Akármennyire bízunk is a józan észben, legalább háromszor előfordult már, hogy percekre volt a világ egy harmadik világháborút kirobbantó pusztító atomháborútól. Ha csak az ellenségekben és válaszcsapásokban gondolkodó, sarkos katonai reflexeken múlott volna, könnyen rosszra fordulhattak volna az események, és nem születhetett volna meg, nem olvashatnák például ezt a cikket. Éles helyzetekben egy idegesen, frusztráltan, elvakultan meghozott rossz döntés végzetes pusztítást okozna, a következmények pedig beláthatatlanok lennének.
Eddig kétszer vetettek be atombombát: 1945-ben Hirosimát és Nagaszakit tette a földdel egyenlővé az amerikai hadsereg legalább 200 ezer ember halálát okozva. Majd elkezdődött az őrület. Az 1950-es években indult eszement fegyverkezési versenyben évtizedek alatt akkora atomarzenált halmozott fel az USA és a Szovjetunió, amivel el lehetne pusztítani az egész emberiséget.
Egy darabig úgy tűnt, hogy a hidegháború végével, 1990 után fokozatosan leszerelik az atomfegyverek többségét, ehelyett fordítva történt: egyre több atomtöltetet helyeznek hadrendbe – különösen Kína fegyverkezik gyors ütemben, és jelenleg körülbelül 13 ezer regisztrált atomrobbanófej várakozik fenyegetően a világ hadiraktáraiban.
Úgy gyártják a nagyhatalmak az atombombákat, mintha nem lenne holnap.
Legélesebben Vlagyimir Putyin fenyeget atomfegyverekkel, rögtön az orosz-ukrán háború legelején, 2022 februárjában a legmagasabb készültségbe helyezte az orosz atomrakétákat és többször is határozottan kijelentette, hogy kész nukleáris fegyvereket is bevetni, ha fenyegetve érzi függetlenségét. „De ezek csak korlátozott hatókörű taktikai atombombák” – hallható sokfelé a megnyugtatónak szánt „kompetens” értékelés. Szakértők azonban egyértelműen fogalmaznak:
nincs olyan, hogy kicsi taktikai atombomba, mindegyik halálos fenyegetést jelent.
Bármiféle atomfegyver is robbanna, annak soha nem tapasztalt, szörnyű következményei lennének, és szinte biztos, hogy nemcsak atomi méretekben váltana ki láncreakciót, hanem eszkalálódna a rettenet.

Ezért nem annyira megnyugtató, hogy Vlagyimir Putyin mindenhová magával viszi a nevezetes atomkofferét, a Csegetet, amit még 1983-ban állítottak szolgálatba, hogy szükség esetén összeköthesse az orosz vezetőt a stratégiai nukleáris erők irányítási hálózatával.
Ugyan nincs benne dedikált indítógomb, de azonnali indítási parancsokat tud továbbítani a központi katonai parancsnokságnak.
Mivel Oroszországnak van a legtöbb atomtöltete, Putyin – egy rossz pillanatában – bármikor percek alatt romba dönthetné a világot. És ez nem egy D-kategóriás akciófilm bárgyú beharangozója, hanem a rögvalóság. Annyira hozzánőtt az orosz elnökhöz, hogy atomkofferrel jelent meg még Kínában is, amikor találkozott Hszi Csin-ping elnökkel.
Dulakodás után meggondolták magukat
1962 különösen forró év volt a hidegháború amúgy is feszült történetében. Előző évben emelték fel a Nyugat-Berlint és a szovjetek által ellenőrzött Kelet-Berlint elválasztó, 3 és fél méter magas vasbeton falat, 100 kilométer hosszan. 1962 októberében pedig kitört a kubai rakétaválság, miután egy amerikai U-2-es kémrepülőgép felfedezte, hogy a Szovjetunió titokban nukleáris robbanófejekkel ellátott rakétákat és kilövő állásokat telepít a Floridától mindössze 160 kilométerre fekvő Kubába. J. F. Kennedy amerikai elnök tengeri blokád alá vette a karibi szigetet.
Csakhogy erről mit sem tudott az a négy, atomtöltetű rakétákkal felszerelt szovjet tengeralattjáró, amely a karibi térségbe lopakodott. Olyan mélyen haladtak, hogy nem volt rádiókapcsolatuk Moszkvával, a parancsnokok és a politikai tisztek ezért kilövési felhatalmazást kaptak,
maguk dönthettek arról, bevetik-e az atomtölteteket.
Az amerikaiak mélységi jelzőbombák ledobásával tudatták a szovjetekkel, hogy felfedezték őket, odalenn pedig azt hitték, azért bombázzák őket, mert kitört a harmadik világháború. Ekkor jöttek el azok a sűrű percek, amikor bármi megtörténhetett volna.
A B-59-es tengeralattjáró kapitánya úgy döntött, ki kell használniuk a helyzetet és atommal kell megszórni az amerikaiakat.
„Most fel fogjuk robbantani őket. Meg fogunk halni, de mindet elsüllyesztjük. Nem szégyenítjük meg haditengerészetünket” – ordította vörös fejjel. Helyzetértékelésével egyetértett a politikai tiszt is.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!