Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Egy hangulatos, élettel teli délolasz kávézóban cappuccinót szürcsölök. A mortadella és prosciutto intenzív illata a parmezánéval keveredik. A rádióban egymás után adják az idei Sanremói Dalfesztivál legjobb dalait, miközben csak egy kőhajításnyira vagyok a Néprajzi Múzeumtól. Még nem jártam itt, ezért is örülök, hogy Dobri Dániel zeneszerző javaslatára ideszerveztük az interjút. „Ez egy délolasz kis sziget Budapest közepén, Nápoly környéki tulajokkal, azt hiszem, Salernóból” – mondja mosolyogva.
Nem tehetek róla, egyből Márai Sándor jut eszembe, és az, hogy 13 évig ott élt a feleségével, Lolával. A magyar író emlékét szobor őrzi a salernói tengerparti sétányon, csodás környezetben. Dobri is nagy Márai-rajongó, néhány évvel ezelőtt eldöntötte, hogy a San Gennaro vére című regényéből operát akar írni: egyelőre egy librettó született, az előbbi ugyanis a jogok és a jogörökösök miatt nehezebb ügy.
Dobri a San Gennaro vére-projektet tehát egyelőre félretette, mert jelenleg élete első nagyoperáján dolgozik. Meg sem lepődünk, hogy ez is olasz téma. „Szerb Antal Utas és holdvilág című klasszikusa ihlette. Rájöttem, ez a legkézenfekvőbb operatéma, ami csak létezik, nem értem, eddig hogy nem jutott senkinek eszébe” – fogalmaz az Alba Regia Szimfonikus Zenekar 33 éves művészeti vezetője, akinek meghatározó gyerekkori olvasmányélménye Szerb Antal regénye.
Ki Dobri Dániel?
Dobri Dániel Artisjus-díjas és Istvánffy Benedek-díjas zeneszerző évek óta aktív résztvevője a magyarországi és az európai kortárs zenei és színházi életnek. 2009 óta több mint hatvan színpadi mű zenéjét szerezte, koncertdarabjait rendszeresen előadják Magyarországon, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Romániában, Szerbiában, Szlovákiában és Törökországban. 2021 óta a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar kortárs művészeti vezetője, 2024 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzéstanára.
De honnan ered az Olaszország-szenvedély? Dobri Dániel esetében ez nem gyermekkori dolog, hanem a zeneakadémiai tanulmányaihoz köthető. Elsőéves hallgató volt, amikor az akkori barátnőjével életében először nyaralt Rómában, körülbelül egy hetet, és azt érezte, hogy iszonyat tömény európai kultúra szakadt rá, amelyet szinte fel sem tudott dolgozni. Elhatározta, hogy ide még vissza kell térnie, egyszer hosszabb időt akar eltölteni Rómában, hogy minden áldott nap betérhessen a Sixtus-kápolnába, csak bámulni a plafont egy órán át. És összejött, a Zeneakadémián ugyanis elnyert egy ösztöndíjat.
A Római Magyar Akadémiával való együttműködés pedig annyira jól sült el, hogy egy koncertsorozat és egy színházi bemutató is létrejött.
No meg olasz zenei kapcsolatokkal gazdagodott, amelyeknek köszönhetően később rendszeresen visszajárt dolgozni. Azóta évente több megkeresés, felkérés érkezik az olasz fővárosból, ezért a nyelvtanulásra is ráült. Már perfektül beszéli a nyelvet, „bármikor kitárgyalom a szemüket”, mondja nevetve, és megszervez bármit, igaz, az utóbbival rendre akadályokba ütközik.
Nehéz elérni, hogy ütemben folyjon a munka, minden az utolsó pillanatban, valóságos káosz közepette valósul meg. Ez itthonról nézve idegesítő, de amikor ott vagyok, rájövök, felesleges stresszelnem, mert úgyis magától kialakul minden. Egyszerűen ez van a levegőben
– fogalmaz Dobri, hozzátéve, hogy ez a mentalitás szöges ellentéte a magyarénak, szóval kívülről nézve nehéz lehet megérteni. Ezt továbbgondolva arról kezdünk beszélgetni, milyennek látja az olasz klasszikus zenét a magyarhoz képest, milyen különbségeket tapasztal, érzékel.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!