Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Le a kalappal a kalapácsvető Halász Bence előtt, aki parádés évadot zár 2024-ben a párizsi olimpiai és a Rómában megszerzett Európa-bajnoki ezüstérmével. Nem csoda, hogy idén is őt köszöntötték az év magyar atlétájaként, 2018 óta immár a hatodik alkalommal.
Ez idő alatt olyan kalapácsvető-nagyágyúkat sikerült legalább egyszer legyőznie, mint amilyen a tokiói olimpiai bajnok, lengyel Wojciech Nowicki, annak honfitársa, az ötszörös világbajnok Pawel Fajdek, Eivind Henriksen, a norvégok olimpiai ezüstérmese, valamint a párizsi és római bronzérmes ukrán Mihajlo Kohan. Hab lenne a tortán, ha a világ- és olimpiai bajnoki címvédő kanadai Ethan Katzberg skalpja is a szerzeményei közé kerülne, de úgy tűnik, hogy erre jó ideig még várnia kell.
Sokkal valószínűbb, hogy hamarosan beéri vagy túl is szárnyalja Németh Zsoltot, az 1999-ben világbajnoki ezüstérmes edzőjét, aki az immár 25 éves egyéni csúcsával továbbra is 64 centiméterrel vezet legsikeresebb versenyzője előtt.
A „Dobópápa” hagyatéka
A vasi sikerkovács Németh Zsolt Indexnek adott nyilatkozatából először is az derült ki, hogy hazájukra büszke, környezetüket óvó és ezzel példát mutató embereknek nevelik a DOBÓ SE atlétáit, akiknek ötödik éve az olimpiai ezüstérmes és kétszeres világbajnoki harmadik helyezett kalapácsvető, Halász Bence a frontembere. A lokálpatriotizmus és a hazafiasság szelleme már akkor is körüllengte a szombathelyi bajnokképző műhelyt, amikor még a „Dobópápaként” emlegetett Németh Pál adta meg a hangot, szabta meg a fejlődés irányát és ütemét. Amióta a sokoldalú mesterember 2009-ben eltávozott, fiai, László és Zsolt testesítik meg a szülői ház szellemét, ugyanarra igyekeznek megtanítani a versenyzőiket, mint amilyen értékekről és elkötelezettségről az édesapjuktól nap mint nap hallottak.
„Azt szeretnénk, hogy velünk, a mestereikkel együtt a versenyzőink is hazafiként és lokálpatriótaként éljék az életüket, meggyőződésüket szóban és tettekben is bizonyító sportemberek módjára. Küldetésünk akkor mondható sikeresnek, ha mindenkiben, fiatalabbakban és idősebbekben egyaránt tudatosul, hogy honnan jöttek, és hova tartoznak, és ennek jelét is adják. Erről nem szólnak a tankönyvek, a hazafiasság témája az edzőképzés módszertani jegyzeteiben sem szerepel, mi mégis úgy érezzük, hogy a nemes lelkületű sportembereket fűtenie kell a hazaszeretnek” – ezzel a szép gondolattal kezdte a lapunknak adott nyilatkozatát Németh Zsolt, a szombathelyi műhely sportszakmai dirigense, akit nemrégiben erősítettek meg a megújulást ígérő Magyar Atlétikai Szövetség egyik alelnökének tisztében, majd az év edzőjeként köszöntöttek.
A kalapácsvetők rögös útját járó Németh Zsolt 28 éves volt, amikor a sevillai világbajnokság döntőjének utolsó fordulójában „feldobta” magát” a dobogó második helyére. Pali bácsi, a büszke apa és sikerkovács nem hitt a szemének. Arra viszont már kevésbé lehettek büszkék a szakvezetők, hogy azon a világbajnokságon éremhez Zsolton kívül a 28 tagú magyar válogatottból senki sem jutott. Erre mondták azt akkoriban, hogy Németh Zsolt ezüstérme arannyal ért fel Sevillában.
„Úgy meglepődtem, hogy zavaromban bocsánatot kértem Gécsek Tibitől, a klubtársamtól és az atlantai olimpiai aranyérmes Kiss Balázstól, az egy évvel korábban Budapesten megrendezett Európa-bajnokság első és második helyezettjétől. Szinte minden hozzáértő nálam esélyesebbnek tartotta őket, a papírforma ugyan magyar érmes helyet ígért, de a statisztikusok nem velem számoltak. Az 1999-es világbajnokságot a legjobb eredménnyel érkező német Karsten Kobs nyerte 80,24 méterrel, az ezüstérmet érő dobásom 79,05 volt, mögöttem két centiméterrel lemaradva pedig az ukrán Vladiszlav Piszkunov következett. Ugyanebben az évben egy veszprémi versenyen 81,56 méterre javítottam az egyéni csúcsomat, amivel mostanában is éremre lehetne vadászni a világversenyeken. Egyetlen példa: huszonkét évvel Sevilla után Tokióban az ötszörös világbajnok lengyel Pawel Fajdek 81,53-mal lett olimpiai harmadik helyezett, képzeletbeli meccsünket három centivel én nyertem volna…”
Halász Bencét nagy reménységként fogadták, de túl merész álmokat akkor még nem szőttek róla
A ma már a mesteredzők elitjébe tartozó Németh Zsolt az atléta-pályafutása csúcsát jelentő 1999-es esztendőben még álmaiban sem gondolt arra, hogy az edzői mesterséget kitanulva egyszer majd olyan versenyzője lesz, aki őt is felmúlva a világ legjobb kalapácsvetői között vitézkedik. Az istenadta talentum, Halász Bence 13 éve került Jánoshalmáról az onnan 300 kilométerre fekvő Szombathelyre, kiemelkedő tehetségként és nagy reménységként fogadták, de túl merész álmokat még akkor sem szőttek az edzői.
Bence szinte már mindenben megelőzött, nem rohamléptekkel, de folyamatosan fejlődik, a világversenyek ismert és […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!