Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Mi újat lehet még elmesélni arról a politikai szembenállásról, amit a kormányoldal évek óta nagy erőkkel sulykol a társadalomba? – tehető fel a kérdés G. Fodor Gábor új könyvével kapcsolatban. Ilyen szempontból, mondhatni, megkésett munka az Orbán kontra Soros. A „sorosozás”, a Soros-ellenes kampány a 2018-as országgyűlési választásra lett csúcsra járatva. Soros György arcával már nem egyszer kiplakátolták az egész országot, nevét még a legkisebb magyar településeken is ismerik, és bárki „ki tudja számolni”, hogy a kormányoldalon született politikai egyenletek végeredménye mindig: Soros.
Nem megcáfolni kell, hanem megnevezni
G. Fodor Gábor azonban úgy véli, ha a kormányoldal meg akarja tartani a választóit, akkor időről időre el kell nekik mondani, hogy mi és miért történik.
Az Orbán kontra Soros könyvbemutatóján arról beszélt: akik a politikát csinálják, nem tudják megspórolni, hogy elmeséljék a saját történetüket. És való igaz, hogy
az Orbán kontra Soros egy narratíva, méghozzá nem meglepő módon a kormányoldal narratívája.
A kötet nem egy tudományos munka, de erre saját bevallása szerint sem törekedett a szerző. A könyv műfajával kapcsolatban G. Fodor Gábor azt mondta, hogy „ez egy politikai bulvárregény, de ez egy igaz történet”, amelynek azonban népmesei keretet adott:
Két kimagaslóan tehetséges magyar ember mintegy négy évtizeden át tartó kapcsolatát, egymást keresztező, egymást gáncsoló törekvéseit meséli el ez a könyv. Egy semmiből jövő felcsúti srác (Viktor) és egy Budapesten született, emigránsként előbb Londonba, majd Amerikába távozó magyar zsidó fiú (Soros) történetét. […] a népmesék nyelvén szólva: a legkisebb királyfi és a hétfejű sárkány sztorija ez, ami jó sokáig fogva tartja majd az emberi képzeletet.
Dávid és Góliát harcaként írja le kettejük viaskodását. Van:
- a „jó”, a szuverenista, a „sorozatban, demokratikusan és rendre nagy fölénnyel megválasztott első számú politikai vezető”, Orbán Viktor,
- illetve van a „rossz”, a káoszkeltésben érdekelt, szuperállamot akaró, „senki által meg nem választott, a nemzetállamokat folyton veszélyeztető spekuláns, egy másik igazi Number One”, Soros György.
Mindketten egy-egy abszolútumot képviselnek, és az összecsapásuk elkerülhetetlen.
A könyvbemutatón G. Fodor kifejtette, hogy már a könyökén jön ki az az értelmezéstörténet, amely „a tudományok eszközével és a tanítványok íráskészségével” szentté avatja Soros Györgyöt. A politológus szerint könyve fordítottját – vagyis a Soros kontra Orbánt – már „megírták ezerszer”, ismerhető az a történet, amelyben Orbán Viktor maga a sötétség, aki diktatúrát, fasizmust és maffiaállamot épít Magyarországon.
Az Orbán kontra Sorosban azonban Soros a sötétség, akinek még egy baráti teniszmeccset is meg kell nyernie, mert fáj neki, ha veszít; nem szereti a nemzetállamokat, de az a feladata, hogy a világ újrarendeződésében Amerikának a lehető legjobb pozíciói legyenek; aki azt hiszi, hogy pénzzel mindent, illetve mindenkit megvehet; magának akarta Magyarországot, megpróbálta megvenni Orbánt és a Fideszt is, de ellenálltak neki.
G. Fodor Gábor könyvét a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány gondozásában adták ki. Ugyanitt, három éve már megjelent egy Soros Györggyel foglalkozó kötet A Nagy Terv – A Soros-birodalom Közép- és Kelet-Európában címmel. Ebben a Schmidt Mária vezette XXI. Század Intézet munkatársai írtak fejezeteket a Soros-birodalom születéséről, működéséről, ténykedéséről és céljairól.
Az utolsó fejezetet G. Fodor Gábor írta, és lényegében a mostani könyvének főbb állításait részben már vázolta: szerinte a Karl Popper osztrák származású filozófus követőjének számító Soros György afféle rejtőzködő filozófus-királynak tartja magát, akinek az a célja, hogy agyafúrt módon, „vétkek által”, a fennálló politikai berendezkedések cáfolatával (baj van a jogállamisággal, a médiaviszonyokkal, a bírói függetlenséggel), társadalmi felhatalmazás nélkül felnyissa a zárt társadalmakat, azokat „beteg demokráciáknak”, „nem igazi demokráciáknak” állítsa be.
Adott tehát egy Isten-komplexussal rendelkező, messianisztikus nézetekkel megáldott filozófus, aki ráadásul milliárdos is. Pénze, befolyása révén a világ egyik legnagyobb hatalmú embere, de egészen bizonyosan a legnagyobb hatalmú filozófusa. A Filozófus célja azonban nem a világ megértése, hanem a világ megváltoztatása. A milliárdos filozófusnak tehát politikai céljai vannak
– állapította meg G. Fodor. A konklúziója az, hogy ravaszság ellen csak ravaszság működik, nem megcáfolni kell Sorost, hanem megnevezni, a láthatatlant láthatóvá tenni.
Nyerni lehet, ha a meccs a víz felett zajlik
Az Orbán kontra Sorosban G. Fodor továbbvitte a történetet, és arról ír: éppen az volt a kormányoldal dilemmája, amikor 2015-ben a migrációs válság tetőzése idején kiteljesedett a bevándorlás miatt a párharc, hogy meg lehet-e nevezni Sorost. A politológus szerint Viktor (mert a könyvben következetesen csak a keresztnevén hívja a miniszterelnököt) legnagyobb érdeme, Soros szemében pedig a legnagyobb vétke, hogy kivonszolta a napra, és megnevezte őt:
Viktor egyszer csak bemutatta, hogy ki áll a bevándorláspárti zászló mögött.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!