Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ötvenöt esztendeje jelent meg a King Crimson bemutatkozó lemeze, a The Court of the Crimson King, amelyet azóta a progresszív rock egyik kulcsalbumaként tisztelnek. Dacára, hogy a zenekar több ízben felülmúlta debüt korongját, s hogy a Nice, a Jethro Tull vagy a Van der Graaf Generator előbb jelentettek meg progrock lemezt.
A King Crimson karrierje szédítő gyorsasággal ívelt a csúcs felé. 1968-as megalakulásukat követően a következő esztendő februárjában megtartották bemutatkozó koncertjüket, majd július 5-én, a Rolling Stones előzenekaraként léphettek a Hyde Park színpadára úgy félmillió néző előtt.
Olyanok társaságában, mint a Third Ear Band (nagyon elvont improvizációs muzsika, szimfonikus és etno hangszerekkel), a Screw (nagylemez nélküli pszichedelikus bluescsapat), Alexis Korner (a brit blues atyja), a New Church (szintén bluesalapú pszichedelikus muzsika), a Family (akusztikus és elektromos hangszerek, rock, blues, folk egyvelege, az énekes Roger Chapman, Mike Oldfield Shadow on the Walljának előadója).
A buli előtt két nappal halt meg Brian Jones. A Stones kreatív muzsikusának emlékére Mick Jagger sok száz fehér lepkét eresztett szabadon. Erre emlékeztet a Hobo Blues Band Rolling Stones Blues dalában:
Meghalt a gitáros, felszállt ezer lepke. / Első volt a sorban, és még hány követte! / Túlment a határon. Vajon miért tette? / Mit hozott a fű? Mit adott a tű?
A Crimson műsorából három nóta rákerült az első lemezre, a 21st Century Schizoid Man, az Epitaph és az In the Court of the Crimson King. Ez utóbbit Ian McDonald és Peter Sinfield írta korábbi, Creation együttesük számára.
Donavon Get Thy Bearings számát már játszották a Hyde Park előtt egy BBC élő sessionkoncerten. A Mantra majd az Epitaph koncertalbumon kap helyet, hasonlóan a Marshoz és a Travel Weary Capricorn kompozíciókhoz.
Pszichedelikus zenéből a progresszív rockba
Lépjünk hátra kicsinyt, s szemléljük meg, milyen mozgások jellemezték az éppen kialakulóban lévő progresszív rockszíntér 1968–69-es évadát. A Pink Floyd Syd Barrett pszichedelikus muzsikájáról áttért az improvizatív progresszív zenére. A Nice a Revorver utáni Beatles hangulatában fogant bemutatkozó lemezén már szerepel Keith Emerson Rondója, a B oldalt pedig egyetlen szvit foglalja el. Zongora és Hammond-orgona hangszerelése az Emerson, Lake & Palmer stílusát vetíti előre. A Procol Harum első bluesos korongja után szintén egy szvittel rukkolt elő. A Yes ugyancsak a pszichedelikus stílust hagyta maga mögött, s kezdett szimfonikus zenekari kísérletekbe. Míg a Genesis beates hangulataiba kevert pszichedelikumot.
A Van Der Graaf Generator rálelt stílusára, ami tulajdonképpen Peter Hammill világa. A Jethro Tull a blues jegyében fogant első albumával kész volt. Ám a következő lemezen Ian Anderson olyanokat produkált, amely dalok mai napig kötelező koncertszámok: New Day Yesterday, Bourée, Living in the Past, Sweet Dream.
Rövidebb, vázlatszerű kompozíciói után a Soft Machine nagylélegzetű, fúvós brasszal gazdagított muzsikát produkált. A Caravan debüt anyaga erősen hajaz a Pink Floyd második lemezére, így a banda hasonlóképp váltott a pszichedelikusból progresszív rockra. E két utóbbi csapat a canterburyi szcéna meghatározó zenekara, amely szcénából szökkent szárba a brit progrock.
A két Giles és Fripp
Robert Fripp gitárfenomén 1967–68-ban még egészen más zenét művelt, mint egy esztendőre rá. A Giles, Giles & Fripp single lemezein Michael Giles dobossal és Peter Giles basszusgitáros-énekessel olyasmit produkáltak, akár a Doors a The Soft Parade albumán. A fúvós brasszok az amerikai bandát, Fripp dzsesszes szólói, gitárosát, Robby Kriegert idézik. A produkció szvinges groove-okra épül, amolyan Django Reinhardt – Stéphane Grappelli felelgetős rögtönzésekkel, ám itt hegedű helyett zongora szól. Majd a trió kibővült Ian McDonald szaxofonos-fuvolistával, aki a Moody Bluest hallgatva erőltette a Mellotron használatát. (E hangszer a szintetizátorok előtt, felvett hangmintákkal pótolta a vonósokat és fúvósokat.) S voilà, megszólalt a majdani Crimson.
Ehhez persze kellett Greg Lake és Peter Sinfield. Ez utóbbit McDonald hozta szövegírónak az új bandába. […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!