Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Rendhagyó beszámoló következik. Olyan írás, amely nem spoilerezik, hogyan is tehetné, hiszen a Hunyadi című sorozatról van szó, és bár az első részt 2025. március 8-án este a TV2 levetíti – 9-én este a másodikat –, nem volna fair elárulni, hogy a sorozat miként mutatja be a törökverő hadvezér, Hunyadi János és kortársainak életét. Amit azonban mindjárt az írás elején elárulhatunk, az az értékelés. Azt is elmondjuk, miért, s hogy – az első öt részt látva – miért 9,6 a tízből.
9,6/10
Nem végre, hanem így. Így kell televíziós sorozatot készíteni. Minden benne van, ami a képernyők elé tapaszt.
- Operatőri munka – 10.
- Vágás – 10.
- Díszlet – 9.
- Kosztüm – 10.
- VFX – 9.
- Rendezői munka – 10.
- Zene – 10.
- Színészi játék – 9.
- Forgatókönyv – 9.
- Hang – 10.
Ezek csak a főbb szempontok, de egy sorozat ereje ezek nélkül mit sem ér. Ha valaki megnézi a Hunyadi János életéről szóló – Bán Mór regényfolyama alapján készült – televíziós sorozatot (eredeti címén: Rise of the Raven), és szakmai szemmel nézi az epizódokat, a lelke mélyén alighanem azt mondja majd, hogy végre…
- Pedig fontos kimondani, hogy nem végre, hanem így. Így kell televíziós sorozatot készíteni.
Hunyadi nem lesz mindjárt hős
Már az intró is letisztult, átgondolt, kellően heroikus történetet sejtet, hozzá a zenei világ is egyszerre sugallja azt, hogy emberi drámák sorozata következik, ember és ember, ember és istenek csatájának leszünk szemtanúi. Itt nem pusztán a törökverő heroizálása van terítéken, hanem a magyar és európai történelemnek eleddig méltatlanul elfeledett, vagy kevés figyelmet kapott eseménysorozatába kapunk betekintést, amelynek középpontjában nem más áll, mint Hunyadi János, a leendő I. Mátyás magyar király édesapja.
A televíziós filmsorozat nem akar változtatni azon a történelmi ténysorozaton, amelyet minden magyar iskolás ismer, vagyis az események megállíthatatlanul haladnak Nándorfehérvár 1456-os ostroma felé, ahol is Hunyadi János és serege megálljt parancsol az Oszmán Birodalom terjeszkedésének, és hetven évre viszonylagos békét hoz mindenkinek, aki a Kárpát-medencében él.
A sorozat azokat a szereplőket mutatja be – fontos megjegyezni, hogy a tízből mi is csupán az első öt részt láttuk –, akik meghatározták a valós történelmi eseményeket. Vagyis aki arra számít, hogy mint például a Disney esetében előfordul, hogy például A Notre Damme-i toronyőr végkimenetele némileg boldogba fordul, az csalódni fog. A Hunyadi-sorozat véresen komolyan, hús-vér valóságában mutatja be a hősök, áldozatok és csalárdok sorsát. Olyan jellemfejlődéseknek lehetünk szemtanúi, amelyben, szerencsére, Hunyadi Jánost sem láthatjuk azonnal hősként.
No de menjünk sorjában…
Sorozat a szemünk előtt
Garas Dániel operatőr egészen kiváló munkát végez. Bár a XXI. századi filmiparban megszoktuk már, hogy trükkök százait vetik be csak azért, hogy a vizuális élmény még nagyobb legyen – ettől a Hunyadi sem mentes, és a VFX a sorozat nézése közben szinte tökéletes illúziót teremt –, az egészen pazar képi világban mégis hangsúlyt kap a filmművészet lelke, nevezetesen a fény és árnyék hatása. Ha ez nem volna, az érzelmek sem merülhetnének mélyre. A Hunyadi esetében ez a munka nagyon is elvégzett és eredményes.
