„Molnár Csilla szobrát nem lehet csak úgy megsemmisíteni, hiszen Pauer Gyula Magyarország szépe 1985-95. című alkotása közgyűjteményben őrzött műtárgy, amely a művész ajándékaként került a Magyar Nemzeti Galériába” – mondja kérdésünkre Páldi Lívia. A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár művészettörténészétől aziránt érdeklődtünk, hogy ha egy tárgy – akármilyen művészi értékkel bír is – személyiségi jogokat sértő módon készült, ráadásul hozzájárulhatott a modell halálához, akkor nem lenne-e jogos a megsemmisítése, hiszen így még a folyamatos kegyeletsértéssel is szembe kell nézni.
![Molnár Csilla Andrea (k) 16 éves fonyódi gimnazista Magyarország szépe és udvarhölgyei Kruppa Judit (j) 19 éves dunaújvárosi óvónő és Füstös Veronika (b) 18 éves budapesti női fodrász a Budapest Kongresszusi Központ színpadán az eredményhirdetés után 1985. október 5-én](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/5080/50801/508011/50801133_8fa73c0b5d6a9a41cf1eafdcd74c304f_wm.jpg)
Megjegyezzük, hogy már a múzeumi kartont is rossz érzéssel olvassa az ember: „Kontraposztban álló, fejét kissé balra hajtó, csukott szemű, félig nyitott szájú, borotvált, meztelen fiatal lány” – így kezdődik a mű leírása. Molnár Csilla szobra számos máig aktuális kérdést feszeget: a test művészi kisajátítását, a késő Kádár-kor (és a jelen) szexizmusát, a személyiségi jogok tiszteletben tartásának hiányát, a hatalmi helyzettel való visszaélés jelenségeit.
Páldi Lívia szerint „a mű bemutatásának alapvető része a készítés konfliktusokkal és botrányokkal terhelt történetének kritikai vizsgálata”. Nem hagyhatók figyelmen kívül olyan kortárs politikai és társadalmi mozgalmak sem, mint a MeToo vagy a Black Lives Matter (BLM), és nem lehet ugyanúgy beszélni bizonyos témákról, mint akár öt évvel ezelőtt. A jelenhez közeledve megváltozik a környezet, amelyben a művek értelmezhetők, ennek ellenére sokszor tovább öröklődnek olyan megközelítések és értelmezések, amelyek figyelmen kívül hagyják, hogy a női test és a szépség témájával kapcsolatos kulturális közbeszéd számos kritikai szemponttal gazdagodott.
Fotók egy szexlapban
Ezért is tette ki, ahogy korábban megírtuk, a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár azt a Facebook-posztot, amely arról szól, hogyan is készült a Magyarország szépe 1985-95. című szobor, válaszul a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) bejegyzésére, amely pusztán esztétikai szempontból elemezte a művet, sőt még az elkészítésével okozott szenvedést is. „Molnár Csilla szobrának testtartása egyrészt a vértanú szentek szenvedését és fájdalmát idézi föl, de érezzük benne a szépségért való szenvedést, és a mű elkészítése során keletkezett testi fájdalmat is” – szólt a MNG képpel is illusztrált posztja, amelyre aztán felháborodott kommentek sokasága érkezett, hiszen egy öngyilkos lányról tettek ki meztelen szobrot, a bejegyzést ezért néhány nap múlva törölték.
„Pauer a szépségverseny több résztvevőjéről is készített gipszmintát. A mintavétel sok szempontból bántalmazónak minősülő, fizikai kontaktussal járó folyamatát Dér András és Hartai László 1986-os, Balázs Béla Stúdióban készült dokumentumfilmje, a Szépleányok örökítette meg” – írta a Fővárosi Képtár. A meztelenre vetkőztetett fiatal nőket két fotós (Bacsó Béla és Fenyő János) a versenyt rendező Magyar Média engedélyével „dokumentációs céllal” végig fotózta, a képek később egy nyugatnémet szexlapban jelentek meg. „Az egyre erősebb nyomás, a médiának és a szponzoroknak való kiszolgáltatottság nem kis részben felelőssé tehető Molnár Csilla Andrea tragikus haláláért” – olvasható a Képtár posztjában.
A Magyar Nemzeti Galéria bejegyzése valójában újrahasznosított poszt volt: egy 2018-as esemény kapcsán íródott bejegyzést ismételt meg szóról szóra, amikor egyetlen estére, a Múzeum+ TEST című eseményre kihozták a szobrot a látogatók elől elzárt folyosóról a Kupolacsarnokba, de míg öt évvel ezelőtt nem érkeztek felháborodott kommentek, addig a reposztolt bejegyzést szétszedték. „Nem lehet egy szöveget öt év múlva ugyanúgy kitenni – mondja Páldi Lívia –, mert azóta nagyon sok minden történt a szakmában és a tágabb kulturális-társadalmi közegben, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ennek ellenére bizonyos kérdésekkel kapcsolatban lassan változik a szakmai gondolkodás.”
Se szépség, se királynő, se választás
Amennyire ambivalens a szobor megítélése, annyira nem látunk a mai napig tisztán a 1985-ös szépségversennyel kapcsolatban sem. Bár a tanúk egy része, például a gipszmintavételt végig fotózó Fenyő János, vagy maga az alkotó, Pauer Gyula már nem él, vannak olyan résztvevői a történetnek, például Várszegi Gábor akkori Fotex-vezér, vagy a szintén zsűritag Ernyey Béla színművész, Frenreisz Károly zenész vagy Keveházi Gábor balettművész, akik sokat tudhatnak a körülményekről, amely a tragédia okaira is rávilágíthat.
Az Artportalon 2019-ben megjelent egy hosszú beszélgetés Hartai Lászlóval, a Szépleányok című dokumentumfilm társrendezőjével. Az interjú Eperjesi Ágnes és Oltai Kata Érezze megtiszteltetésnek című kiállításához kapcsolódott, amelyet a budapesti Fészek Galériában rendeztek meg, és amelynek középpontjában az 1985-ös szépségversenyt állt: a kísérőszöveg szerint a szocializmusban sem a szépség, sem a királynő, sem a választás szavak nem lehettek azonosak önmagukkal, jelentésük nagymértékben megváltozott.
Az interjúban Eperjesi Ágnes és Oltai Kata felvetik Hartai Lászlónak, hogy a szépségversenyre 16 év volt a jelentkezési korhatár, amire […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!