Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az egyik oldalon hetven, a másikon egy.
No nem a győzelem valószínűsége százalékos formában – az az Opta szuperszámítógépe szerint például 60 százalék felett billent a Liverpool javára –, hanem a legutóbb elhódított trófea óta eltelt évek száma. A Newcastle United vasárnap délután abban a reményben vághatott neki a vörösök elleni Ligakupa-döntőnek, hogy 1955 után ismét serleggel tér haza a Tyne partjára. A másik oldalon azonban a finálék terén jóval rutinosabb, egy évvel ezelőtt a Chelsea-t – igaz, nagy küzdelem árán, hosszabbításban – csikócsapattal is felülmúló Mersey-partiak álltak. Nemcsak egyszerűen a címvédő, hanem a második számú angol kupasorozat 1960 óta íródó történelmének legeredményesebb csapata is tíz eddigi elsőségével.
A napsütéses idő ellenére reggel igen marcona idő fogadta a meccs helyszínére igyekvőket. A jeges északi szél mellett sokan bánkódhattak, hogy otthon hagyták a kesztyűiket.
Az angol nemzeti stadion, a legendás Wembley már napokkal korábban „harci díszt” kapott. Aki egy-két kilométerre megközelítette a hét második felében, az bármennyire is igyekezhetett elkerülni az információt, biztosan megtudta, hogy vasárnap késő délután milyen komoly meccs helyszíne lesz. A mérkőzés napján aztán már ahhoz is bravúr kellett, hogy valaki vétlenül ilyen közel kerüljön a több mint 90 ezer néző befogadására alkalmas létesítményhez.
A britek nem aprózták el, rengeteg kordon, úttorlasz és ellenőrző pont biztosította a stadion környékét, egyfelől védve az érkező drukkereket (akár egymástól is), másfelől pedig biztosítva, hogy jegy nélkül lehetőleg senki ne jusson az aréna kapujáig. Úgy tűnik, a londoniakban sem múlt el nyom nélkül, a 2021 nyarára halasztott Európa-bajnokság döntője előtt hogyan jártak a szervezők, mikor több száz, belépő nélküli angol szimpatizáns jutott be erőnek erejével a lelátókra… De a két évvel korábbi finálé is maradandó emlékeket hagyott a rendezőkben, nem épp pozitív értelemben: akkor nagyjából 100 ezer – jegy nélküli – Newcastle-szurkoló utazott a fővárosba, és próbált a jelentős részük bejutni valahogy a Wembley-be.
Igény a bejutásra bőven lett volna ezúttal is: online 300-400 ezer forintért lehetett másodpiacos belépőket találni, a helyszínhez közeli pubokban pedig azt beszélték, akad olyan newcastle-i fanatikus is, aki 2000 fontot sem sajnált volna, csak legyen valaki, aki átruházza rá a jegyét. Hivatalos forrásokból mintegy 33-33 ezer tikett jutott a két csapat drukkereinek, ezeket a klubok igen szigorú feltételek mellett, a többi között az elmúlt két szezonban rendezett Ligakupa-meccseken való részvételhez kötve bocsátották áruba. A Liverpool számokat is közölt, több mint kétszeres túljelentkezés volt a feltételek mellett is: a „jegylottón” végül az igénylők mintegy 43 százaléka járt sikerrel.
A múlt a Liverpool pártján állt
A liverpooliaknál újfent a kezdőbe került Szoboszlai Dominik az elődöntő egyik hőse volt. Noha betegség miatt a Tottenham otthonában 1–0-ra elvesztett első mérkőzésen nem léphetett pályára, a február 6-ai visszavágót nemcsak végigjátszotta, de gólt is szerzett rajta. Méghozzá a Spurs reményeit szertefoszlató harmadik hazai találatot a meccs 75. percében. A Pool végül 4–0-ra nyert, és összességében magabiztosan verekedte el magát a Wembleybe. A másik oldalon a Newcastle az Arsenal ellen borította a papírformát, oda-vissza 2–0-ra verve a londoni riválist.
A Pool és a Newcastle a bajnokságban kicsivel több mint két hete találkozott. Szoboszlai akkor is gólt szerzett, méghozzá az elsőt a 2–0-s hazai győzelmet hozó csatában. A felek őszi rangadója sokkal több fordulatot hozott, akkor a vörösök kétszer egyenlítettek hátrányból, majd a 83. percben Mohamed Szalah találatával a vezetést is megszerezték, végül azonban csak egy pontot tudtak elvinni a Newcastle otthonából, azaz a St. James’ Parkból.
