Három hónapig hánykolódott az óceánon egy perui halász, akire most március 11-én talált rá egy ecuadori halászhajó Peru északi partjainál, súlyos állapotban. Viharos időjárás térítette le útvonaláról. Élelme és ivóvize elfogyott, összegyűjtött esővizet ivott, rovarokat, madarakat és egy teknőst evett, az utolsó 15 napon azonban már nem volt semmilyen tápláléka.

Tavaly ősszel egy orosz férfit mentettek ki Kamcsatka közelében a jéghideg Ohotszki-tengerből, miután 67 napig sodródott egy felfújható katamarán csónakban. A 46 éves Mihail Pichugin, 49 éves bátyja és 15 éves unokaöccsével bálnanéző kirándulásra indultak még augusztus elején, a hajó motorja azonban leállt. Térerő híján a telefon használhatatlan volt, 20 liter vizük, valamint szárított tésztájuk és borsójuk pedig hamar elfogyott. Megpróbáltak halat fogni, kevés sikerrel, csak az esőből tudtak némi vizet gyűjteni.
Négy hét múlva kihűlésben és éhségben meghalt az unokaöccs, rá három hétre követte a báty is, miután megpróbált megmosakodni és beleesett a fagyos vízbe. Sikerült ugyan visszahúzni a csónakba, de a hipotermia hamarosan végzett vele. Pichugin ezután bátyja és unokaöccse holttestét lekötözte a csónakba, nehogy beleessenek a hullámokba, élénk színű mentőmellényeiket pedig a hajó oldalára rögzítette, hogy felhívja magára a figyelmet. Nem sokon múlt, hogy kísértethajó legyen a gumicsónakból, a 100 kilósan útnak induló Mihail Pichugin ugyanis 50 kilóra fogyott amikor kimentették.
Szomjúság a tengernyi vízen
Szó szerint élet és halál között lebegtek egy kíméletlen, kérlelhetetlen közegben, ahol talán a legabszurdabb az, hogy nem szabad, sőt tilos inni a tengervízből. Ahogy azt a hajótöréses filmekben látni szoktuk: mindig van a hánykolódó túlélők közül valaki, aki nem bírja tovább, beleiszik a tengervízbe, majd rövidesen meghal. Ennek oka, hogy egy liter tengervíz 3 és fél gramm sót, tartalmaz, amit az emberi szervezet azonnal el akar távolítani. Ehhez pedig másfél liter vizeletet kellene kiválasztania, ezért vizet kezd elvonni más létfontosságú szervektől, mire a bajba jutott még szomjasabb lesz, végül kiszárad.
Mint egy folyékony sivatag, olyan a tenger, na de mit lehet tenni, ha az Atlanti-óceán közepén rekedünk – egyedül? És a nagy kérdés: valójában mennyi ideig élhet túl, távol mindentől, egy sodródó hajótörött?
Sirályvér és cápauszony
A kínai Poon Lim 133 napot harcolt az óceánnal, a kétségbeeséssel és saját határaival, miután 1942. november 23-án Fokvárosban felszállt egy brit kereskedelmi hajóra, amit nem sokkal később, a nyílt vízen egy német tengeralattjáró megtorpedózott. Poon Limnek még gyorsan sikerült magára kapnia egy mentőmellényt, mielőtt a hajó percek alatt elsüllyedt. A fedélzeten tartózkodó 54 ember közül csak ő maradt életben és volt még egy szerencséje: két óra lebegést követően észrevett egy himbálózó mentőtutajt a törmelékek között, rajta a következő túlélőkészlettel:
40 liter víz, egy doboz keksz, egy marék kockacukor, egy jelzőfáklyás pisztoly és egy törött zseblámpa.
Jobb híján berendezkedett a túlélésre, úgy becsülte, hogy a készletek körülbelül egy hónapig tarthatnak ki, ami a reménytelen körülményeket tekintve nem is volt annyira kilátástalan kiindulópont. Amikor kifogytak a készletek, szinte a semmiből szerszámokat készített:
a zseblámpa drótjaiból és a tutajból kihúzott szegekből horgászhorgok lettek, kötéldarabok és a rézhuzalok damilokká, a kekszdarabkák pedig csalivá változtak.
A kekszes doboz bádoglemeze késként funkcionált. Nem volt gondja a kapással, a kifogott halakat bádoggal belezte ki, húsukat pedig kötélre felakasztva a napon szárította. Ha esett, mentőmellénye vásznával igyekezett minden édesvízcseppet megszerezni.
Legnehezebb volt az elszigeteltséget, magára hagyottságot elviselni, ami még a legerősebb lelkeket is képes megtörni. A hamis remények pedig kétségbeesésbe taszították, amikor több hajó is elhaladt mellette, közülük
egy azonosítatlan teherszállító legénysége észrevette, de nem álltak meg, még csak nem is üdvözölték, hiába kiabált angolul.
Az amerikai haditengerészet egyik gépe ledobott közelébe egy bóját, a vihar azonban elsodorta tőle. Poon Lim szerint azért nem mentették meg, mert ázsiai származású, és azt feltételezhették, hogy egy japán tengerész. Vagy azért, mert a német tengeralattjárók legénysége gyakran tutajra állított egy „túlélőt” csapdaként, hogy megállítsák a mentőhajót, ami olyankor könnyű célponttá válik. Lehetett benne valami, mert
egy német tengeralattjáró felemelkedett hozzá, hogy megnézze, de a legénység csak nevetett rajta, majd újra lesüllyedtek a mélybe.

A másik mélypontot akkor élte át, amikor egy vihar vízbe sodorta kifogott halait és sóssá tette nagy nehezen összegyűjtögetett ivóvizét.
Kétségbeesésében elkezdett sirályokat fogni, elkapta őket és […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2025/03/19/hajotorottek-tuleles-a-tengeren-poon-lim-alvarenga/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!