Így kaphatjuk vissza az elvesztett időt

Egyre többen idegenkednek a természettől, az állatoktól, terjed a biofóbiák száma és fajtái (pók, rovar, cápa, kígyó) a rendszeres természeti élmények hiánya miatt, hiszen ami ismeretlen, az félelmetes, és undort kelt. Pedig mindennapjainkat pont a természetes környezettől való elszakadás keseríti meg, és fokozza a stresszt, az időhiányt.

Újszerű gondolat, hogy a természeti élmények segíthetnek az embereknek az idővel való viszony javításában. A nagyvárosok nyüzsgésében az órák, a napok, a hetek néha egy pillanat alatt elrepülnek. Egyre többen szenvedünk konstans időhiányban, a hétköznapok felőrölnek minket és a magunkra szánt időt is, ezen alapul az „énidő” marketing fogása is, ami coelhoi közhelynek tűnhet, de van létjogosultsága. Amikor az ember a munkahelyéről a boltba rohan, onnan hazafut vacsorát készíteni, tanul a gyerekkel vagy vizsgára készül, este épphogy megnéz egy részt a sorozatából, jó esetben olvasgat kicsit, majd fáradtan bedől az ágyba, hogy pár órát hánykolódjon – na akkor felmerül a kérdés, hogy mi ez a mókuskerék? Hogy lehet már május? De a nyaralásra még bazírozhat. Kérdés, mire lehet elég egy hét valahol máshol, ahol csak az akklimatizáció is napokat vehet igénybe? Így a vakáció is egy rohanás, vagy leégés, esetleg pár plusz kiló felszedése, de távolról sem feltöltő pihenés, az idegrendszer megnyugtatása és maradandó új élmények begyűjtése.

Mintha az élet elmenne mellettünk, különösen a metropoliszi környezetben, és ahogy a tanulmányok megerősítik: azért érezzük az időhiányt, mert tényleg eltűnt az idő. De most a nyomába eredünk à la Proust, aki Az eltűnt idő nyomában című regényében azt írja:

Hirdetés

Egy óra nem csupán egy óra; sokkal inkább egy illatokkal, hangokkal, tervekkel és hangulatokkal megtöltött edény…

A zsúfolt városi környezet hangjai, állandó élményei, ingerei sajnos mentálisan kimerítenek minket, és ez az időről alkotott elképzeléseinket is befolyásolhatja. A természetközeli élmények viszont megoldást kínálhatnak a városi életstílus miatt érezhető, fojtogató időhiányra.

Szubjektív idő

Az időérzékelés függ az egyéntől, de a megélt élmények és a környezet is alakítja. Elég csak az említett vakációra gondolni, ami alatt csak úgy suhan, vagy a szerelmünktől való elválásra, amikor éveknek tűnik a külön töltött néhány óra. Viszont az emlékeink, a múltbeli érzéseink szintén hatnak a jelen időérzékelésére. Erről szól a Nobel-díjas filozófus, Henry Bergson elmélete is, miszerint létezik objektív

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/tudomany/2024/05/18/ido-erzekeles-varos-termeszet-pszichologia-proust/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!