Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A jövő bajnokai című sorozatunkban olyan tizenéves sportreménységeket mutatunk be az Index olvasóinak, akik a közeljövőben kimagasló eredményeket érhetnek el a profi közegben, de annyi biztos, hogy már most is korosztályuk legjobbjai közé tartoznak.
A fenti bekezdésben Papp Dorka esetében javítanunk kell a feltételes módot kijelentőre, ugyanis pimaszul fiatal kora ellenére már most is bajnoknak nevezhetjük: 18 éves létére Magyar Kupa-győzelem, ifjúsági világbajnoki bronzérem, junior Európa-bajnoki ezüstérem, EYOF (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál) -aranyérem, valamint Bajnokok Ligája- és magyar bajnoki ezüstérem is szerepel a neve mellett. De nézzük meg, ki is ez a fiatal tehetség. Nagyinterjú Papp Dorkával, az FTC – Rail Cargo Hungaria kézilabdázójával.
Hatalmas mosollyal és vidámsággal érkezett meg Dorka a dupla edzése utáni interjúra a Ferencváros csarnokának lelátójára, annak ellenére, hogy addigra már a délelőtti tréningen, valamint egy külön edzőtermi etapon is túl volt, amire a következő heti válogatott-összetartásra való hangolódás miatt küldte Allan Heine vezetőedző – ez viszont az arcán és a kedvén sem látszott meg.
Dorkát igen korán beszippantotta a kézilabda atmoszférája, hatéves kora óta fontos szerepet játszik az életében a sportág.
„Igen régre datálható a kezdet, a Pénzügyőr SE-nél kezdtem. Az egész úgy indult, hogy a nagyszüleimtől egyszer csak hazamentem a családomhoz, és mondtam, hogy én kézilabdázni szeretnék. Édesanyám tanár, a munkahelyének tornacsarnoka adott otthont a budapesti csapat edzéseinek. Megbeszéltük, hogy elvisz, megnézem, tetszik-e. Nagyon jól éreztem magam, és ott is ragadtam” – mesél Dorka a 12 évvel ezelőtti rajtról.
Ez 2012-ben volt, a klub már szeptemberben le is igazolta őt, viszont fél év után két barátnőjével együtt a váltás mellett döntött, és a Ferencvárosba igazolt, a 2012–2013-as szezon második felében már a népligeti klub szerepelt játékos adatlapjában.
2013 elején két barátnőmmel átmentünk a Fradiba, és itt is ragadtam. Lili néninél kezdtem [Schill-Bene Lilla – a szerk.], majd Őze Beához kerültem, aztán Pádár Ildikó, Fiedler Erika, Szarka Éva és Illés Márton kezei alatt nevelkedtem, innen jutottam el egészen az Elek Gábor vezette felnőttcsapatig, tehát szó szerint végigjártam a klub ranglétráját.
Igen korán észrevették a benne rejlő tehetséget és potenciált, ugyanis a kezdetektől fogva idősebb korosztályokban is fontos szerephez jutott amellett, hogy a 2006-osok között is hétről hétre bizonyítania kellett. Ezt pedig iskola mellett tette meg, de hamar kirajzolódott benne, hogy ez nemcsak egy hobbi, hanem a munkája és a hivatása is lesz.
„Az első három-négy évben még játéknak fogtam fel az egészet, örültem, hogy a barátaim között lehetek, és velük tölthetem napjaim nagy részét. Tízéves korom körül viszont már tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, engem ez éltet. Akkor már tudatosult bennem, hogy ezt a lehetőséget meg kell becsülni, és komolyan kell vennem minden edzést, mérkőzést.”
Dorka ekkor negyedik (!) osztályos volt, innentől kezdve a kézilabda jelentette számára a prioritást, természetesen az iskolai kötelezettségek mellett.
„Az iskola első négy éve nagyon nehéz volt, a Szent László Általános iskolába jártam, a felső tagozatot viszont már a Széchenyi Istvánban kezdtem, ahol édesanyám a mai napig is tanít. Ebben az intézményben elfogadóan kezelték a sportot, ha kellett, elengedtek edzésre és mérkőzésre, ami nagyban megkönnyítette azt, hogy mindkét fronton helytálljak. A gimnáziumot már céltudatosan választottam ki, a Ferencvárosi Sport Általános Iskola és Gimnáziumba jelentkeztem, ahova felvételt is nyertem.”
Dorka a mai napig ide, a sporttal évtizedek óta szoros kapcsolatot ápoló Telepy utcai tanintézménybe jár – éppen az érettségire készül –, ahol prioritásként kezelik a karrierjét. Ahhoz pedig, hogy mindkét fronton maximálisan helytálljon, hatalmas segítséget nyújt az iskolája. De ehhez természetesen elképesztő szorgalomra és céltudatosságra van szükség a részéről is, a mai napig is ezek az erények viszik őt előre. A tinédzserévek vízválasztóak lehetnek, amikor dönteni kell, hogy a barátokkal való időtöltést, a bulizást, a nyaralást, vagy a pihenést és a sikeres karrierhez elengedhetetlen regenerációt választod.
