Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Ahogy beérnek Bucsuba, jobb kéz felől látnak egy kastélyt, ott laknak Dornék. Nem is tudják eltéveszteni. Elhagyják Szombathelyt, és máris megérkeznek a mi kis falunkba, amely valójában határátkelőhely. Aztán, ha megérkeztek, és Georgnak nincs kifogása ellene, hívjon fel, és én tíz percen belül ott vagyok!”
Gál Sándor, Bucsu független polgármestere mondja mindezt a telefonba, amikor érdeklődünk a 615 lelket számláló kisközség hírességéről, Georg Dorn kétszeres testépítő világbajnokról, akit akár Dorn Georgnak, sőt, Gyurinak is hívhatnánk, ha nem idegenkednénk ezektől a kissé komikus és erőltetett magyaros szórendektől, amit ráaggatnak a Pavlova Máriákra, Styles Callumokra, Turner Yvonne-okra, Muszukajev Iszmailokra, akik alkalmasint egy szót sem tudnak magyarul, de ilyen-olyan okokból felvették a magyar állampolgárságot.
Georg Dornról azonban hamarosan kiderül, hogy ebben a tekintetben is üdítő kivétel, de ennyire azért ne siessünk előre.
Amúgy Gál úrnak van tisztes polgári foglalkozása is, az olyan parányi községek, mint amilyen Bucsu, nem tudnak fejedelmi fizetést folyósítani a polgármesterüknek, a községvezető mellék- (vagy fő-?) állásban a Szombathelyi Haladás jelenleg még NB III-as futballklub létesítményvezetője. Onnan, a Rohonci úti klubházból ugrik majd ki hozzánk.
Ausztriában nem érezték jól magukat
Ahogy feltűnik a Bucsu tábla, már látjuk is a gyönyörű parkkal övezett kastélyt, kis túlzással mintha a Loire völgyében járnánk, még az időjárás is fokozza az idilli hangulatot: hét ágra süt a nap, legalább húsz fok van.
A kapu tárva-nyitva, leparkolunk odabent, udvariasan kopogtatunk a nyitott ajtón. És már jön is lefelé a lépcsőn Georg, és szinte vele egy időben kipenderül a konyhából egy ősz hajú, fiatalosan fürge hölgy, ő Edeltraut, a testépítő bajnok édesanyja.
15
Már vártak minket, hamarosan illatosan gőzölgő kávé, egy-egy szem málnával díszített tortaszelet kerül az asztalra, miközben kibontakozik egy rendhagyó családtörténet.
Nehezen boldogultunk Ausztriában – magyarázza Edeltraut. – Nem voltunk szegények, otthon, Alsó-Ausztriában is gazdálkodtunk, de túl nagy volt a bürokrácia, meg egyéb okokból sem éreztük magunkat túl jól. 1994-ben elhatároztam, hogy megnézem, mi van a határ túlsó oldalán. Így kerültem Bucsuba, eleinte csak a férjemmel, mert a gyerekek addigra már felnőttek, önálló életet éltek, a legkisebbet, Georgot leszámítva. Ő 2013-ban, 24 évesen követett engem.
Sokan jöttek, de kevesen maradtak
Georg is bekapcsolódik a beszélgetésbe, felelevenítve a családi legendáriumot.: „Egyre kisebb lett a mezőgazdasági terület a falunkban, terjeszkedett az ipar, és akkor javasolta egy ismerősünk, hogy itt, Bucsuban, a határ túlsó oldalán lenne egy lehetőség, megvásárolhatnánk egy kft-t. Anyu meg is vásárolta, körülbelül száz hektárnyi földdel együtt. Rengeteg hitelt kellett felvennie, nem volt annyi pénzünk, de tudja, akkoriban, a rendszerváltás után sok német és osztrák vásárolt földet Magyarországon. Nagy tőkehiány volt, és akik visszakapták a kárpótlás során a földjeiket, nem igazán tudtak gazdálkodni rajta. Hiányzott a tőke, a gépek, a tudás”.
Georg szerint azok közül a németek és osztrákok közül, akik a kilencvenes években földet vásároltak Magyarországon, a többség rövid idő után visszament, mert egyrészt nem beszélték a nyelvet, másrészt nem tudtak beilleszkedni. Georg édesanyjának azonban megvolt a tehetsége, a szorgalma, és gyorsan megtalálta a helyét.
Hősünk gyerekként sokat dolgozott a szülei földjén, elsajátította azokat a képességeket, ami kell a gazdálkodáshoz. Az igazi szenvedélye azonban a sport volt, Bécsben a testnevelési egyetemet végezte el, de a tanári pálya nem jött be neki, mert introvertált típus, nehezen oldódott fel a gyerekek társaságában.
Így hát 2013-ban, 24 évesen követtem az édesanyámat Bucsuba – folytatta Georg. – Engem jó érzéssel tölt el a természet közelsége, belevetettem magam a gazdálkodásba, letettem a szakvizsgát is, elsajátítottam minden szükséges ismeretet. Sokat olvastam, az összes gép vezetését, kezelését megtanultam. Közben a sportra kevés időm maradt, de ha kellett, este tízkor is lementem a konditerembe.
Merthogy Georg kiváló testépítő, sikeres is, de ebből megélni nem lehet. „Amikor két éve, Hollandiában, majd tavaly Spanyolországban világbajnok lettem az INBA szövetség keretében, 500 euró volt a pénzdíjam, ami legfeljebb az útiköltségemet fedezte. Ez a testépítésnek a naturál ága, itt szigorú doppingellenőrzés van, nem akarjuk tönkretenni az egészségünket” – mondja.
Már nekünk nyerte a világbajnoki aranyakat
A világbajnoki címeket egyébként már magyar színekben nyerte, habár csak idén tette le itt Bucsuban az állampolgári esküt, Gál Sándor polgármester jelenlétében. De már előtte is a magyar válogatottban versenyzett.
No de mi a története ennek a gyönyörű kastélynak, ahol beszélgetünk? Ennyire jól megy a vállalkozás?
Nem panaszkodhatunk, gabonát – búzát, árpát, zabot, kukoricát – termesztünk, újabban hajdinát is, ami a méhészetünkhöz kötődik. Kitaláltam, hogy a méheknek fél éven keresztül biztosítani kell a legelőt, a repce a legkorábban virágzó növény, már most, március elején […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/belfold/2026/03/15/bucsu-testepito-georg-dorn-magyar-allampolgarsag-ausztria/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!