Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Heves megyében halálra éheztettek szülei egy gyermeket, Békés megyében egy nevelő szexuálisan bántalmazott két kamasz fiút, Hajdú-Bihar vármegyében egy nevelőszülő egy kétéves kisgyermeket a szófogadatlansága miatt halálra vert. Hogy jutottunk el idáig, biztosan változtatnunk kell” – vetette fel előadása kezdetén a száznál is több gyermek számára csak Anyácskának nevezett Illésné Áncsán Aranka, a 26 évig a tiszadobi gyermekotthonban dolgozó, majd azt igazgató Tűzcsiholó Egyesület alapítvány vezetője. Pályájára visszaemlékezve elmondta, hogy 18 éves volt, mikor a tatabányai gyermekotthonban még képesítés nélküli nevelőként dolgozott, akkor csak a fehér köpeny különböztette meg a bent lakó lányoktól. Azalatt a néhány hónap alatt nem sikerült kiismernie magát a rendszeren, miután elvégezte a főiskolát, rájött hogy a gyermekvédelmi létesítmények eltérő rendelkezések kusza halmaza alapján, intézményenként eltérő belső szabályzatok szerint működnek.
Az 1997-es gyermekvédelmi törvény ezen változtatott, előtérbe került a gyermek saját családjában történő megtartása, és kisebb lakásotthonok jöttek létre. „Végre meg tudtuk tanítani a gyermekeket arra, hogy egy rántottát hogyan kell megfőzni” – sorolta Illésné Áncsán Aranka, aki úgy véli, azóta egy gyermekvédelmi hullámvasúton ülünk. „Akkor száz ember közül választhattuk ki, hogy kit tudunk felvenni arra a két helyre, ma pedig alig vannak jelentkezők” – jegyezte meg az Indexnek. Egy több éve a gyermekvédelemben dolgozó szakember arról számolt be, hogy nettó 320 ezer forintot kap jelenleg, amit hétvégenként vendéglátásból egészít ki, hogy el tudja tartani a családját.
Katonáné dr. Pehr Erika gyermekjogi szakértő, maga is részt vett az 1997-es magyarországi gyermekvédelmi törvény megalkotásában. Elmondta, hogy a jogszabály megalkotásának idején nem titkolt céljuk volt a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek anyagi megbecsülése is.
Most a rendszer egyik legnagyobb problémájának a szakemberhiányt nevezték meg. Szlankó Viola, az Unicef Magyarország gyermekvédelmi igazgatója ismertette: ma 23 ezer gyermek és fiatal él gyermekvédelmi szakellátásban, 70 százalékuk nevelőszülőknél, 30 százalékuk gyermek- vagy lakásotthonokban. „A családjukból kiemelt 12 év alatti gyermekeket nevelőszülőknél kell elhelyezni, de férőhelyhiány miatt sokszor távol, akár 50-100 kilométerre kerülnek vér szerinti családjuktól” – fogalmazott, hozzátéve: az, hogy 1500–2000 nevelőszülő hiányzik a rendszerből rossz helyzetet eredményez, főként a speciális szükségletű gyermekek számára.
Pszichológusból, fejlesztőpedagógusból és gyógypedagógusokból van az elvárthoz képest a legalacsonyabb létszám, de egy gyámhoz 30 gyermek tartozik, gyermekjogi képviselőből pedig összesen 16 van az országban. Szlankó Viola megemlítette, hogy bár a rendszer alulfinanszírozott, de Magyarország a GDP 2 százalékát fordítja gyerekekre és családokra, miközben az EU-s átlag 2,5 százalék. Rámutatott: a problémát ugyanakkor fokozza, hogy egyre több gyermek kerül az ellátórendszerbe, amely eddig is férőhelyhiánnyal küzdött. Szlankó Viola azt is kiemelte, hogy erősíteni kell a gyermekek jogtudatosságát, valamint hozzáférhető online-offline panasztételi mechanizmust kell kidolgozni.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!