A díszlet, különösen a belső terek ábrázolása olykor hordoz némi sterilitásélményt, máskor meg annyira, de annyira lepusztultan valóságos, hogy szinte érezni a helyszínek sáros-véres, párás szagát. A korstílus építészeti ábrázolása olykor mintha előrébb húzná a magyarországi reneszánsz kibontakozását, de ez a történetvezetés hatásában mintsem csorbít a cselekmények menetén.
A ruhák mélyek és színesek, látunk mindent, díszeset és rongyosat is, jól kifejezik viselőjük jellemét és hangulatát. A hangeffektek kellően élményszerűen loccsanósak, koppanak, csörögnek, dobolnak és surrannak, a maszkmesterek is apait-anyait beleadtak, hogy azt érezzük, minket most visszavittek a középkornak abba a szakaszába, ahol ha egy közösség nem vigyázott, hamar felütötte fejét egy-egy járvány.
Rendezők, ölek és izomzatok
A Hunyadi-sorozatot négy rendező jegyzi. Robert Dornhelm, Nagypál Orsi, Szász Attila és Lengyel Balázs. A sorozat első két epizódja Dornhelmé, a következő három Nagypálé. Az első két rész lassabban kibontakozó, építkező szakaszában a tempó nem mondható rohanósan pörgősnek, de ez semmit nem vesz el a sorozat élményéből, hiszen most ismerjük meg a szereplőket. A Nagypál-hármas azonban iszonyat gyorsan beránt minket a a XV. század világába, a szereplőknek gyakran már elegendő a szemüket villantani, hiszen karakterüket már ismerjük.
Erre csak ráerősít az a vágói csapatmunka, amely kiválóan segíti az elénk táruló élmény befogadását, észrevétlenül vezeti a tekintetet és a lelket a lassan hősökké, áldozatokká és csalárdokká formálódó szereplők életének bemutatásakor.
A csatajelenetek pedig egészen lélegzetelállítóak. Aligha való azoknak, akik szerint a világ szép és jó, és minden ember lelkében lepkék rebbennek virágól virágra. A csata az csata, a kard és a pallos éles, a nyílvessző surrog. A vér meg folyik.
Itt érdemes némi kitételt tenni, hiszen a barbár erőszak, a legbensőbb emberi gonoszság ábrázolása mellett az érzéki érintések is szerepet kapnak, még akkor is, ha azok nem feltétlenül a mai magyar Alaptörvény bötűi szerintiek, de az ember, a középkor – és különösen a történelem már csak ilyen. Egy biztos, a fedetlen női keblek és takarásba bújt vénuszdombok, valamint a jelentősen kidolgozott férfi felsőtesten az anatómiailag jól kivehető izomcsoportok látványától bódulatra vágyó nézők megtalálják számításukat. Amikor Dornhelm rendez, kicsit több van az előzőből, amikor Nagypál, némileg az utóbbi erőteljesebb.
Gálffi László pazar Zsigmond
Azt tudjuk, hogy az alkotók úgy szerették volna, ha a nemzetközi együttműködésben készült Hunyadi-sorozat minden szereplője a saját nyelvén beszélne. Ez egyrészt jó abból a szempontból, hogy ezzel azonnal megnyitották a film esélyét egy mintegy 380 millió főt számláló piac előtt, másrészt minden nemzet, amelyik ebben részt vesz, a magáénak érezheti Hunyadi János történetét.
Ez azt jelenti, hogy
- a magyarok magyarul, a szerbek szerbül, az olaszok olaszul, a törökök törökül, az osztrákok németül beszélnek, a csehek csehül, vagyis cseh nyelven.
Hogy aztán az országok forgalmazói feliratozzák-e, vagy szinkronizálják a szereplőket, legyen az ő dolguk, a magyar verzióban a felirat működik, nem is akárhogyan. Ettől érezni ugyanis azt az eredetiséget, amely külön ízt és hangulatot ad minden szereplő tettének és cselekedetének.
II. Murad szultán megformálója Murathan Muslu bár Ausztriában született […] A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE! *Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!