Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Müller Péter Sziámi az Indexnek adott interjújában többek között arról beszélt, hogy
- megfordult-e a fejében, hogy nem veszi át az egyik legmagasabb állami kitüntetést,
- mire a legbüszkébb az elmúlt évtizedek munkásságából,
- hogyan őrizhetjük meg gyermeki énünket,
- mi a legnagyobb társadalmi probléma Magyarországon,
- mi ad okot a legnagyobb optimizmusra,
- mit várhatunk tőle a közeljövőben.
Mikor és milyen formában tudatták önnel, hogy munkásságát Kossuth-díjjal jutalmazzák?
Pár hete levélben.
Megfordult a fejében, hogy nem veszi át az egyik legmagasabb állami kitüntetést?
Az nem, dehogy is. Pocsék és értelmetlen gesztusnak gondolnám. Nem hiszek az ünneprontásban –
az Ünnep mindig erősebb, mint a rontás.
Felhőtlenül örülök a megbecsülésnek, nem járnak a fejemben hülyeségek. 70 éve alkotok különböző művészeti és kulturális ágakban, ez a díj pedig szinte kortalan, hiszen még ennél is régebbi – 75 éves, rezsimeken és korszakokon átívelő elismerés.
Ne hagyjuk megölni magunkban a gyermeket
Sokoldalú művész, mire a legbüszkébb az elmúlt évtizedekből?
A családomra. És arra, hogy soha semmit nem a jutalomért csináltam, hanem a tevékenységből fakadó önfeledt örömért.
Egy korábbi interjújában a gyermeki én fontosságát hangsúlyozta. Milyen módszerrel őrizhetjük meg gyermeki énünket?
Az elmúlt két évben Magyarország jóval több, mint száz szegény sorsú kistelepülését jártam be a L.O.R.C.A alapítvány szervezésében Romano Dromos zenészbarátaimmal. Foglalkozásokat tartottunk a gyerekeknek, zenéltünk, dalt írtunk közösen. Mindenütt elmondtam, amiről fentebb szó esett: törekedjenek arra, hogy olyan dolgokkal töltsék az életüket, amit szeretnek, akkor is, ha nehéz így hangolni a dolgokat.
A legtöbb tevékenységet lehet szeretni – ezt nem csak művészként mondom, hanem ex-kubikosként, tengeri halászként, kézbesítőként is. A lényeg, hogy „úgy legyünk, ahogy lenni kell”, játékosan, mámoros odaadással az élet minden jó megnyilvánulása iránt. Ne hagyjuk megölni magunkban a gyermeket.
Minek tartja magát elsősorban? Költőnek, előadónak, rendezőnek vagy kultúraszervezőnek? Külön lehet-e ezeket a „szerepeket” választani?
A költészet három éves korom óta az állandó főtevékenységem és állapotom. Színházban nőttem fel, és felnőttként került fontos szerepbe nálam először a film- és a színházi rendezés majd a rockzene, végül a fesztiválok és más kulturális események kitalálása, szervezése, ahogy a tanítás is – viszont mindezekben a dolgokban alapvetően „költőileg lakozom”. A dalszövegek mellett rengeteg gyerekversem, színdarabom, fordításom is született az évek során.
A részvét hiánya
A Kossuth-díja miatt nyílvánvalóan még nagyobb figyelem fog hárulni önre, ezért muszáj megkérdeznem, hogy mit tart ma a legnagyobb társadalmi problémának Magyarországon, illetve milyen folyamatok adnak a legnagyobb optimizmusra okot.
Erre nem igazán tudok röviden válaszolni, sőt, hosszabban is, csak akkor, ha nagyon kérdeznek. Úgy vagyok vele, mint Carl Gustav Jung, akit a múlt század egyik legfontosabb gondolkodójának tartok. Ő ugyanerre a kérdésre azt válaszolta, hogy nem érzi magát elég okosnak ahhoz, hogy hozzászóljon a világ állapotához, de az biztos, a hogy a sötétség erői még sosem álltak ilyen közel ahhoz, hogy […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!