Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Szerencsétlen Józsi bácsi, nem tud védekezni, miközben tényleg jó úton járt” – mondta az Indexnek Németh Balázs, a hadtörténész, fegyvertörténész, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem oktatója a 2021-ben, 94. életévében meghalt Szűcs Józsefről, aki fiatal korától mintegy 50 éven át a mohácsi csata nyomait kereste. Szűcs József lokálpatrióta tevékenységéért elnyerte Mohács díszpolgári címét, valamint halála előtt néhány évvel honvédelmi miniszteri elismerésben is részesült.
A hadtörténész Bertók Gábor régésszel, a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatójával, a múzeum Mohács 500 csatatérkutató programjának vezetőjével és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójával együtt Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem földrajzprofesszorának szavaira reagált, aki korábban lapunknak egyebek mellett arról beszélt, hogy szerinte a Kádár-rendszer „keze” erőteljesen rajta hagyta nyomát a mai Mohács-képen.
„Kellett egy munkás, egy népi hős, akit fel lehetett mutatni a közvéleménynek. A népszerűsítésre Szűcs Józsefet választották ki, és bemutatták, hogy a sátorhelyi tömegsírokat és a szerinte Majsnál fekvő csatateret egy hat osztályt végzett, paraszti származású munkásember találta meg. Ebből azonban semmi sem volt igaz. Szűcs semmilyen, ezeket alátámasztó bizonyítékot nem talált. Amiket állított, nem igaz, teljes téveszme.”
Lövedékek, nyílhegyek, sárba tiprás
Bertók Gábor lapunknak elmondta: „Szűcs Józsi bácsi számos leletet gyűjtött össze, egyebek mellett lövedékeket, nyílhegyeket, sarkantyúkat, amelyek mind a XVI. századból valók.”
Évtizedekig járta Mohács, Sátorhely és Majs környékét, és olyan helyismeretre tett szert, amellyel az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek régészeinek is segítségére volt. Felhalmozott tudásának köszönhető, hogy a mohácsi csata ma ismert tömegsírjainak pontos helyére is ő hívta fel a szakemberek figyelmét
– fogalmazott a pécsi múzeumigazgató, aki megérti, hogy vannak emberek, akik számára zavaró lehet, hogy egy ügybuzgó és lelkes „amatőr” mászkál a kutatók között, de „a több évtizedes terepbejárások során folytatott gyűjtőmunkája nyomán helyes következtetéseket vont le, sőt mi több, 1978-ban Kiss Béla helytörténész-tanár segítségével írásban közzé is tette számunkra is a kutatás alapjául szolgáló megfigyeléseit és következtetéseit”.
Nem áll meg tehát Papék állítása, amely a tényeket figyelmen kívül hagyva igyekszik sárba tiporni egy, a közösségéért sokat tett, köztiszteletben álló ember emlékét, csak azért, mert olyasmikre jött rá kitartó munkával, amire ők nem. Ez számomra érthetetlen
– tette hozzá.
Úgy görbítik a teret, ahogy akarják
De nem ez volt az egyetlen dolog, ami tiltakozást váltott ki a tudományos életben. A Pécsi Tudományegyetem kutatói nemrégiben elsőként az Indexen közölték, olyan felfedezést tettek, amely alapjában segít megérteni, amit eddig a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményéről tudtunk, hittünk. A kutatócsoport vezetői, Fodor Pál és Pap Norbert elmondták, hogy a mohácsi csata helyszínén egy másik korszak összecsapásának tárgyi emlékei találhatók. „Igen, volt ott egy törökellenes »mohácsi« csata, de nem 1526-ban, hanem jóval később, 1687-ben.”
Németh Balázs úgy véli, hogy Szűcs József személyén keresztül próbálják kirúgni Majs alól azt a munkát és lehetőséget, hogy az összecsapás nyomai a XVI. századból származnak.
A másik kutatócsoport úgy görbíti a teret, ahogy neki tetszik. Azt írják, ma már erős bizonyítékokkal lehet alátámasztani, hogy az a mintegy 300, jellemzően kis kaliberű lövedék, amelyeket a Janus Pannonius Múzeum régészei az elmúlt másfél évtizedben ezen a helyszínen gyűjtöttek, egy szpáhi elitalakulatok és dragonyos, valamint vértes ezredek közötti, egyébként kitűnően adatolt összecsapáshoz kapcsolódnak.
Németh megfogalmazása szerint az elsődleges források alapján többségében dragonyosok voltak, majd megjegyezte, előbb érdemes a fogalmat tisztázni, amihez elengedhetetlen, hogy az illető a hadtörténetet is ismerje. Például a csapatnem milyen felszereléssel rendelkezett, s milyen harcászatot űzött. Elmondta, hogy a dragonyos egy lovasított gyalogos katona, akinek hátán van egy 18–20 mm űrméretű gyalogospuska. Felszerelése alapvetően könnyű. Az volt a feladatuk, hogy oda lovagoltak, ahol harcolni kellett, s bár volt kardjuk, de elsősorban puskával, gyalogosan harcoltak. A források is arról tanúskodnak, hogy csatárharc folyt, ami elsősorban puskázást jelent, amelynek célja a harc előkészítése, az ellenség távoltartása volt.
„Azt állítják, hogy ez egy lovassági összecsapás helye. És azt, hogy a majsi lövedékleletek az 1687. augusztus 6-án csatározni előreküldött dragonyosok és oszmán lovasok harcának lenyomatai. Ha ez igaz, úgy nagy mennyiségben 16–18 mm közötti golyókat kellene itt találnunk. Én Zrínyí-Újvár 1664. évi ostromának viszonylatában 506 lövedéket elemeztem, amelynek fele valóban muskétagolyó.”
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!