Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „A nincsből nem tudok adni. Ha az alapítvány nem kapja meg a szükséges forrásokat, nem tudunk mit továbbosztani. 2024-ben az egyharmadát sem kapta meg az alapítvány azoknak a forrásoknak, amelyet a kormány erre az évre kormányhatározatban rögzített.”
Ezt Demeter Szilárd, a Magyar Kultúráért Alapítvány elnöke mondta az Indexnek. Arra reagált, hogy a magyar nyelvű folyóiratok támogatási rendszerét is érinti az Orbán Viktor miniszterelnök által aláírt 130 pontos határozatcsomag, ami azt jelenti, hogy
1 milliárd 800 millió forintos többlettámogatástól esett el a szcéna.
De miért fontos szereplő a Magyar Kultúráért Alapítvány a történetben? Röviden azért, mert a szervezet lebonyolítóként vállalta, hogy megpróbálja a szakmaiság legtágabb értelmében minél szélesebb körben teríteni az állami forrást. Demeter Szilárd felidézte, hogy a nyomtatott és online folyóiratok támogatásának fő forráshelye 2021-ig a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) volt, amelynek kuratóriumaiban szakmai, miniszteri és MMA-delegáltak ülnek. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma csak egyedi támogatást nyújtott. 2021-ben viszont pluszban létrejött egy nagy keret a folyóirat-kultúra feltámasztására, amit a Petőfi Irodalmi Ügynökség (azóta Petőfi Kulturális Ügynökség) kezel, az általa felállított kuratóriumok ítélik oda a támogatásokat a lapoknak: működésre, projektekre, illetve képzésre.
A 2020. november 17-i Magyar Közlönyben megjelent 1805/2020. számú kormányhatározat a folyóiratok támogatásának átalakításáról, annak szükségességéről szól. Ennek kapcsán a 2021. évi költségvetésben 1 milliárd 800 millió forint többletforrás biztosításáról rendelkezik „művészeti tevékenységek és egyéb feladatok támogatása jogcímcsoport” javára.
Demeter Szilárd elmondta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kezdeményezésére ezek alapján jött létre támogatási rendszer nem csak a kiemelt, nemzeti jelentőségű folyóiratok számára.
Egészen addig, amíg az MKA megkapta a kormányhatározatban rögzített források jelentős részét, addig nagyjából minden normálisan működött. Folyóirat-kuratóriumok alakultak, amelyekbe mindenki tudott tagokat delegálni. Mindenki boldog volt, és a támogatási forrásokkal úgy éltek, ahogy lehetett
– tette hozzá.
Súlyos helyzet elé állítva
Az ügyben mértékadó és jelentős magyar nyelvű szépirodalmi folyóiratok vezetőit is megkerestük. Először arról kérdeztük őket, mit szólnak a határozathoz, és hogyan érinti a működésüket. Ágoston Zoltán, a pécsi Jelenkor folyóirat főszerkesztője lapunknak azt mondta, hogy a határozatnak természetesen nem örül. Érti, hogy az államháztartás nehéz helyzete miatt kényszerült rá a kormány a megszorításokra, de „vajon hány olyan ágazati büdzsé akadna, ahonnan az 1,8 milliárd forint elvonása nem válna élet-halál kérdéssé”?
Ez a döntés a Jelenkort egészen súlyos helyzet elé állítja, az amúgy is alulfinanszírozott folyóirat megjelenését teszi kétségessé. Nélkülözhetetlen része volt az elmúlt négy évben a Jelenkor költségvetésének, mivel – szemben az NKA-támogatással – bérekre is lehetett fordítani
– mondta Ágoston.
A debreceni Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat főszerkesztője, Szirák Péter szerint az irodalmi folyóiratok szűkös forrásokból működnek, s ez a mostani határozat még jobban megnehezíti a helyzetüket. „Az Alföld működésének fontos forrása a most elmaradó MKA-pályázati kiírás” – fogalmazott Szirák, hozzátéve, hogy a működési alapot náluk az NKA- és az önkormányzati támogatás adja, ezekhez rendszerint tavasz végén, illetve a nyár folyamán jutnak hozzá, így
az MKA-pályázat abban segített, hogy az első félévi megjelenéseket is tudtuk finanszírozni. Vagyis ez a támogatás számunkra nem »többlettámogatás«, hanem az alapműködésünk folyamatosságának biztosítéka. Ennek híján nagyon nehéz lesz.
Vida Gábor, a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője lapunknak azt mondta, hogy a szépirodalmi folyóiratok a támogatási hierarchia alján vannak, és nem igazán látja, hogy a magyar kormány mit csinál. A Látó e tekintetben jó helyzetben van, az elmúlt két évben sikeresen pályáztak. Úgy véli, azok a szerencsés intézmények Erdélyben, amelyeknek román állami vagy állami forrásokból működő fenntartója van, mint például az önkormányzatok. Bár sokszor ez sem elég, mert
„a román állam ugyanolyan rabló, mint a magyar. A támogatásból az intézmény megvan alapjáraton, de nem tud belőle fejlődni. Mint amikor van egy autód, bekapcsolod, burrog, de nem megy előre”.
Esetükben ugyanez van, a fizetések, a rezsi és a megjelenés kijön belőle, de a postaköltség vagy az internet sokszor már nincs benne. „A magyar támogatási rendszer valamennyi lapszámot minden hónapban megvesz tőlünk, de áron alul. Nem érdekli őket, mennyibe kerül az előállítás. A Látó 650 példányban jelenik meg havonta, amelynek felét, vagyis 340 darabot felvásárolja a Kello Könyvtárellátó, de áron alul.”
Ezeknek a lapoknak nincs energiájuk és pénzük arra, hogy az újságosbódékban és a postai terjesztésben részt vegyenek, mert hatalmas pluszköltséggel jár. Miközben ezek olyan működési költségek, amelyek nélkül nincs folyóirat
– mondta Vida Gábor, aki problémásnak tartja, hogy a támogatókat ezek nem érdeklik, ezért az állandóan változó járulékos költségeket ki kell gazdálkodni. „De így még az éves költségvetést is nehéz megtervezni.”
A nincsből nem tud adni
Szirák Péter úgy véli, hogy a magyar nyelvű folyóiratok enyhén szólva sincsenek könnyű helyzetben Magyarországon. Miközben a magyar irodalmi kultúra – immár több mint kétszáz éve – alapvetően folyóirat-kultúra, a nemzeti közösség nyelvi-kulturális fennmaradásának egyik záloga, aközben a lapok érdemalapú finanszírozása kevéssé megoldott. „Pedig a szellemi autonómiájukat váltig őrző, a tehetséggondozásban, az anyanyelvi kultúra fennmaradásában kiemelkedő teljesítményt nyújtó folyóiratok művelődésünk kincseit jelentik. Bizonyára lehet irodalom és […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!