Noha a futballisták mindig hangsúlyozzák, egy kupadöntő merőben más, mint egy bajnoki, érdemes kiemelni: a világ egyik, ha nem a leggazdagabb klubjának számító „szarkák” ritka pocsék sorozatot tudhatnak magukénak a Liverpoollal szemben. Majdnem tíz évet kell visszautaznunk az időben, hogy a fekete-fehérek sikerére bukkanjunk a párharc történelmében. 2015 decemberében a bajnokságban tudott 2–0-ra felülkerekedni a United. Azóta nemhogy a kezdőkből, a meccsre nevezett kerettagok közül sem maradt senki – a Poolnál még Bogdán Ádám volt a cserekapus – a mostani csapatokban. Ebben a tíz évben 17-szer csapott össze a két gárda, ezeken pedig 12 Mersey-parti siker mellett öt döntetlen született. Vagyis az előjelek és a közelmúlt nem épp a Newcastle bravúrgyőzelmét vetítették előre.
A „szarkákat” irányító Eddie Howe-nak ráadásul a komplett bal szárny pótlását meg kellett oldania valahogy: a szezon eddigi részében alapembernek számító bal oldali védő, Lewis Hall sérülés, a bal szélső támadó, Anthony Gordon eltiltás miatt nem volt bevethető. (Kettejük játékának jelentőségéről az Opta közölt részletes elemzést a finálét felvezető anyagában, amit nyugodt szívvel ajánlunk mindenkinek, aki tud angolul: itt!) A címvédő kispadján ülő Arne Slotnak inkább a védelem állapota miatt főhetett a feje. A Mersey-partiaknál a csapatkapitány-helyettes Trent Alexander-Arnold a PSG ellen elbukott, kedd esti Bajnokok Ligája-meccsen sérült meg, és ugyanezen a mérkőzésen Ibrahima Konatét is kényszerűségből kellett lehozni – így utóbbi játéka szintén kérdéses volt. Eközben a hátsó alakzatból már eleve hiányzott Arnold cseréje, Conor Bradley, valamint a saját nevelésű mindenes, Joe Gomez…
A fél ház is hidegrázós élmény a játéktér szélén állva
A stadion környékén már délelőtt is pezsgett az élet, bár a Liverpoolból induló különvonatok 12 óra 30-as befutásáig többnyire inkább fekete-fehér mezes drukkerekbe lehetett botlani. Akadt aki tetőtől talpig csíkos öltönyben, cilinderrel a fején integetett, pózolt a hagyományosabb szurkolói szerelés mellett döntő észak-keleti drukkertársaknak. Mások a teljes arcukat elmaszkírozták a Newcastle címere által ihletett mintázatokkal. Aztán mikor befutottak a Mersey-partiak, szintet lépett a hangulat. Több száz, ha nem ezer vörös mezes hömpölygött végig az Olimpia-sétánnyal ellentétes oldalon, a stadion túlsó felén kialakított szurkolói zóna felé tartva. Bár nem épp a Liverpool klasszikus szurkolói nótái közé tartozik, százak zúgták a menetben, „It’s My Life”, az egyik közeli hangszóróból szűrődő 2000-es Bon Jovi sláger refrénje után. A Liverpool iránti szenvedélyükre és a trófeák megszállott hajszolására egyaránt stílszerűnek tűnt a kijelentés.
„Egészen hihetetlen” – mondta másfél órával és bő 700 méterrel odébb, érezhető áhítattal a hangjában Juhár Tamás. A Network4 szakkommentátora a Wembley szinte tökéletesnek ható gyepétől és játékoskijárójától egyaránt néhány méterre, a meccs előtti bejelentkezésre készülve nosztalgiázott. 2013-ban a Borussia Dortmund és a Bayern München Bajnokok Ligája-döntőjét közvetítette az ikonikus helyszínről. Akkor Franck Ribéry és Arjen Robben örülhetett, most pedig, ha nem is ugyanazért, de egy szintén rangos trófeáért zajló mérkőzésen Szoboszlai megmozdulásait tolmácsolhatta hazulra a húszszoros válogatott bekk. „Nekem jutalomjáték, a magyar futballnak óriási pillanat” – tette hozzá.
Nem lehetett nem egyetérteni vele: a Wembley varázslatos helyszín. 90 ezer nézővel pedig még varázslatosabb. Nemcsak az átívelő tetőszerkezet, a diadalíveket idéző felfüggesztés, az egész aréna hangkeltő- és megtartó ereje tervezési műremek. Érdekes apróság, de még a VIP-termek […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!