Ilyen lehet egy álomház: minden fa, sok könyv, ízléssel összeválogatott bútorok, finom porceláncsészék. Ebben az otthonban minden arról árulkodik, hogy a lakói is biztosan szépek és sikeresek, elég berakni a padlizsánt a sütőbe, odaülni a zongorához, vagy virágot tenni a vázába.
De mi van, ha a feleség az idejét sem tudja, hogy mikor kapott utoljára virágot a férjétől? Hiába van meg mindenük, ha alapvető kérdésekben – úgymint gyereknevelés vagy férfi-női szerepek – eltér a véleményük, ahogy abban is, hogy a köztük lévő intimitás egyre fokozódó hiányát hogyan lehetne megszüntetni. Ez így, leírva persze olyan, mintha egy női magazin levelezési rovatát olvasnánk, Hajdu Szabolcs legújabb filmjében azonban a thriller határán mozgó izgalom lesz belőle.
Pedig a filmben voltaképpen nem történik semmi. Egy negyvenes házaspárhoz érkezik vendégségbe egy másik negyvenes házaspár, és ennyi. Mindezt azonban olyan finom eszközökkel jeleníti meg a film, hogy észre sem vesszük, mi az, ami mégis a székhez szögez bennünket, és lélegzet-visszafojtva várjuk, mi fog történni a következő pillanatban.
Anyahiszti
Mivel az egy helyszínen zajló cselekmény fő „történése” az, hogy beszélnek, beszélgetnek, az egyik titok nyilvánvalóan a kommunikációban rejlik: az, amiről és ahogyan szót ejtenek. A két házaspár a saját életéről beszél, de persze rólam, rólad, rólunk is. A házasság megjavításához az egyik több szexet akar, a másik több figyelmet, a gyereknevelésben az egyik megengedőbb, a másik szerint bárhogy fel lehet nőni, „minket is fűcsomóval vertek, mégis itt vagyunk”.
A férfi-női szerepek boncolgatása is terítékre kerül, a feleség szerint a férfi is kiviheti a szennyest a szennyestartóba, sőt akár ki is teregethet, a férj szerint a nő ezzel az elgondolásával a kutyát próbálja megtanítani nyávogni. „Nem fog a kutya nyávogni. A kutya ugat” – mondja a filmbéli Kálmán, akit a rendező-forgatókönyvíró Hajdu Szabolcs alakít. Ő az, aki szerint
NEM LEHET TUDNI, HOVA VEZET AZ AZ ANYAHISZTI, AMIT A KIELÉGÍTETLEN NŐK MŰVELNEK AZ ISKOLÁKBAN.
Már a felvezetett témák is olyanok, hogy érezzük, a színészek helyettünk viszik vásárra a bőrüket, de ahogy ezek a párbeszédek meg vannak írva, és ahogy azt a színészek előadják, az teszi ezt olyanná, mintha a saját nappalinkban beszélgetnénk. A mondatok felépítése, szerkezete, az intonáció, a dialektusok mind-mind sok munkával és odafigyeléssel születtek – mozinézőként ezt persze nem kell tudnunk, elég, ha azt érezzük, hogy a természeteshez nagyon közeli párbeszédeket hallunk sóhajtásokkal, ki nem mondott szavakkal, elharapott mondatvégekkel.
Párkapcsolati thriller
A feszültség már ezzel is nő, hiszen ki tudja, mi húzódik a sokatmondó nézések, ingerült válaszok, vagy a konkrét hasfájás mögött, és a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/cinematrix/2024/03/08/kalman-nap-film-hajdu-szabolcs-kritika/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!