Mindig céltudatos voltam, amit én kitűzök magam elé, azt igyekszem nap mint nap szem előtt tartani. Számos alkalommal fordult elő olyan, hogy a barátnőim bulizni mentek, és természetesen szívesen csatlakoztam volna én is hozzájuk, de tudtam, hogy a kézilabdára kell fókuszálnom, és a szórakozás helyett a regenerációt és a pihenést választottam azért, hogy a mérkőzésen a lehető legjobban teljesítsek. Ez abban az időszakban sokszor nehéz is volt, de tudtam, hogy később kifizetődik, és most kezd kirajzolódni, hogy jól döntöttem. Fantasztikus, hogy ennél a klubnál lehetek, és nap mint nap ezt helyezem előtérbe.
Aztán jött a 2022-es év, ami igen meghatározó volt Dorka pályafutásában: amellett, hogy már akkor az U19-es korosztályban, valamint a másodosztályú bajnokságban versenyzett, márciusban bemutatkozott a serdülő, majd ősszel az ifjúsági válogatottban is. Nem sokkal később pedig bekövetkezett az, amire hat éve nap mint nap fókuszál. Elek Gábor, a Ferencváros akkori vezetőedzője behívta az irodájába, és közölte vele, hogy a következő, NEKA (Nemzeti Kézilabda Akadémia) elleni összecsapáson számít rá – illetve az egész idényben. Kovács Anett súlyos térdsérülést szenvedett, Angela Malestein poszttárs nélkül maradt, Dorka munkájával pedig elégedett volt a tréner, így az akkor 16 éves akadémistát választotta a holland jobbszélső mellé.
Az egyik akadémiai poszttársammal akkoriban már időnként a felnőttcsapattal edzettünk, aminek nagyon örültünk mindketten. Nem foglalkoztunk vele, hogy miért, csak arra koncentráltunk, hogy megmutassuk, mit tudunk. Egyik edzés után aztán Gábor behívott az irodájába, és megkérdezte tőlem, mit szólnék ahhoz, ha a következő bajnoki találkozón már én is játszanék. De nemcsak azon a mérkőzésen számolna velem, hanem az egész szezonban velük edzenék, és kerettag lennék. Meg sem tudtam szólalni, csak dermedten álltam, és arra gondoltam, hogy ez most tényleg megtörténik-e velem, vagy álmodom?
Elmondása szerint mindenki nagyon kedvesen fogadta őt, az idősebbek természetesen felkarolták, és ott segítették fejlődését, ahol csak tudták. Jártak ők is hasonló cipőben fiatalon, tudták, hogy nehéz feladat újoncként csatlakozni egy ilyen társasághoz, méghozzá szezon közben belecsöppeni ebbe a helyzetbe.
„Angie [Angela Malestein – a szerk.] azonnal felkarolt, minden edzésen segített, hogy mit, hogyan kellene másképpen csinálnom. Boldog vagyok, hogy ő a poszttársam, rengeteg mindenben segít a pályán és azon kívül is. Nagyon szeretem őt, egy fantasztikus ember.”
16 évesen mindezt a terhet – iskolai kötelezettségek mellett – mentálisan és fizikálisan is elbírni nem könnyű feladat. Papp szerint még mindig nagyon fiatal (és az is, csupán 18 éves), és bírnia kell a terhelést, a lehetőségnek kell a szeme előtt lebegnie, és arra kell fókuszálnia. „Nem könnyű feladat természetesen, de még mindig nagyon fiatal vagyok, el kell bírnom ezt a terhet. Örülök, hogy ez a lehetőség megadatott számomra. Két évvel ezelőtt, amikor ebbe belecsöppentem, eszembe sem jutott, hogy mennyi feladatom van, és hogy egyáltalán jutok-e játékperchez a felnőttcsapatban, csak azzal foglalkoztam, hogy éljek a lehetőséggel, ha kapok.”
Bemutatkozása után két hónappal a legrangosabb kupasorozatban, vagyis a Bajnokok Ligájában is lehetőséget kapott, 2022 decemberében a CSM Bucuresti elleni mérkőzésen debütált, Elek Gábor bizalmát két góllal hálálta meg.
Még most is ráz a hideg, ha visszagondolok arra a mérkőzésre, és hogy ott játszhattam. Fel sem tudtam fogni, hogy tényleg sztárokkal és sztárok ellen játszhatok, de hozzá kell tennem, hogy én az a típus vagyok, aki nem a téttel, hanem a teljesítménnyel foglalkozik. Csak arra figyeltem, hogy a legjobbamat nyújtsam, és igyekeztem kizárni a külső tényezőket, mint például azt, hogy több ezer ember néz a lelátón, és százezrek a televízióban. Fantasztikus érzés volt, hogy góllal tudtam hozzájárulni a sikerhez. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor meglőttem az első BL-gólomat, és a lelátó, valamint a kispad egy emberként örült nekem. Vinnem is kellett az első találatom után süteményt, amit én készítettem a lányoknak.
A 2022–2023-as szezonban az NBI-ben 34, a Magyar Kupában 6 gólja volt, ami, mondjuk ki, ennyi idősen, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!