Ünnepelni gyűltek össze a kultúra szerelmesei a színházi világ varázslatos képviselői miatt szombat délután, 2024. szeptember 21-én a Halhatatlanok sétányán. A szikrázó, őszi napsütésben mindenki arra volt kíváncsi, ahogy az Operettszínház előtt a Halhatatlanok Társulatának újabb nyolc tagja cipőtalplenyomatát avatják fel.
„A mai nappal immáron 140 szeretett művész lábnyomát őrzik a díszkövek” – mondta köszöntőbeszédében Rónai Egon, az ATV műsorvezetője, az esemény házigazdája. Megjegyezte, hogy Budapesten vagyunk, ahol a főváros pénzügyi gondok és a természeti katasztrófák közepette is támogatja az eseményt.
19
Rónai Egon után Karácsony Gergely főpolgármester vette át a szót.
Árvíz van, de itt szép az idő. Ez is Budapest sokszínűségét, sokféle arcát mutatja. És nemcsak az utakkal vagy hidakkal, hanem a művészeti teljesítményekkel, karizmatikus előadókkal is, akik a lábnyomukat itt hagyják nekünk örökre. Ők sokat tettek azért, hogy Budapest és az ország kulturális élete sokszínű és elragadó legyen
– fogalmazott a főpolgármester.
Szinetár Miklós Kossuth-díjas rendező, a Halhatatlanok Társulata kuratóriumi elnöke azt mondta, hogy előző nap Voltaire Candide-jét olvasta, ami arról szól, hogy ez a világ a létező világok legjobbja. Jól tudja, hogy az elmúlt nyáron tönkrement a klíma, sokan haltak meg a melegtől, most pedig árvíz van, Budapesten is, ugyanakkor műveljük kertjeinket, és „foglalkozzunk azzal a kevés vagy sok örömmel, ami adatik. Műveljük kertjeinket, ünnepeljük a halhatatlanokat, a nagyszerű művészeket” – hangsúlyozta.
Jutalomfalat az élettől
Az ünnepélyes eseményen megható jelenet szemtanúi lehettünk, ahogy minden örökös tagot a színpadra szólítottak. Lőrincz Katalin táncművész elmondta, amikor erre járt, és lenézett, mindig arra gondolt, milyen szép és milyen csodálatos embereken taposhatunk itt nap mint nap. És ez most jólesik neki. Csarnóy Katalin táncművész örömét fejezte ki, hogy a közönség emlékszik a munkájára.
Már régóta koptatom ezeket az utcákat, és a művészi pályám beteljesüléseként élem meg, hogy a lábnyomom itt maradhat. Meg vagyok hatva
– mondta a táncművész.
Für Anikó színművész úgy véli, ha az ember szereti a munkáját, nem számít elismerésekre. Azért kel fel, mert adni akar valamit, de […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!