Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A világ képtelen lenne működni olyan egyetemes igazságok nélkül, amelyeket származástól vagy kultúrától függetlenül mind tényként fogadhatunk el. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nem alakulhatnak ki olyan rétegek, amelyek szembemennek az efféle konszenzusokkal.
A különböző összeesküvés-elméletek máig virágkorukat élik, legutóbb például a laposföld-hívőkkel foglalkoztunk, hogy megvizsgáljuk, milyen fő hipotéziseik vannak, és nem ez az egyetlen teória, ami a tudományos körökben nem állja meg a helyét, mégis akadnak támogatói. Köztük a középkor kronológiájához kapcsolódó feltevések, amelyek még a 18. század elején váltak hangsúlyossá előbb Jean Hardouin francia pap, majd a 20. században Wilhelm Kammeier német tanár által – utóbbi több, középkori dokumentumhamisítással foglalkozó írást jelentetett meg.
A történészek körében is megoszlanak a vélemények például Nagy Károlynak, a Frank Birodalom megalapítójának az uralkodásával kapcsolatban, akinek egyesek a történeti jelentőségét vitatják – de az általános vélekedés szerint az ő hódításai és reformjai indították el Nyugat-Európa igazi történelmét és a középkort. Hasonló véleményen van Heribert Illig német író is, aki egyenesen tagadja Nagy Károly létezését, amit a kitalált középkorról szóló elméletével magyaráz. A mítosz még a 2000-es évek elején terjedt el neki köszönhetően, miután 2002-ben kiadta a Kitalált középkor – A történelem legnagyobb időhamisítása című könyvét, amelyben azt állította, a világtörténelmet szimplán megtoldották közel 300 évvel.
Ezt az időszakot a korai középkorra, 614 és 911 közé teszi, és úgy véli, amennyiben nem vesszük figyelembe ezeket az esztendőket, a történelem akkor sem „omlik össze”. Állítása szerint az erre a korszakra tehető események vagy máskor, vagy soha nem történtek meg, ahogy az akkor élt személyek is kitaláltak, vagy máskor éltek. Nem meglepő, hogy a történészek körében nagy felháborodást váltott ki a kötet, Illiget sarlatánnak nevezték, mivel az általuk helytelennek vélt megállapításaival megkérdőjelezte a középkor történészeinek szinte összes ismeretét.
A szakértők vélekedése szerint a 614 és 911 közé tehető történelmi események önmagukért beszélnek, így cáfolni sem szükséges Illig elméleteit, aki ezzel szemben azon az állásponton van, hogy azok, akik nem értenek egyet vele, még csak meg sem vizsgálták közelebbről az állításait.
Hova lett ennyi év?
Az író az elméletét egyrészt arra alapozza, hogy a Karoling-korból nem maradt fenn elég régészeti vagy írásos emlék, és az ekkorra datálható leletek tartalmaznak megfelelő mértékű hibalehetőséget, így valószínűsíthető, hogy ez az időszak nem is létezett. Másrészt a julián naptárhoz köthető zűrzavart is bizonyítékként könyveli el. Mint ismert, a julián naptárt még időszámításunk előtt 46-ban Julius Caesar vezette be, megalkotva a 365 napos évet és a 4 évenkénti szökőévet. Hogy az új naptárt összhangba hozzák a csillagászati megfigyelésekkel, az i. e. 46. év 445 napos volt. A julián naptár ugyanakkor nem bizonyult megbízhatónak, amire a Kr. u. 325-ös niceai zsinat idején derült fény, amelynek fő témája az volt, hogy meghatározzák a húsvét időpontját.
Ehhez a julián naptárt hívták segítségül, ami Szoszigenész egyiptomi csillagász 3000 éve létező módszerén alapult, ám pontatlan volt. A csillagász a napév hosszát 11 perccel túlbecsülte, ami a századok teltével már nagy eltolódást eredményezett a naptári és a napév hossza között, valamint gondot okozott az egyházi ünnepek meghatározásánál. Szoszigenész ugyanis a római időszámítás szerinti 709. év március 21-ére határozta meg a nap-éj egyenlőség napját, de az év kezdete március 1. maradt. Az új számítás így annak ellenére, hogy jól megközelítette az év valós hosszát, 128 évenként egynapnyi eltérést eredményezett.
Ennek megoldásaképp jött létre 1582-ben a XIII. Gergely pápához köthető Gergely-naptár, amelyben a húsvétot közelebb hozták a tavaszi napfordulóhoz. Illig elmélete szerint, mivel 1582-ben a 128 évenként felgyülemlő egynapnyi eltérést csak tíz kihagyott nappal korrigálták, holott a julián naptár és a Gergely-naptár bevezetése között 1627 év telt el, és az 1627 elosztva 128-cal 12,7-re jön ki, így felkerekítve 13 napot kellett volna javításként eszközölniük. A német író szerint ez végül a 3-4. század környékén történhetett meg, bár erről nem maradtak fenn adatok, amiből azt a következtetést vonta le, hogy azért nem volt szükség a korrigálásra, mivel a két és fél évszázadnyi idő nem is létezett.
Úgy javította ki a naptár hibáját, hogy ezáltal összhangba került a csillagászok égboltjával – jóllehet a matematika törvényei alapján más számadatoknak kellett volna kijönniük
– vélekedik Illig, aki szerint a két naptárreform között így nem a 13 napnak megfelelő 1627 év telt el, hanem csak 1282.
A naptár okozta a kalamajkát
A korai középkorban használt naptárakon egyébként valóban nem lehetett könnyen kiigazodni, mivel a római évszámítási rendszer mellett használták még a Nagy Konstantin császár uralkodásának első évével kezdődő aera Diocletianit vagy aera martyrumot, léteztek egyéb keresztény évszámítások, a Jézus születésétől datálható aera vulgaris időszámítási rendszert pedig csak 525-ben állította fel Dionysius Exiguus – a korai középkor eseményeit kezdetben csak a római évszámítás és az aera Diocletiani/aera martyrum alapján lehetett belőni. Exiguus az időszámítás kezdőpontját az addig használt aera Diocletiani kezdetétől 284 évvel vitte visszább az időben. Az aera Diocletiani 241. évét pedig az aera vulgaris 525. éve követte, amiből kiindulva a kitalált középkor hívei azt feltételezik, hogy a kettő évszám között eltelt időt szimpla manipulálással töltötték ki.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebben az időben az időszámítási rendszer még főleg csak az egyházi körökben volt fontos, mivel a hétköznapi emberek számára az év kezdete és az ünnepek időpontja volt a leglényegesebb. A kitalált középkorról szóló elmélet támogatói pedig pont erre alapozzák állításaikat, azaz hogy a szerintük a történelemhez hozzátoldott közel 300 évről csak egyházi dokumentumok maradtak fenn, krónikák, évkönyvek és szentek legendái – bár a történészek a krónikaírást a 13. századtól datálják.
Úgy tartják, ezek az iratok kolostorokban készültek, amelyek egyházi vezetői feltűntek a különböző évkönyvekben, illetve egyes ütközetek áldozataiként, csak sokszor más néven. Az elmélet szerint a valójában nem létező évszázadokat úgy töltötték ki, hogy az egyes csatákat duplikálták, amit […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/2025/01/11/kitalalt-kozepkor-osszeeskuves-elmelet/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!