Ismerős arcok, ismerős helyszín. De vajon összejön-e egy hasonlóan szép eredmény?
A magyar női kézilabda-válogatott a részben hazai rendezésű Európa-bajnokság csoportkörének második mérkőzésén Svédországgal csapott össze Debrecenben. Azzal a Svédországgal melyet régi ismerősként köszönthettek a mieink – a cívisvárosban is. Áprilisban, ugyancsak a Főnix Arénában, lényegében párizsi kvótát ért Böde-Bíró Blankáéknak a skandinávok 28–25-ös legyőzése.
Részben erre, részben a két csapat olimpiai negyeddöntőjére, a Lille-ben rendezett és hosszabbítás után rendkívül fájó módon, 36–32-re elvesztett találkozóra is gondolhatott Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány, amikor pénteki médianapon megjegyezte, nem valószínű, hogy taktikailag sok meglepetést tudnának okozni egymásnak a küzdőfelek. No meg az alapos felkészülés miatt sem… A mieink a Törökország elleni 30–24-es nyitány óta eltelt szűk 48 órában alaposan kielemezték a svédeket, a kapitány elmondása szerint az idei egymás elleni meccseket ugyanúgy górcső alá véve, mint a nyitókörös, Észak-Macedónia elleni találkozón bemutatott játékelemeiket.
Vámos Petra pénteken óvatos optimizmussal úgy fogalmazott, az elmúlt időszak találkozóival elértük, hogy a svédek sem lehetnek túl boldogok a párosítás láttán. Junior Európa-bajnokunk amondó volt, csaknem tökéletes csapatjáték, és több extra egyéni teljesítmény is kell a mieinktől, de ha ezek meglesznek, az a minimum, hogy ezúttal is kemény csatára kényszerítjük az olimpiai negyedik helyezettet. „Most már tényleg eljött az a pont, amikor megkezdődik számunkra a torna, hiszen nagyon fontos találkozó lesz a svédek elleni” – szögezte le a Debrecen és a magyar válogatott irányítója.
A közönségen mindenesetre nem múlt semmi: telt ház, és játékosként több mint motiválónak ígérkező hangulatban kezdődött a mérkőzés. A Főnix Aréna lelátójának jó 90 százaléka pedig egyértelműen a hazai sikerért szorított.
Több mint biztató kezdés
A mérkőzés egészére várható hangulatot remekül jellemezte, noha a svédek kezdtek és szerezték is meg az első gólt Jenny Karlsson találatával, az első igazi hangrobbanást Klujber Katrin labdaszerzése, majd értékesített ziccere váltotta ki a lelátón. Böde-Bíró Blanka első védését hasonló ováció követte, és a hanghullámok keltette rezonálás hatására a karzati médiaasztalra kitett palackban szó szerint táncot járt a víz, amint serény „Hajrá, magyarok!” kiáltások közepette Klujber megduplázta a hazai gólok számát és előnyhöz segítette a mieinket.
Az első percek az áprilisi olimpiai selejtezőhöz hasonlóan nálunk egyértelműen Kuczora Csenge és Klujber kettőséről szóltak. Előbbi nyolc, utóbbi hét gólt dobott a hét és fél hónappal korábbi összecsapáson. Most pedig kettejük vezérletével léptünk el 3–1-re majd 5–2-re is az önmagukhoz képest kissé pontatlanul kezdő svédektől. A 11. perc egy újabb magyar labdaszerzéssel, és Szöllősi-Schatzl Nadine második góljával indult, így összesítésben már 7–3 állt az eredményjelzőn, a skandinávok kispadján ülő Tomas Axnér szövetségi kapitány pedig rögvest időt is kért…
A folytatásban a svédek játéka rendezettebbé vált, érezhetően kevesebb labdát adtak el. A magyar csapat lendületét ellenben kissé visszavetette Klujber kihagyott hétméterese. Ezzel együtt sem került veszélybe a vezetésünk, még jó darabig két-három gólon billegett az együttesek közti különbség. A 17. percben Bíró is védett egy hetest, a meccs korábbi szakaszában már két büntetőt is értékesítő Karlssonnal szemben érzett rá a dobás irányára. Ezt kihasználva Kuczora visszaállította a mérkőzés addigi legnagyobb különbségét jelentő négygólos magyar fórt (6–10).
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!