Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 38 Celsius-fokos forróság tikkasztotta Etiópia észak-keleti Afar régióját, azon belül az Awash folyó alsó völgyében elterülő köves, száraz, kopár Hadar területet 1974 november 24-én vasárnap reggel, amikor Donald Johanson,
a Chicagói Egyetem 31 éves paleoantropológus docense jegyzetei rendezgetése helyett inkább tett egy laza kirándulást tanítványával együtt a környéken.
Ez a térség a kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgy északi részén fekszik, és nemcsak azért különleges, mert két kontinentális kőzetlemez találkozik itt, és a hasadék évi öt centiméteres sebességgel egyre csak tágul, hanem azért is, mert páratlan módon több millió éves üledékrétegeken lehet sétálni.
Már indultak volna vissza a táborba, amikor egy vízmosás mellett a fiatal professzor átnézett a jobb válla fölött és a köves-homokos talajon megpillantott egy kis csonttöredéket, és tapasztalt szemmel
azonnal tudta, hogy nem egy antilopé, vagy páviáné, hanem egy emberi őstől származik.
Ha a bal válla fölött, nézett volna vissza – emlékszik vissza a már 81 éves világhírű tudós – akkor lehet, hogy másként alakul, vagy el sem kezdődik az emberré válás egyik leghíresebb ősmaradványának története.
Miután felfedezték a csontot, órákat töltöttek még a helyszínen az időközben 48 fokra felszökő kánikulában, és egyre másra kerültek elő a maradványok: a koponya, a medence, a bordák, egy karcsont és lábcsont töredékei – írja könyvében, a Lucy: Az emeberiség kezdetei című bestsellerben. Lelkesedésük határtalan volt, pedig akkor még nem tudták, hogy a maradványok mekkora jelentőségűek az emberi eredet történetében.
Aznap este a táborban is jó hangulat uralkodott, és a The Beatles „Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band” (Bors őrmester és a Magányos Szívek Klubjának zenekara) című, a popzene talán legnagyobb hatású lemezéről szólt a „Lucy in the Sky With Diamonds” című dal,
amikor az egyik tábortag felvetette: „Miért nem hívod Lucynak?”
Vonzó névnek tűnt, főleg azért, mert az emberek azonosulni tudtak az amúgy csak megszállott kutatókat lázba hozó emberős fosszíliákkal.
Mivel rendkívül törékenyek voltak, csak óvatosan, centiről centire lehetett feltárni a csontokat, a pepecselő procedúra ezért két és fél hétig eltartott. Ahogy kezdtek alakot ölteni az asztalon, a 106 centiméteres magasságú emberelődöt először gyereknek vélték. Ám a bölcsességfogak már hiányoztak, és rájöttek, hogy
egy felnőtt csontjait fedezték fel, méghozzá egy 28 éves nőstényét.
Későbbi fosszilis felfedezések kiderítették, hogy a hímek sokkal nagyobbak, 1,6 méter magasak is lehettek.
Mit tudott Lucy, amit más nem?
Először is […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!