerként kezeljenek bennünket –, hogy szektorális szinten bemutassuk az összefüggéseket, hogy milyen döntésnek milyen hatásai lesznek a kereskedelemben, áttételesen a fogyasztásban és a magyar élelmiszeriparban. Még szerencsésebb lenne előzetesen, mélységében egyeztetni. Viszonyításképp a 2008-as válság után, még ha meg is csappantak a családi kasszák, fél-egy éven belül normalizálódott a fogyasztás. Ez viszont most nem történt meg, és nemcsak azért, mert elfogytak a tartalékok a háztartások jelentős részénél, hanem mert akkor nem érte ekkora és ennyire sok irányból érkező sokk a családokat, illetve az élelmiszerpiac sem kényszerült alkalmazkodni ilyen mértékben, aminek hatására strukturálisan emelkedtek drasztikusan az árak. Ebből kifolyólag, még ha a reálbérek emelkedtek is, a fogyasztás sokkal lassabban talál magára és ezért látunk elvándorlást a határmenti boltoknál is.
Éppen ezért volt fontos lépés az árstop és a kötelező akciók megszüntetése, illetve ezért lenne nagyon fontos az extraprofitadó kivezetése, mert ez biztosítja, hogy a piaci logika és a verseny határozza meg, mibe forgatnak vissza, mibe fektetnek be a kiskereskedők. Mi például majd 3000, a vásárlók számára valóban fontos termék árát tudtuk tartósan csökkenteni, ami pedig gyorsíthat a fogyasztás visszatérésében és a belső fogyasztás stimulálásában.
Az intézkedések viszont nem fogytak el. Melyik igazságos, és melyik nem?
Meg kell külön-külön vizsgálni az agráriumot és az élelmiszeripart is, nem csak a kereskedelmet, mert az az állami beavatkozás, ami célzott, és nem mindenkire vonatkozik, az az álláspontom szerint kontraproduktív. Így az extraprofitadó is, ami csak bizonyos áruházláncokra van szabva, ahogy az ársapka és a kötelező akciók. Nem azért, mert nem lehet megfelelni ezeknek a szabályozói eszközöknek, hiszen ahogy eddig, úgy ezután is megfelelünk, hanem azért, mert torzítja a versenyt. Azon például nem tudtunk változtatni az élelmiszerárstop miatt sem, hogy több hatósági áras far-hát vagy mell nőjön a csirkén. Torzította a többi alkatrész árát, visszaesett a kereslet, nem biztos, hogy ezzel bárki jól járt, végeredményben az addigi szokásait átalakító vásárló sem. A másik oldalon pedig megint csak nem a teljes értékláncon volt a nyomás, beleértve az alapanyag-gyártókat és a beszállítókat, hanem kizárólag a kereskedőkön. A különadónál is többet vitt már el a végén az árstop, amit aztán a kötelező akció váltott fel. Most, hogy az is kifutott, nem lehet beszerzési ár alatt értékesíteni, visszatért a piaci logika, és ahogy az előbb már mondtam, így oda tudtunk befektetni az árakba, ahova a piaci logika diktálja. De itt nem állunk meg.
Mi a következő lépés?
Abban hiszünk, hogy a kereslet-kínálati egyensúly érdekében hektikus akciók helyett tartósan alacsonyan kell tartani minél több árucikk alapárát. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ezen a héten induló árcsökkentésekkel már közel 3000 termék esetében mérsékeltük jelentősen az alapárainkat. Mától több száz állateledel és tartós élelmiszer árát csökkentjük tartósan, de konzervek, reggelizőpelyhek, instant ételek és alapok, tészta, rizs, valamint a speciális, illetve egészséges táplálkozási igényeknek megfelelő (például vegán, cukor- és gluténmentes) termékek is találhatók az árcsökkentő kosárban. Emellett ugyancsak ezen a héten megdupláztuk az árgaranciás termékeink számát, újabb több mint 900 árucikket vontunk be, a leggyakrabban keresett márkatermékekkel bővítve az eddig túlnyomórészt sajátmárkás termékekből álló kedvezményes árú választékát. Emellett a magyarok számára legfontosabb fehérjeforrások, a friss, pultos csirke- és sertéshús árát is lejjebb vittük.
Ezzel összesen már több mint 1400 termék esetében vállalunk garanciát arra, hogy alacsony áron kínáljuk, ellenkező esetben visszafizetjük a különbözetet.
Ez kiszámítható helyzetet teremt a vásárlónak és a kereskedőnek is. Csehország már eljutott oda, hogy bizonyos termékeknek a 95 százaléka csak promócióban kel el, vagyis alapáron szinte senki nem veszi. Nálunk a korábbi 25–35 százalékról az utóbbi időszakban felment ez az arány 45–55 százalékra, ami semmiképpen sem mondható egészségesnek. Ezért inkább megfogjuk az árakat, és tömegesen lejjebb húzzuk őket.
A Nemzetgazdasági Minisztérium mégis megelőlegezte – a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálatát kezdeményezve –, hogy fellép a tisztességtelen áremeléseket alkalmazó kiskereskedelmi láncokkal szemben. Nem ugyanazt a meccset nézik?
Szívesen megmutatjuk, amink van, transzparensen rendelkezésre állunk. Azzal valóban változtak […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!