Azok a legjobb műalkotások, amelyeket hosszú percekig néz az ember, és folyamatosan felfedez rajtuk valami érdekességet, új elemet, apró motívumot, esetleg utalást. A Fordított tárgyak keretében kiállított munkák egytől egyig ilyen rétegzett, több síkon mozgó alkotások, holott első ránézésre hétköznapi tárgyak, csetreszek, egyszerű használati eszközök.
A művészet nevében azonban az elsőre kusza kompozíciók rögtön értelmet nyernek, másodlagos, harmadlagos jelentést kapnak, és többlettartalommal felruházott anyagokként tekintünk rájuk attól a perctől fogva, hogy belépünk a Ludwig Múzeum második emeleti kiállítótermébe.
Kell-e a skatulya?
Arthur C. Danto amerikai művészetfilozófus azt a felvetést elemzi, hogy
ha belépünk egy szobába, ami tele van zsúfolva különböző tárgyakkal, vajon szét tudnánk-e választani ránézésre, hogy melyik a műalkotás, és melyik a hétköznapi tárgy.
Danto persze vallja, hogy akkor is fel tudjuk ismerni a művészetet, ha nem feltétlenül rendelkezünk arról szabatos definícióval.
A Fordított tárgyak is ezt a témát boncolgatja, a megfigyelés és a felismerés folyamatát teljes mértékben a befogadóra bízza. Bár a tárlat az elmúlt másfél évtizedben megfigyelhető jelenséget, azaz a kortárs képzőművészetben egyre elterjedtebbé váló hagyományos kézművestechnikák jelenlétének okait és különféle jelentéseit vizsgálja, nem próbál meg konklúziót vonni, inkább a látogató kezébe adja a döntés lehetőségét.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2024/09/08/ludwig-muzeum-forditott-targyak-kepzomuveszet-muveszet/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!