Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Növekedés vagy fenntarthatóság – választani kell, vagy megférnek egymás mellett? Gondola Csaba, az Energiaügyi Minisztérium körforgásos gazdaságért és klímapolitikáért felelős államtitkára és Pogátsa Zoltán közgazdász, a Soproni Egyetem docense folytatott vitát a Budapesti Corvinus Egyetemen arról, mit jelent valójában a „rendezett zöld átállás” – és ki fizeti meg az árát. A két szakértő szinte minden kérdésben eltérő álláspontot képviselt: a népességtől az atomenergiáig, a körforgásos gazdaságtól a klímamigrációig.
Középkor vagy technológiai ugrás – mit hoz a zöld jövő?
A vita első nagy kérdése az volt: összeegyeztethető-e egyáltalán a gazdasági növekedés a fenntarthatósággal? Gondola Csaba szerint igen, és határozottan növekedéspárti álláspontját nem is rejtette véka alá. „A növekedés és a fejlődés az emberi természet szerves része, ennek megtagadása a természettel ellentétes gondolat lenne” – érvelt. Emlékeztetett arra, hogy az emberiség korábban már kipróbálta a stagnálást, „azt sötét középkornak hívták”. Szerinte ma is léteznek olyan területek, ahol a gazdasági bővülés és a környezeti fenntarthatóság nem zárja ki egymást: ilyen a digitalizáció, a zöldenergia és a körforgásos gazdasági modellek elterjedése. Ugyanakkor ő maga is elismerte, hogy a fogyasztói társadalom egyes jellegzetességein érdemes elgondolkodni: „nem biztos, hogy mindenkinek szüksége van ötféle telefontokra, és nem biztos, hogy minden héten érdemes Temuról műanyagvackokat rendelni, amelyek gyártási körülményeiről és karbonlábnyomáról szinte semmit nem tudunk” – hívta fel a figyelmet.
Pogátsa Zoltán ezzel szemben határozottan kijelentette, hogy a növekedés és a fenntarthatóság nem egyeztethető össze – ezt szerinte relatíve könnyű belátni. Egy négy tényezős képlettel magyarázta álláspontját: az üvegházhatású gázok globális felhalmozódása négy szorzótényező eredője.
- Az első az emberiség létszáma,
- a második az egy főre jutó GDP-szint,
- a harmadik az energia/GDP, vagyis az egységnyi GDP előállításához szükséges energia mennyisége,
- a negyedik pedig az egységnyi energiafelhasználáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás.
„Az első kettő szuperexponenciálisan növekszik, a harmadik csökken ugyan, de soha nem válik nullává vagy negatívvá, a negyediknél pedig az alapvető technológiákban – az acélgyártástól a cementgyártásig, a műtrágyától a lakhatásig – egyszerűen nincsenek zéró kibocsátású alternatíváink. Ha ezt a négy pozitív számot összeszorozzuk, az eredmény szükségszerűen növekvő marad” – fogalmazott.
„Társadalmi mérnökösködés” kontra kemény fizikai tények
Az egyik legélesebb vita a népességkérdés körül bontakozott ki. Pogátsa Zoltán szerint össztársadalmi érdek, hogy minél kevesebb ember éljen a Földön – nem morális, hanem matematikai okokból. Kutatásokra hivatkozva kifejtette, hogy ha üvegházhatásúgáz-mentesen szeretnénk élelmezni az emberiséget, tehát műtrágya nélkül, akkor a Föld termőkészlete húsalapú étrenddel mindössze hárommilliárd, növényalapú étrenddel legfeljebb négymilliárd embert tudna eltartani. „A jelenlegi 8,5 milliárd fős világ csak azért tud enni, mert műtrágyát használunk – ez azonban masszív üvegházhatásúgáz-kibocsátással jár” – érvelt. „Vasbeton városokban lakunk – az acél- és cementgyártás szintén kibocsátásintenzív iparág. Ez nem egy morális kérdés, ez fizikai tény” – szögezte le, hangsúlyozva, hogy ezek nem szubjektivizálható állítások, hanem a kémia, a biológia és a fizika adottságai.
Gondola Csaba ezt „társadalmi mérnökösködésnek” minősítette. Elvi alapon vitatta, hogy közösségi érdek lenne, ha kevesebben élnénk a Földön. Az emberiség – érvelt – civilizációs vívmányokat halmozott fel, és ezeket nem csupán megőrizni, hanem továbbfejleszteni kell. Rámutatott arra is, hogy a műtrágya megjelenése nem csupán kibocsátással járt, hanem azzal is, hogy ma három-négymilliárddal több ember él a Földön – és ezt ő értéknek tartja.
Az európai és japán fogyó demográfia egyébként sem összemérhető azzal a népességrobbanással, amelyet Afrika vagy egyes ázsiai országok tapasztalnak. Pogátsa Zoltán válaszában felidézte Kína egykepolitikájának példáját: nem szép eszközökkel hajtották végre, de az eredmény az lett, hogy a világ legnépesebb országa megakadályozta a népességrobbanás folytatódását – és a közgazdász szerint ez globálisan nézve inkább áldás volt, mint átok.
Atomenergia, napelem és az elektromos autók zöldsége
Terítékre került az energetika volt, konkrétan hogy valóban zöld-e a zöldenergia, és mi a szerepe az atomnak? Pogátsa Zoltán hangsúlyozta, hogy minden energiaforrásnál a teljes életciklust kell figyelembe venni – a napelem gyártásától a tárolókapacitások kiépítéséig minden energiabefektetéssel és bizonyos mértékű kibocsátással jár. Ennek ellenére a szén- és a gáztüzeléshez képest a napenergia egyértelműen zöldebb megoldás, és büszkeségre adhat okot a magyarországi napelemek elterjedése. Sürgette a szélenergia liberalizálását is, amelyet Magyarországon erős szabályozói korlátok nehezítenek. Az elektromos autók fenntarthatósága kapcsán kiemelte: nem elég magát a járművet vizsgálni, hanem azt is, hogy mivel töltik – a töltéshez felhasznált energia forrása döntő tényező.
Gondola Csaba a nukleáris energiát az egyik legfontosabb megoldásnak tartja – nemcsak Magyarország, hanem a világ energiaellátása szempontjából is. Felidézte, hogy Ursula von der Leyen az Európai Unió stratégiai hibájának nevezte, hogy az elmúlt évtizedekben lelassult az atomenergia terjeszkedése – és ebben sok geopolitikai és ideológiai szempont is szerepet játszott. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a napelem-kapacitás […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!