Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Korunk egyik legsikeresebb magyar szerzője ontja magából a regényeket. A poszthumán döntés, Az ember könyve, Xeno, Isten gépei, Eldobható testek – most pedig a Felfalt kozmosz. Ez a beszélgetés nem szokványos, hiszen Markovics Botond azt is elárulja,
- hogy mikor döntene úgy, hogy már nem szeretne tovább élni,
- vajon ki lehet-e cselezni a halált,
- mit jelent az, hogy örök diktatúra,
- s hogy az ember, ha szenvedésről van szó, miért humánusabb az állatokkal.
Miért fél ennyire a haláltól?
Uh, kemény kérdés így kezdésnek… Nem tudom, félek-e, de az tény, hogy a halál kérdésköre aktívan foglalkoztat, és talán ezt most a legújabb regényemben, a Felfalt kozmoszban olvasható utalások miatt kérdezi.
És amiatt, mert a haláltól való menekülés gondolata nagyon sok írásában, regényében ott lapul, sőt arról szól. Például: A poszthumán döntés, Isten gépei, Az ember könyve, Eldobható testek, és most a Felfalt kozmosz.
Valóban. Oké, lehet, hogy kicsit mégis félek… De inkább megfordítanám, és így fogalmaznék: arra vágyom, hogy minél többet tapasztalhassak meg a világból, annak folyamatos változásából, felfedezéseiből. Persze, az élet véges, szóval ez nem így működik, ám ha végiggondoljuk a technológiai fejlődésben rejlő lehetőségeket, egyértelmű lesz, hogy az élet meghosszabbítása nem is annyira science fiction. És itt most nem arra gondolok, hogy soha nem kellene meghalunk, szerintem maga az örökélet az emberi agyunkkal eleve felfoghatatlan. Inkább abban látom a technológiai-társadalmi kihívást, hogy idővel mi, emberek választhassuk meg azt, hogy meddig szeretnénk élni, és ebben a technológiai fejlődés a segítségünkre lehet.
Kicselezhető halál
Mindez a technológiából eredne, nem a biológiai változásból?
Ezek egy idő után egymást átszövő, egymást segítő folyamatok. Egyre több ismeretünk van az emberi test működéséről, és arról is egyre több a tapasztalattal rendelkezünk, hogy a biológiai működést miben és hogyan segíthetik a gépek, a technológiai, biotechnológiai fejlesztések. Ez már ma is létezik, számtalan eszközt, technológiát tudunk beültetni emberi testekbe, legyen az egy egyszerű pacemaker vagy egy csípőprotézis, és ez még csak a nagyon szerény kezdet. Ha úgy tetszik, a technológia vagy a tudomány szembemegy a halállal, de legalábbis lehetőséget ad az élet meghosszabbítására. Ahogy valójában ezt teszi már hosszú-hosszú évezredek, akár az első medicinák alkalmazása óta.
Miközben ha van valami az ember életében, ami biztos, az a halál, a fizikai lét megszűnése. És erre mindaddig senki nem gondol, ameddig egészséges, jól él, boldog. Mégis bekövetkezik. Olvasva a regényeit, többnyire ezt a kérdést feszegeti, hogyan lehetne ez mégis másként. A ban is, és most nem akarok spoilerezni, több ilyen példát is említhetnék, de van egy karakter, akit megöl, mégis visszahozza, csak másként… Vagyis ezért érzem azt, hogy Markovics Botond folyton ki akarja cselezni a halált.
Elsősorban azért feszegetem a határokat, hogy megmutassam, mit jelent embernek lenni. Mert az élet valóban csak annyi volna, hogy be vagyunk zárva a testünkbe, és addig létezünk, amíg az „működik”? Szerintem ennél többek vagyunk. Évezredek óta szinte minden arról szól, hogy miként tudnánk tovább élni: ezen dolgozik nagyon régóta az orvostudomány, ez a biológiai kutatások központi témája. Folyamatosan próbáljuk megérteni az emberi testet, és optimalizálni a működését, meghosszabbítani a szavatosságát.
A könyveim a jövőben játszódnak, amikor a technológia valószínűleg a mainál jóval fejlettebb szintet ér el, ezért a történeteimben részben fiktív, részben tudományos, jövőbeli irányvonalakat keresek, és ezek egyik legfontosabbika a hosszabb és hosszabb élet elérése. Szerintem a jövőben az egy nagyon fontos kérdés lesz, hogy egy adott ember meddig szeretne élni, és dönthet-e saját maga erről?
Ön szeretné, ha erről dönthetne?
Igen. Azt gondolom, hogy amíg valakiben él a világ iránti kíváncsiság, addig valószínűleg szívesen élne és tapasztalna. Én legalábbis így vagyok vele. Persze, lehet azt is mondani, hogy mi értelme ennek, hiszen a halál a természet rendje. Csakhogy nemrég még az átlag ötvenéves kor előtti halál volt a természet rendje, vagy az alultápláltság; vagy az, hogy a gyerekek töredéke élte meg a felnőtt kort, és ha komolyabban megbetegedtél, nagyon kis esélyed volt a túlélésre. Sőt sok országban ez sajnos még ma is jelen van. Lehet választani.
Tönkrement testek nélkül is
De azzal tisztában van, ugye, hogy a társadalom, amelyben éppen él, az nem ilyen, ezt nem engedi? Ez a társadalom humánus szempontokra hivatkozva elaltat bármilyen élőlényt, macskát, kutyát, lovat, ha szenved, de embert nem.
Ez kultúra- és társadalomfüggő. A magyar törvények ezt jelenleg (még) valóban nem engedik, de hosszú távon ez is minden bizonnyal változni fog. Kérdés, mennyi idő alatt jut el ide a közgondolkodás, hogy éretten tudjunk beszélgetni erről.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!