Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 
Ebédidő, kellemes félhomály, a szemközti falon Krúdy Gyula – „itt ült” – portréjára leszek figyelmes. Reflexszerűen a Szindbád ikonikus jelenetei pörögnek lelki szemeim előtt. Guszta képsorok, köszönjük Sára Sándornak. A jókedvűen sörözgető szomszédos asztaltársaság hirtelen elcsendesül, méltán elégedett, megérkeztek a velős csontok, a fokhagymás pirítósok. Neves (talán az utolsó autentikus) óbudai vendéglőben ülve várjuk az áprilisban hetvenötödik születésnapját ünneplő Gryllus Dánielt, a több mint fél évszázada muzsikáló Kaláka együttes vezetőjét. A parkolás nyűgjét, bajait hátrahagyva belép, a pincérek tiszteletteljesen bólintanak. „Művész úr!” Törzsvendégnek számít a vendéglőben, múlt héten a feleségével is itt vacsoráztak, mi most ebédelünk, ünnepi étkezésre készülünk.
Leül, a szobahőmérsékletű szénsavmentes ásványvíz mellett dönt, jómagam beérem egy klasszikus limonádéval, már korábban megállapodtunk abban, hogy a böjti időszakra, a közelgő húsvétra való tekintettel legalább az alkoholos italokról lemondunk. Pezsgő és borok nélkül is remekbe szabottan meg lehet ünnepelni egy kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző születésnapját. Kétségtelen, hogy a Kaláka mára intézménnyé nemesült a magyar kultúrában. Eközben az is elvitathatatlan, hogy egyre nagyobb és szélesebb polémia folyik arról, hogy mi a magyar érdek. Patetikus felhanggal: mi megmaradásunk és jövőnk záloga. Ki tudhatná jobban, hogy mi a magyarság legfontosabb érdeke, mint maga Gryllus Dániel, kinek életműve éppen kultúránk, irodalmi hagyományunk ápolására épül, annak elidegeníthetetlen része. Nem lepi meg a kérdésem, sőt mintha ő maga is rendre gondolkodna erről, meglehetősen kész és egész válasza van.
Kányádi Sándor bácsit kell idéznem, aki szerint hazánk az anyanyelv. Mindegy, hogy Erdélyben, Buenos Airesben, vagy éppen Kaliforniában időzünk, mert akkor is magyarok vagyunk. A legfőbb érdek, hogy megőrizzük az anyanyelvünket, ami a gondolkodásmódunkat is determinálja. Ha megőrizzük az anyanyelvünket, akkor megmarad az identitásunk. Összetartozunk általa, és ekkor teljesen mindegy, hol élünk, melyik templomba járunk vagy kire szavazunk, József Attilából és Arany Jánosból csak egy van. A nyelvünk a legfontosabb, hiszen a Gryllusok sem a Vereckei-hágón keresztül érkeztek a Kárpát-medencébe
– mondja nevetve.
Számvetés
Érvei elég meggyőzőek, nem firtatom tovább a sokat hangoztatott problematikát, inkább arról kérdezem, hogy közelgő születésnapja számvetésre készteti-e. Szakmaira feltétlenül. Több mint tízezer koncert van a háta mögött, de most újabb nagy előadásra készül, Gryllus Dániel 75 címmel, aminek a Thália Színház ad otthont.
Felcsendülnek reneszánsz muzsikái, bibliai dalok, Kányádi Sándor jiddis népdalfordításai, az 1997-ben írt Tizenöt zsoltár című album számai, Kaláka-dalok, a koncert második felében pedig a Weöres Sándor A teljesség felé című költői prózája alapján írott dalsorozatot játssza majd el. Illusztris társaságban, hiszen vele tart többek között Sebestyén Márta, Ferenczi György, Szalóki Ági, Palya Bea, Sebő Ferenc, Both Miklós, Bognár Szilvia és Szirtes Edina Mókus. Ezt a húszfős csapatot 15 évvel ezelőtt a zeneszerző fia, Gryllus Samu hozta össze, ő hangszerelte a művet és vezényli a zenekart.
– Ön szakmai számvetésről beszél; nem akarok a magánéletében vájkálni, de gondolom, hogy ilyenkor az életútjával is szembenéz az ember.
– Persze ez elvárható egy vénembertől, ön és a kollégái segítenek nekem ebben. Most készül egy könyv a Gryllusokról, mindannyian benne leszünk, Vilmos öcsém és gyerekei, Ábris és Alma, természetesen színésznő lányom, Gryllus Dorka és a fiam, Samu. A család többi tagjáról, többek között az unokákról is szó esik. Ez az interjúkötet is bizonyos értelemben számvetés. De egyébként nem ülök le, hogy mit rontottam el, mit kellett volna másképpen tennem, ön is tudhatja jól, hogy az egész élet hullámzása permanens számvetés.
– Nagyon elégedettnek és kiegyensúlyozottnak tűnik.
– Örülök, hogy ez a kép rajzolódik ki. Sokat köszönhetek az asztmámnak, mert 13 éves korom óta nem idegesíthetem fel magam semmin, különben fulladok. Praxisból állíthatom, hogy a dolgok 95 százaléka szinte mindegy.
A Kaláka vezetője fájlalja, hogy egyre hangsúlytalanabbnak tűnik a zenei képzés a közoktatásban. A finom falatokig még el sem jutottunk, de máris remek témával, egy erről szóló újságcikk ötletével örvendeztet meg. Nyilvánvaló, hogy a maradék öt százalékba tartozó, fontos dolgok közé tartozik az is, hogy milyen előételt válasszunk.
Örökre a lelkedben marad
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!