Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Závada Pál korunk egyik legjelentősebb magyar írója. Regényeiben a történelmi traumák, összefüggések és elhallgatások foglalkoztatják. Ezért is érdekes a Kultúra.hu-n megjelent interjú, amelyben a Kossuth-díjas szerzőt arról kérdezték, hogy az ő családjában volt-e olyan, amiről nem szívesen beszéltek.
Néha bizony kínos volt
Závada Pál hamar világossá tette, hogy a nemrégiben megjelent Pernye és fű című regénye névtelen elbeszélőjének, szereplőjének kölcsönadta ugyan saját szociológiai jellemzőit, de a történetet kitalálta. Csak annyi igaz belőle, hogy a szereplők 1988-ban dokumentumfilmet forgatnak, így ennek interjúi valódiak. Más írásaiban is használja itt-ott a vele történteket, de hangsúlyozta, hogy a saját élettörténetéből nem szokott kiindulni:
Ha rólam kérdez, néha bizony kínos volt, hogy egyetemista koromban jöttem csak rá olyan dolgokra, amelyekről jobb lett volna korábban és alaposabban tudni. Otthon is, de a falumban, Tótkomlóson is nehezen beszéltek a személyes történetekről a háború idejéből, vagy az ötvenes évekből, ezért is jutottam el késve oda, hogy igazán átlássak a hivatalosan hirdetett történelmi verziókon.
A Kossuth-díjas író arról is beszélt, hogy 1956-ról például senkivel sem tudott beszélni, nem ismert senkit, aki akár csak járt volna Pesten akkoriban. Hallotta, hogy az emigrációban megjelent írások erről igazabbat mondanak, de ekkor, a nyolcvanas évek elején még nem jutott hozzá ilyesmihez. „A háború alatt történtekről, a zsidóság sorsáról is keveset tudtam, és ez persze zavart, de nem hiszem, hogy a saját családom hallgatott volna el bármit is, noha nem voltak túl bőbeszédűek.”
Kíváncsiság és szégyen
Závada megfogalmazása szerint inkább arról volt szó, hogy a nagyszülei többnyire a tanyán laktak, a szülei még iskolába jártak, felszínes tudomásuk volt minderről.
Ha kérdezgettem, hogy melyik házban kik éltek és hova tűntek, akkor válaszoltak, de részletekbe menően kevesen ismerték a történteket, hozzájuk pedig csak később, már kutatóként jutottam el. Ez részben kíváncsivá tett, részben viszont fölkavart és egyre inkább szégyennel töltött el, hogy mint szociológus sokfelé interjúztam már, de pont azt nem tudom, hogy otthon mi történt
– fogalmazott a Kossuth-díjas író.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!