Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A múlt század amerikai bűnügye 1932. március 1-jén történt, a New Jersey-ben lévő Hopewell melletti Highfields-kúriában, valamikor este nyolc és tíz között. Betty Gow, a dada nyolckor fektette le szobájában a kis Charlest, a Lindbergh-házaspár húsz hónapos csecsemőjét. Az apa, a jóképű és magas Charles Lindbergh nemzeti hősnek számított. Ő volt az, aki 1927 májusában New Yorkból indulva, másodpilóta és a navigátor nélkül, 33 és fél óra alatt átrepülte az Atlanti-óceánt, és százötvenezres lelkes tömeg előtt landolt a párizsi Le Bourget repülőtéren. Az anya, a gyönyörű és művelt Anne Morrow dúsgazdag családból származott, és úgy jött össze Charlesszal, hogy a férfi eleinte nővérének, Elizabethnek, és állítólag húgának, Constancenak is csapta a szelet. Charles és Anne 1929-ben keltek egybe, és első csemetéjük az anya 24. születésnapján, 1930. június 22-én jött a világra. A későbbiekben még további hat közös gyermekük született.
Ezúttal tényleg a közösen a hangsúly, hiszen évtizedekkel később kiderült, hogy a pilótának három titkos családja és hét törvénytelen gyereke is volt. A halála után negyedszázaddal, 1999-ben vált ismertté, hogy amerikai famíliája mellett tizenhét éven át Brigitte Hessheimerrel is viszonyt folytatott, és a müncheni kalaposnő három csemetét szült neki. 2003-ban az is ismertté vált, hogy Lindberghnek Brigitte Svájcban élő testvérével, Marietta Hessheimerrel szintén viszonya volt, akitől két gyereke lett. És hogy teljesen legyen a kép: rajtuk kívül német titkárnőjével, Valeskával is intim kapcsolatot tartott fenn, tőle szintén két utódja született.
Apa a könyvtárban, anya a fürdőkádban
A dada este tíz előtt néhány perccel nyitott be az első emeleti gyerekszobába, hogy ránézzen a kisfiúra, de csak a hűlt helyét találta. Azonnal riasztotta a szülőket. Betty Gow először élt a gyanúperrel, hogy Lindbergh ezredes megint csupán gonosz tréfát űz velük, mert pár hete is kivette az ágyából a bébit, majd egy szekrénybe rejtette, elhitetve mindenkivel, hogy gyerekrablás történt. A dada ezért gondolt arra, hogy újfent az apa szórakozik a ház népével.
Ezúttal azonban nem szórakozott. Mindamellett kevesen tudhatták, hogy azon a bizonyos keddi napon a kis Charles a Highfields-kúriában éjszakázik. A gyerek ugyanis megfázott, és a szülők úgy látták jónak, hogy a hétvége elteltével sem mennek vissza a nagyszülők englewoodi házába, mint ahogy azt tervezték.
Az eltűnés felfedezésekor az apa a földszinti könyvtárban olvasgatott, az anya pedig épp kiszállt a fürdőkádból. Lindberghék eleinte azt hitték, hogy a gyerkőc kimászott rácsos ágyából, és elbújt.
Csak hosszas kutatás után hívták ki a rendőrséget, amely nagy erőkkel vonult ki a helyszínre, ahol egy levelet, egy vésőt és egy törött létrát is találtak.
A tettes ablakpárkányon hagyott levelében kriminális helyesírással ötvenezer dolláros váltságdíjat követelt, és hogy rejtélyesebbé tegye irományát, a papír aljára két, egymást metsző kék karikát rajzolt, a metszetüket pedig pirosra színezte. A szobában egyetlen ujjlenyomat sem maradt, ami arra utalt, hogy az elkövető nem kapkodott, gondosan letörölt minden tárgyat. Így még a szülők és a dada ujjlenyomatai is eltűntek a kis szobából. Ehhez képest viszont egy vésőt mégis a helyszínen felejtettek, valamint az ablak alatt egy törött létrát, amelyet igen szakszerűen, de házilag készítettek.
Sikertelen átadási akció
A levelet további, rossz angolsággal és helyesírással megírt üzenetek követték. Nyilvánvalónak látszott, hogy írójuk nem angol anyanyelvű, és valószínűleg német akcentussal beszél. Legalábbis erre következtettek olyan elírásokból, mint például: a good helyett gut került egy mondatba.
Lindbergh a levél tiltását figyelmen kívül hagyva bevonta ugyan a hatóságot a tárgyalásba, de az irányítást magának hagyta meg.
Közvetítőként szerepet kapott az ügyben John F. Condon nyugalmazott iskolaigazgató is, aki újsághirdetésben ajánlotta fel szolgálatait. Legnagyobb meglepetésre mindkét fél elfogadta az öregúr felajánlkozását. A zsarolót amúgy komolyan vették, mert kérésre elküldte a kis Charles pizsamáját, és üzenetét azzal a szimbólummal zárta, amellyel az ablakpárkányon hagyott levél is befejeződött. Condon a bronxi temetőben találkozott egy magát Johnnak nevező, német akcentusú alakkal, akinek átadta a pénzt, miután elárulta, hogy a gyereket egy Nelly nevű hajón találják.
De nem találták, és a zsaroló sem jelentkezett többé. A bankjegyek sorszámát viszont feljegyezték, így a pénztárosok a nyomravezetői díj reményében árgus szemekkel figyelték, hol kerülnek elő a bankók.
Aztán 1932. május 12-én egy teherautósofőr a főúttól tizenöt méterre, a fák között, ahová könnyíteni ment magán, egy félig kiásott gödörben rátalált a kis Charles oszlásnak indult testére, úgy hét kilométerre a hopewelli háztól. A kórboncnok szerint koponyát ért erős ütés okozhatta a kisfiú halálát, akinek a holtteste már két hónapja a helyszínen lehetett. Vagyis az üzenetek idején, illetve a váltságdíj átadásakor a Lindbergh bébi nem élt.
„Az állatvilág legalábbvalója”
Az áldozat megtalálása ellenére két évig gyakorlatilag nem történt semmi az ügyben. Mígnem egy élelmes benzinkutas felírta annak az autónak a rendszámát, amelynek vezetője […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/belfold/kihult_nyomon/2024/05/25/lindbergh-emberrablas-gyilkossag-pilota-bunozes/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!