Bár az elmúlt években rendre a vártnál gyengébben szerepelt a magyar csapat (erről itt írtunk részletesebben), de most Debrecenben – hazai környezetben, ami ugye még édesebbé teszi a sikert – beérett az, amire 2012 óta, tizenkét éve hiába vártunk: ismét elődöntőt játszhatunk! Tekintve az együttes átlagéletkorát bátran kijelenthető, bárhogyan alakul a pénteki és a vasárnapi találkozó, erre a keretre, a csapat eddig elért eredményére bőven lehet alapozni nemcsak a közeljövőben.
Hét meccs, hat győzelem – ez volt a mieink mérlege a döntő hétvége előtt a részben hazai rendezésű nagy tornán, a hatos győzelmi szériával pedig már a középdöntő utolsó körét megelőzően biztossá vált, hogy tizenkét év után ismét ott lehet az elődöntőben. Miután a franciák hasonló mérleggel érkeztek, csak az volt a kérdés, hogy ki jut tovább elsőként, és kerüli el a norvégokat. Ott aztán nagy csatában vereséget szenvedtek Klujber Katrinék, de az addigi hibátlan menetelést mindenki aláírta volna a torna elején. A magyar csapat pedig megmutatta azt, hogy az elmúlt évben hatalmas fejlődésen ment át úgy mentálisan, mint az erőnléti képességeket tekintve – ezt Vámos Petra, a Metz HB irányítója is kiemelte az Indexnek a románok elleni, elődöntőbe jutást érő győzelem után.
A múltunk azt mutatja, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, de…
Bent Svente, korábbi 116-szoros norvég válogatott játékos a minap magabiztosan úgy fogalmazott, hogy „a magyar csapat fél Norvégiától”, és ezt a meccset a hét minden napján meg kell nyernie a címvédőnek. A sportvilág örök igazsága ezzel szemben az, hogy nincs előre megnyert mérkőzés, miként az is, hogy „a kötelező győzelem sokszor a legnehezebb”. Márpedig a teher ezúttal nem a mieink vállát nyomja, hanem a norvégokét, akik az Eb mellett az olimpiai címvédők is egyben.
Egy mérkőzés végkimenetelét – főleg ebben a szakaszban – számos tényező befolyásolja, legyen szó akár a regenerációról, vagy az ellenfél minél alaposabb videós elemzéséről. Ez mindkét alakulatnak a nyolcadik mérkőzése lesz az Eb-n, a mieink viszont egy nappal többet pihenhetnek rá a pénteki viadalra, ami felénk billentheti a mérleg nyelvét. Más kérdés, amíg a mieinknek utazniuk is kellett közben Debrecenből az osztrák fővárosba, addig a norvégok végig Ausztriában játszhattak, és az innsbrucki csoportkör után a középdöntőre már beköltöztek a bécsi végjátéknak is otthont adó Wiener Stadthallébe.
Eddig 88-szor találkoztak egymással a felek, a mieink ötvenszer nyertek, 35-ször kaptak ki és háromszor döntetlent játszottak. Ebből 27-szer tétmérkőzésen küzdettek a felek: a magyarok mérlege hét győzelem, egy iksz és 19 vereség. Amennyiben viszont az elmúlt évek eredményeit nézzük, egyértelműen a norvégok az esélyesek, ugyanis
legutóbb 14 éve, a 2014-es ugyancsak hazai rendezésű kontinenstorna középdöntőjének utolsó fordulójában sikerült megverni elődöntős ellenfelünket.
De nemcsak a magyarok nem találták a norvégok ellenszerét, a legutóbbi három Európa-bajnokságon (beleértve a mostanit), csupán egy (!) vereséget szenvedtek a skandinávok, két évvel ezelőtt Dánia győzte le őket 31–29-re a középdöntőben. A rivális négy éve mind a nyolc meccsét megnyerve védte meg a címét, majd 2022-ben is ugyanígy tett, a mostani tornán pedig – hasonlóan a franciákhoz – hétből hétnél járva, hibátlanul menetel a triplázás felé.
A 2012-es londoni olimpia után idén Párizsban is a csúcsra jutottak Thórir Hergeirsson vezetésével (aki vasárnap utoljára szerepel az alakulat kispadján). A nyári ötkarikás játékokokat követően azonban hatalmas változáson esett át az alakulat, ugyanis három szupersztárjuk, a Győrrel BL-t nyerő Stine Oftedal visszavonult, Veronika Kristiansen, valamint a legrangosabb kupát hatszor elnyerő Nora Mörk is anyai örök elé néz, utóbbi igen kérdéses, ugyanis áprilisban már betölti 34. életévét és tíz (!) térdműtéten is átesett karrierje során.
Legutóbb tavaly tavasszal játszott egymással a két fél az Eurokupában, az első fordulóban még tisztesen helytálltunk (38–31), másodjára viszont 15 gólos vereséget szenvedtünk, a norvégok gyakorlatilag lemostak minket a pályáról. A két évvel ezelőtti nagy tornáról sem lehetnek jó emlékeink, akkor a csoportkörben vertek el minket tízzel, a 2021-es tokiói olimpián a negyeddöntőben állítottak meg minket, míg 2020-ban ismét az Eb-n szenvedtünk el egy fájó, tizenegygólos vereséget. 2016-ig kell visszamenni ahhoz is, hogy egyáltalán kiélezett mérkőzést keressünk a felek között, az akkori Eb-n csak egy találattal kerekedtek fölénk – hasonló játékra van most is szükség ahhoz, hogy megszorongassuk az elit alakulatot.
A nagy tornák egyenes kieséses szakaszain rendre alulmaradtunk
Ahogy már fentebb is szó esett róla, egyenes kieséses szakaszban legutóbb a 2021-es tokiói olimpián került össze a két fél, akkor a negyeddöntőben tisztes helytállással négy góllal maradtunk alul. A 2012-es Eb-n – hasonlóan a mostani kontinenstornához – az elődöntőben találkoztunk a norvégokkal, akkor nagy pofonba szaladtunk, 30–19-re Katrine Lundéék győztek. A döbtőben alul maradtak, a mieink pedig a legutóbbi érmüket, bronzot szerezték meg akkor. A 2004-es kontinenstornán is a legjobb négy között játszottunk a skandináv együttessel, akkor ugyancsak hatalmas pofonba szaladtunk, 15 találattal, 44–29-re kikaptunk. Az északiak a győzelemig meneteltek, a magyarok nyakába pedig bronzérmet akasztottak Budapesten.
A történelem nem minket igazol, az Eb-n viszont szinte minden egyéni mutatóban jobbak vagyunk
A statisztikai mutatók alapján is látszik, nem érdemtelenül jutottak el idáig a magyarok, szinte minden listán a legjobbak között vagyunk, az egyéni statisztikákat nézve pedig rendre előzzük a riválist.
Klujber Katrin – aki a franciák elleni találkozón meglőtte 500. gólját a válogatottban – évek óta kulcsszereplője és fontos mozgatórugója a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!