Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Hosszú bejegyzésben fejtette ki véleményét Dér András a Facebookon. A rendező szubjektív levezető írásként hivatkozott a posztra.
„Győzött a kíváncsiság, és megnéztem a filmet. A FILMET. Mentségemre legyen mondva, hogy előbb a Kálmán-napot, és csak utána. A Művészben. Hajdu filmjén kb. 70-en voltunk, a másikon 10-en. Nem szeretnék belemenni a Most vagy soha! keletkezési körülményeibe. Arról nagyon sommás véleményem van. Most a film tartalmi, esztétikai, filmnyelvi, dramaturgiai, kompozíciós elemeiről szeretnék dumálni, illetve összevetném az alkotók egy fontos kijelentésével, idézem: »az a küldetése, […] hogy orientáljon, átadjon egy életérzést az adott korról, hogy megszólítsa a fiatalokat, hazaszeretetet ébresszen, hasson az emberekre, és felemeljen«” – kezdte az elemzést.
Jónak indul, aztán elvérzik
„Nem térek ki a megrázóan magas költségvetésre sem, amit egy kezdő filmes csapat kapott (az operatőr kivétel). Milyen szakmai referenciák alapján ítélte meg az NFI ezt az összeget? Ezt sem firtatom. Elhatároztam, hogy nem fogom számonkérni az alkotókon a történelmi hitelességet, ha meglepnek egy izgalmas kosztümös kalandfilmmel. Elárulom, hogy nagyon szeretem a kardozós, lovaglós, szerelmes történelmi filmeket. Fekete tulipán, Zorro, […] Sára Sándor: 80 huszár, Kardos Ferenc: Trombitás és persze Várkonyi Zoltán filmjei” – folytatta.
Dért az első pár perc (a Peaky Blinders ismerős színvilágának homályában való verekedés) beszippantotta, a jelenetnek felütése volt, bár a dramaturgiailag késleltetett ok-okozati megoldás nyitjára ekkor még nem jött rá. Először a főszereplők igazoltatása zökkentette ki a flow-ból. A mesefilmes megoldást nagyon hiteltelennek látta,
de erről csitt, mert még Hermann Róbert sorsára jutok, pedig én sem történész, sem Széchenyi-díjas sem vagyok
– utalt Hermann Róbert Széchenyi-díjas történész az Indexnek adott elemzésére, amiért a szakember kapott hideget-meleget.
„Valahogy ettől kezdve ez a tökéletesen ritmustalan film ebben következetes maradt. Egy jobban sikerült akciójelenet után egy bohózat, operett vagy teleregény stílusú jelenet következett. Olyan érzésem támadt, mintha hárman rendezték volna a filmet, mindenki tolta a kedvenc műfaját. Igazi zsánerorgia részese lehettem volna, ha… de ez nem Tarantino Becstelen brigantykja, bár más kontextusban felmerült bennem” – vetette össze a két mozit Dér.
A rendező szerint az igazi mélypontot a legfontosabb jelenetnél, a Pilvaxban éri el a film,
amikor is a biliárdasztal tetejéről hangzik el […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!